A szülés élettani folyamata során a méhizomzat fájások következtében létrejövő összehúzódásai (kontrakciói) vezetnek a méhnyak tágulásához és a magzat szülőcsatornán való átsegítéséhez.
Megkülönböztethetők az előkészítő jóslófájások és a vajúdás során tényleges méhnyaktágulást előidéző fájások. Rendellenes esetben fájásgyengeség jelentkezhet, illetve a méhizomzat túlzott mértékben összehúzódhat – mindezek kóros vajúdást eredményezhetnek.
A szülésről bővebben itt olvashat.
Jóslófájások (előkészítő fájások)
Hetekkel a szülés megindulása előtt rendszertelen méhtevékenység, méhösszehúzódások kezdődhetnek, melyeket jóslófájásoknak neveznek. Ezek általában meleg, langyos vízre enyhülő, egy óra alatt 2-4 alkalommal jelentkező fájások. Akár napokon keresztül szünetelhetnek, ám később ismételten visszatérnek.
A méhtevékenységet eltérő módon érezhetik és jellemezhetik a nők. Először szülő nő esetén általában ebben az időszakban helyezkedik el a koponya vagy az elölfekvő rész a medencebemenetbe. A jóslófájások oka pontosan nem ismert, hátterükben összetett okokat feltételeznek:
- a méhnyak tágulása,
- a méhet borító hashártya feszülése,
- a környező idegmagcsoportokra (ganglionokra) gyakorolt nyomó hatás,
- a méhösszehúzódások alatt jelentkező oxigénellátás csökkenése.
Nem minden méhösszehúzódás vezet a méhnyak tágulásához, azonban a méhnyak tágulásához a szülés tágulási szakaszában feltétlenül szükségesek a méhösszehúzódások. Lásd még: Szülés első szakasza
A jóslófájásokat (melyek rendszerint fájdalmatlanok) a 36. terhességi hét körül el kell különíteni a valódi fájástevékenységtől, amely koraszülést okozhat. A 37-39. hét között azért fontos a differenciálás, mert a jóslófájások összetévesztése a vajúdás során jelentkező fájásokkal idő előtti mesterséges szülésindításhoz vezethet, annak káros következményeivel.
Vajúdás során jelentkező fájások
A jóslófájásokkal ellentétben a vajúdás alatt jelentkező fájások nem enyhülnek mozgás vagy helyváltoztatás hatására; egyre gyakrabban, intenzívebben és hosszabb ideig jelentkeznek. Először kb. 30 másodperc időtartamúak és 20 percenként jelentkeznek, később akár 90 másodpercesek is lehetnek. Az 5-10 percenként jelentkező rendszeres összehúzódások esetén javasolt elindulni a kórházba.
Fájási rendellenességek
A méhösszehúzódások során kialakuló fájásokat gyakoriságuk, ritmusuk, erősségük, időtartamuk, valamint a méhizomzat nyugalmi tónusa alapján osztályozzák. Ezek alapján a szülőfájások rendellenességeinek két csoportja különíthető el:
- fájásgyengeség (inertia uteri, hypokinetikus zavar),
- túl erős vagy viharos fájások (hyperkinetikus zavar).
Fájásgyengeség
Amennyiben a fájások rendszertelenek vagy nem elég erősek, a méhszáj tágulása elmarad, és kóros vajúdás alakulhat ki. A fájásgyengeség oka nem pontosan ismert, hátterében feltehetően a méhizomzat összetétele (az izom-, illetve a kötőszövet arányának eltolódása), valamint részleges működési zavara állhat.
Elsődleges fájásgyengeség esetén a fájások a szülés megindulásának kezdetétől gyengék, ritkák és ineffektívek. Lehetséges okai a következők lehetnek:
- genitalis hypoplasia,
- a méh fejlődési rendellenességei,
- mióma a méhfalban,
- korábbi műtétek hegei a méhen,
- a méhizomzat túlfeszülése,
- a magzat fekvési rendellenessége,
- túl fiatal vagy túl idős először szülő nő (primipara),
- elhízás, anyagcserezavar (pl. cukorbetegség),
- szülés előtti vérzés, mérsékelt vérszegénység,
- téraránytalanság.
Másodlagos fájásgyengeség esetén a vajúdás kezdetén még megfelelő erősségű és gyakoriságú fájások a vajúdás későbbi szakaszában válnak rendszertelenné vagy gyengébbé. Elhúzódó vajúdásnál a méh kifáradása következtében alakul ki, általában a szülés későbbi szakaszában. A szülés ilyen esetekben leáll, és szövődmények alakulhatnak ki az anyánál és a magzatnál.
A másodlagos fájásgyengeség lehetséges okai:
- téraránytalanság,
- merev méhnyak,
- idős először szülő nő,
- alultápláltság,
- fertőzés, láz,
- preeclampsia,
- görcsoldók vagy fájáskeltők túlzott használata,
- fájdalomcsillapítók helytelen alkalmazása,
- kiszáradás, kimerültség,
- veleszületett anyai izomgyengeség.
A fájásgyengeség formái a méhizomzat tónusa alapján elkülöníthetők:
- hypotoniás fájásgyengeség: a méh alaptónusa alacsony, a kontrakciók ritkák, rövid ideig tartanak, alacsony intenzitásúak;
- normotoniás fájásgyengeség: a méh alaptónusa normális, a kontrakciók ritkán vagy rövid ideig jelentkeznek, nem megfelelő erősségűek;
- hypertoniás fájásgyengeség: a kis erősségű fájások gyakran követik egymást, hosszabb ideig tartanak, a méh fokozott tónusa miatt a fájdalomérzés még a fájásszünetekben is megmarad.
A fájásgyengeség kezelése a kiváltó októl függ, de általánosan elmondható, hogy az anya időszakos pihentetése, a megfelelő folyadék- és táplálékbevitel (a megfelelő energiaellátás), a húgyhólyag és a végbél kiürítése (beöntések), a testhelyzet változtatása segíthet a fájásgyengeség kezelésében. További segítséget nyújthat a burokrepesztés, valamint a különböző fájáskeltő gyógyszerek alkalmazása.
Túl erős vagy viharos fájások (hyperkinetikus zavarok)
Hyperkinetikus zavarok esetén a fájások túl gyakran és kórosan erősen jelentkeznek, a fájdalom mértéke nincs arányban a fájások intenzitásával. A gyakori és intenzív fájások ellenére a méhnyak tágulása nem megfelelő ütemben zajlik.
Az állapot lehetséges okai:
- a méhizomzat fokozott ingerlékenysége,
- az oxytocin túlzott koncentrációjú alkalmazása,
- téraránytalanság,
- a rendes helyen tapadó méhlepény részleges leválása.
Lehetséges szövődményei az alábbiak lehetnek:
- a méhlepény keringési zavara és a magzat fulladása;
- téraránytalanság esetén a méhizomzat kinyúlása, elvékonyodása, elszakadása (uterus ruptura).
Amennyiben téraránytalanság áll fenn és részleges lepényleválás alakul ki, a magzat és az anya érdekében azonnali császármetszés szükséges. Amennyiben a szülésnek nincs mechanikai akadálya és nem veszélyeztetett a magzat és az anya állapota, akkor görcsoldókkal, szedatívumokkal, tokolítikumokkal (a méhizom kontrakciós aktivitását megszüntető szerek) csökkenthető a kontrakciók száma és normalizálható a méhizomzat tónusa. Eredménytelenség esetén azonnali császármetszés szükséges.
Rohamos szülés
Rohamos szülésről van szó, ha először szülő nőnél (primipara) a szülés 2 órán belül, többedszer szülő nőnél (multipara) 1 órán belül lezajlik. Ilyen esetben a méhszáj tágulása fokozott ütemben zajlik.
Lehetséges okai az alábbiak:
- a szülőcsatorna lágyrészeinek rendellenesen alacsony ellenállása,
- abnormálisan erős szülési fájások,
- túl erős hasprés,
- a fájdalomérzet és a heves vajúdás átélésének hiánya.
Amennyiben a méhnyak tágulékony és a gát laza, ritkák az anyai szövődmények. Merev méhnyak és hüvely, rugalmatlan gátizomzat esetén méhrepedés, méhnyak-sérülés, hüvely- és gátrepedés, valamint szülést követő méhatónia alakulhat ki.
A rohamos szülés fokozott perinatalis morbiditással és mortalitással jár. A fokozott izomtónus miatt vér- és oxigénellátási zavar, következményes méhen belüli fulladás alakulhat ki a magzatnál. Fokozott szülőcsatornai ellenállás következtében koponyán belüli vérzés léphet fel a magzatban. Az esetek egy részében Erb–Duchenne-féle bénulás alakulhat ki a magzatban. Gyakoribb lehet az intézeten kívüli szülés, a vele járó következményekkel együtt.
Kezelés szempontjából tokolítikumok, szedatívumok, görcsoldók adása, a fájáskeltő gyógyszerek alkalmazásának felfüggesztése, valamint általános anesztetikumok adása segíthet a méh kontraktilitásának csökkentésében.
