A terhesség alatt a magzat a méhen belül mozog, így nem minden esetben találjuk ugyanabban a pozícióban a vizsgálatok során.
A terhesség előrehaladtával azonban már egyre korlátozottabb lesz a magzat mozgástere, így a várandósság vége felé már meg lehet jósolni, hogy milyen pozícióban lesz a szüléskor. Leggyakrabban a fej kerül lefelé, a szülőcsatorna irányába, ezt nevezzük fejvégű hosszfekvésnek. Előfordulhat azonban, hogy a far kerül lefelé, vagy harántirányban (keresztben) fekszik a magzat. Ezeket a pozíciókat hívjuk farfekvésnek (vagy medencevégű fekvésnek), illetve harántfekvésnek.
A szülés lehetőségei és feltételei
Ha a magzat a 36. terhességi hét után farfekvéses, nagy valószínűséggel már nem fog megfordulni, de nem kizárt, hogy még a szülés időpontja előtt sor kerül a megfordulásra. Ha a magzat farfekvésben marad, akkor egyéni elbírálással kell eldönteni, hogy az édesanya szülhet-e hüvelyi úton, vagy császármetszést végeznek.
Hazánkban az ilyen esetek többségében császármetszésre kerül sor.
A hüvelyi úton történő szüléshez több tényező is szükséges:
- a magzat fara legyen elöl, ne a lábai (lábtartás);
- relatív téraránytalanság ne álljon fenn (vagyis az anyai csontos medencebemenet és a magzati koponya közötti ne legyen olyan méretkülönbség, amely a hüvelyi szülés lehetőségét kizárja);
- a méhlepény elhelyezkedése megfelelő legyen, ne legyen elölfekvő a lepény;
- a várandós hüvelyi úton szeretne szülni.
Általában előnyt jelent, ha a várandós korábban már szült hüvelyi úton, ilyen esetekben ritkábban fordulnak elő szülés közbeni szövődmények, nagyobb bizonyossággal kezdhető meg a hüvelyi szülés.
Külső magzatfordítás
A fejvégű fekvésben történő hüvelyi szülés sokkal biztonságosabb és könnyebb a medencevégű fekvéssel szemben. Ha azonban a magzat nem fejvégű fekvésben van, egy nőgyógyászati műfogással megkísérelhető a magzatfordítás. Ez a módszer az ún. külső magzatfordítás, amely megkísérelhető a szülést megelőzően. Ha a művelet sikeres, a magzatot méhen belül a farfekvésből vagy harántfekvésből fejvégű fekvésbe kerül.
Az eljárást hozzáértő és tapasztalattal rendelkező szülész-nőgyógyász szakorvos végzi. A manuálisan végzett művelet során a szülész a várandós hasára gyakorolt nyomásokkal tereli a magzatot a helyes irányba. A fordítás után ultrahangvizsgálat szükséges a méhen belüli események ellenőrzésére.
Hüvelyi szülés farfekvéses magzattal
A magzat legnagyobb kerülettel rendelkező testrésze a fej, ezért fejvégű fekvésben történő szüléskor a magzat feje tágítja a szülőcsatornát, így a többi testrész a legtöbbször könnyedén meg tud születni. Amennyiben a far születik meg elsőként, a fejhez érkezve tovább kell tágulnia a méhszájnak. Ez alatt az idő alatt a magzat oxigénhiányos állapotba kerülhet, ezért létfontosságú ezt az időszakot a lehető legjobban lerövidíteni.
Erre a szülésznőnek és az orvosnak több eszköz is van a kezében:
- oxitocyn adása infúzióban a méhösszehúzódások erősségének serkentése céljából,
- manuális méhszájtágítás,
- gátmetszés (episiotomia),
- a kitolási szak elején – a tolófájások megérkezésekor – a kismamát úgy irányítja a szülésznő és a szülészorvos, hogy még ne nyomjon akaratlagosan, a nyomásingereket „sóhajtozza át”, így még több időt kap a méhszáj a tágulásra.
Harántfekvés
Harántfekvésben lévő magzat esetén a szülés során jelentkező, akár életveszélyes szövődmények miatt nem javasolt a hüvelyi szülés. Harántfekvés esetén már a szülés megindulása előtt indokolt lehet a várandós kórházi megfigyelése is, ugyanis, ha megreped a magzatburok, előeshet a köldökzsinór, ami a magzatnál oxigénhiányos állapothoz vezethet.
