A fizikális orvosi vizsgálat során az orvos néhány egyszerűbb eszköz, módszer segítségével megvizsgálja a beteget.
A vizsgálat célja, hogy többet tudjon meg az általános egészségi állapotáról (státusz), és hogy azonosítsa az esetleges kóros eltérésre utaló jeleket, tüneteket.
Fizikális orvosi vizsgálati módszerek:
- megtekintés (látható eltérések észlelése),
- tapintás (például has betapintása vagy nyirokcsomók kitapintása),
- hallgatózás (a tüdő és a légzési hangok, valamint a szívhangok ellenőrzése),
- kopogtatás (például tüdőhatárok, átlégzett területek azonosítása).
A fizikális vizsgálatra általában a kórelőzmény (anamnézis) és a jelen panaszok kikérdezése után kerül sor. Az orvos a panaszok alapján dönti el, hogy a fizikális vizsgálat mire terjed ki.
Mikor van szükség fizikális vizsgálatra?
A fizikális vizsgálat szinte minden orvosi látogatás része, akár banális megfázásos tünetek (köhögés, láz, torokfájás, láz) esetén is, amikor megtekinti a szájüreg és a garat képleteit.
Légzési nehézségek, bőrkiütések, bőr alatt tapintható csomók, sérülések, csonttörés, terhesség stb. esetén is sor kerül fizikális vizsgálatra.
Kórházi felvételkor a kezelőorvos teljes fizikális vizsgálatot végez, amelynek egyes elemeit a kórházi tartózkodás alatt többször is megismételheti, hogy nyomon kövesse a beteg állapotát.
A fizikális orvosi vizsgálat menete
A fizikális vizsgálat technikája, elemeinek sorrendje a vizsgálat céljától függően változó. Az orvos szakterületétől függően eltérhetnek a fizikális vizsgálat elemei. Az ideggyógyász például számos idegi funkciót ellenőrző fizikális vizsgálatot (ún. próbákat) is elvégezhet, míg vannak olyan szűkebb szakterületek is, ahol a célzott vizsgálat mellett nincs szükség általános vizsgálatokra (pl. nőgyógyásznál vagy szemésznél).
Belgyógyászati fizikális vizsgálat
Az általános állapotot felmérő fizikai vizsgálatot belgyógyászati fizikális vizsgálatként is szokás említeni.
Ennek részei általában a következők:
- Az orvos általában megkéri a beteget felsőruházata levételére.
- A bőr, esetleg a szőrzet megtekintése.
- A bőr tapintása (pl. elváltozásra utaló jel lehet, ha az egyik végtag hidegebb, vagy valamely bőrterület melegebb, mint a környezete).
- A szemek vizsgálata, amely során az orvos lehúzhatja az alsó szemhéjat, és megkérheti a beteget, hogy nézzen felfelé.
- A szájüreg megtekintése: az orvos megkéri a beteget, hogy nyissa ki a száját, majd nyelvlapoc segítségével lenyomhatja a beteg nyelvét, hogy jobban rálásson a torkára.
- A nyaki nyirokcsomók és a pajzsmirigy tapintása.
- A hónalji nyirokcsomókat és a melleket is áttapinthatja férfiaknál és nőknél egyaránt; emellett megfigyeli a mellkas alakját, a légzőmozgások kiterjedését is.
- A tüdő vizsgálatához
- a hát végigkopogtatása,
- a tüdő meghallgatása fonendoszkóp segítségével elöl és hátul is, arra is megkérheti a beteget, hogy sóhajtson mélyeket.
- A szív vizsgálatakor fonendoszkóp segítségével hallgatja meg a szívet.
- A has vizsgálata (a betegnek a vizsgálóasztalra kell feküdnie térdben felhúzott lábakkal):
- az orvos fonendoszkóppal meghallgatja a hasat,
- megkopogtatja a hasat,
- betapintja a lépet és a májat (ez egy kicsit kellemetlen lehet),
- a vesék környékének ütögetése,
- a has áttapintása: célja, hogy kizárja a kóros folyamatra utaló érzékeny területek vagy az ún. rezisztencia jelenlétét (pl. vakbélgyulladás esetén az izmok védekezőleg megfeszülnek, amely ily módon érzékelhető). Hasi fájdalom esetén ilyenkor kerül megállapításra a fájdalom pontos helye is.
A vizsgálat részeként az orvos a beteg pulzusát, vérnyomását, testhőmérsékletét, oxigénszaturációját, légzési frekvenciáját is megmérheti.
A következő vizsgálatokra ritkán kerül sor általános belgyógyászati fizikális vizsgálat során, hacsak a panaszok természete nem teszi ezeket szükségessé.
- Rektális digitális vizsgálat: ha például a beteg véres székletre panaszkodik, a végbélnyílás megtekintése, vizsgálata is szükségessé válhat. Rektális vizsgálat során a beteg oldalt fekvő helyzetben helyezkedik el a vizsgálóasztalon, az orvos pedig síkosítóval bekent gumikesztyűs ujjával felnyúl a végbélbe, ily módon a prosztata is kitapintható. Ez a vizsgálat egyben mintavételi mód is a széklet rejtettvér-gyorstesztjéhez.
- Férfi nemi szervek vizsgálata: csak akkor kerül rá sor, ha a tünetek ezen a területen jelentkeznek (például a here fájdalma vagy duzzanata). Általában ezekkel a tünetekkel az urológus foglalkozik, a prosztata vizsgálatát is ő végzi rektális vizsgálat segítségével.
- Női nemi szervek vizsgálata: ha a panaszok a külső női nemi szervek területén jelentkeznek (pl. kóros nyirokcsomó-duzzanat), ezek megtekintése, tapintása is szükségessé válhat. A belső nemi szervek vizsgálatára nőgyógyásznál, nőgyógyászati vizsgálat keretében kerül sor.
- Ha a panaszok a mozgásszerveket érintik, a gerinc megtekintésére, ütögetésére is sor kerülhet. A végtagok, ízületek is vizsgálandók. A végtagok, ízületek részletes vizsgálatát általában reumatológus vagy ortopéd szakorvos végzi.
Fizikális vizsgálat és betegjogok
Az orvosnak tájékoztatnia kell a beteget a vizsgálat menetéről, el kell magyaráznia, hogy mi miért fog történni. Az emberi méltósághoz és a testi integritáshoz való jog tiszteletben tartásával, az egészségügyi jogszabályok értelmében, beleegyezés nélkül orvosa nem nyúlhat a testéhez, tehát fizikális vizsgálatot sem végezhet.
A rutinszerű orvoslátogatások és általános vizsgálatok során a szóbeli beleegyezés mellett a ráutaló magatartás is beleegyezésnek minősül.
A fizikális vizsgálat során általában az orvos, az asszisztense vagy az ápolószemélyzet és a beteg van jelen. Egyes járó- és fekvőbeteg-ellátó intézmények azonban oktatókórházként is működnek, így előfordulhat, hogy orvostanhallgatók is részt vesznek a vizsgálatban. Erről az orvosnak meg kell kérdeznie a beteget, és a betegnek jogában áll nemet mondani. Emellett a beteg is kérheti, hogy a kísérője jelen legyen a vizsgálaton (lásd még: Betegjogok).
