A fizioterápia az orvosi terápia legősibb ága – természeti (fizikai, kémiai) energiákkal való gyógyítást jelent (elnevezése a görög ’füzosz’ = természet szóból ered). A fizioterápiás kezelések elsősorban a betegségek megelőzésére vagy a már lezajlott folyamat kiújulásának megakadályozására alkalmasak.
A fizioterápia tág fogalom, beletartozik a fizikoterápia is, mely a természetes és mesterségesen előállított energiák (nap, víz, hőmérséklet, elektromosság, mágnesesség, ultrahang, emberi mozgás) hatására épülő kezeléseket foglalja magában.
A fizioterápia kialakulása
A fizioterápia ősi gyógyítási mód: már az ősember is használta a napot, a vizet és a különféle növényeket, illetve Hippokratész (i.e. 460 – i.e 377) is alkalmazott masszázst, hidroterápiát és különféle berendezéseket. Fejlődése a 19. századtól gyorsult fel – a modern hidroterápia és a gyógytorna alapjainak kidolgozásával. Napjainkban a modern életmód és az átlagéletkor növekedésének következményeként megnőtt a fizioterápiás kezelésekre szoruló betegek száma, és egyre nagyobb az igény a természetes gyógymódok alkalmazására is.
A hétköznapi nyelvhasználatban a fizioterápia és a fizikoterápia kifejezések jelentése összemosódott, pedig lényegi különbség van köztük:
- a fizioterápia a természetes eszközöket, a természet energiáit használja a kezelés során (pl. gyógytorna, gyógyfürdő);
- a fizikoterápia (a fizioterápia részeként) pedig fizikai eszközöket használ, mint például masszázsgép, elektromos árammal működő stimulátor és hasonlók.
A fizioterápia módszerei
Hazánkban a fizioterápiás tevékenységek csoportosítása a bevitt energia alapján történik, az alábbi módon:
Fizikoterápia:
- elektroterápia: kis-, közép- és nagyfrekvenciás kezelések és magnetoterápia;
- mechanoterápia: aktív és passzív mozgások (gyógytorna, masszázs, extenziós kezelések, ultrahangkezelés);
- foto- és helioterápia: napfénnyel történő kezelés (a fototerápiához az ultraibolya sugárzás, infravörös sugárzás, lézerkezelés és látható fény tartozik);
- termoterápia: meleg és hideg hőterápia alkalmazása (száraz borogatások és pakolások, szauna, hőlégkamra, gőzkamra, a 0°C alatti kezeléseket krioterápiának nevezzük);
- hidroterápia: a víz fizikai hatásait, felhajtó erejét használja ki (leöntések, pakolások, súlyfürdő, víz alatti vízsugármasszázs, víz alatti torna).
Kémiai energiák:
- balneoterápia: gyógyvízzel vagy mesterséges, kémiai anyagokkal készített fürdőkezelések, ivókúrák, iszappakolások;
- inhalációs kezelések: aeroion- és aeroszol-terápia: a szervezetbe a légutakon keresztül juttatják be a kezelésnél használatos anyagokat (gyógyvíz, porlasztott gyógyszeroldat).
Egyéb:
- étrendi kezelés: speciális diéták, gyógyélelmezés;
- klímaterápia: valamely földrajzi terület éghajlatának felhasználása a gyógyításban. Speciális formája a barlangterápia.
A különféle fizioterápiás kezelések külön-külön, de egymással kombinálva is alkalmazhatók.
A fizioterápia főbb alkalmazási területei
A fizioterápiás kezelések elsősorban a betegségek kialakulásának megelőzésére vagy a már lezajlott folyamat visszatérésének megakadályozására alkalmasak. Ezek a módszerek külsőleg hatnak, nem helyettesítik, hanem kiegészítik az orvosi kezeléseket: növelik az invazív (behatoló) beavatkozások, így a műtéti eljárások hatékonyságát.
A fizioterápia különösen jól alkalmazható:
- mozgásszervi betegségek megelőzésénél, gyógyításánál és rehabilitációjánál;
- mozgásszervi megbetegedésből eredő fájdalmak (deformitás, sérülés, kopás, gyulladás miatti hátfájás, derékfájás, nyakfájás) esetén;
- keringési szervekre (szív-, ér- és nyirokrendszer), zsigerekre (emésztés, légzés, vizeletkiválasztás, nemiszervek), idegrendszerre és az érzékszervekre is.
A fizioterápiás kezelés módját és idejét mindig orvos rendeli el, és gyógytornász, valamint fizioterapeuta végzi. A fizioterápiás kezelések többsége huzamosabb időn át, mellékhatások nélkül végezhetők.
A fizioterápia ellenjavallatai
A fizioterápia serkentően hat az egész szervezetre és a keringésre is, ezért rosszindulatú daganatos betegség mellett nem javasolt az egyéb panaszok (társbetegségek) kezelésére, mert serkenthetik a rosszindulatú sejtek burjánzását is. Nem javasolt továbbá szívbetegségnél, lázas állapotban, heveny fertőzéseknél, súlyos magas vérnyomásnál, trombózis esetén, illetve közvetlenül műtétek után, a trombózisveszély miatt.
Gyógytorna
A gyógytorna a fizioterápia leghangsúlyosabb, legjelentősebb ága. A gyógytornászok a csontok, az izmok, a szív- és érrendszer, valamint a test más részei és rendszerei által okozott állapotok széles skáláját kezelik, illetve életmódbeli tanácsokat adhatnak.
A gyógytorna elsősorban az alábbi panaszok kezelésben segíthet:
- hát- és térdfájdalmak,
- kéz- vagy lábtörés utáni rehabilitáció,
- rándulások, baleseti és sportsérülések,
- ízületi gyulladások,
- inkontinencia (vizelet- és székletvisszatartási zavarok),
- neurológiai betegségek (Parkinson-kór, sclerosis multiplex),
- krónikus betegségek (cukorbetegség, csontritkulás, elhízás),
- stroke utáni rehabilitáció,
- műtét utáni rehabilitáció.
A gyógytorna kezelési módszerei közé tartoznak:
- McKenzie-módszer: az egyéni sajátosságokból és fájdalomérzetből kiindulva, a beteg állapotának megfelelő, személyre szabott kezelést dolgoz ki;
- Schroth-módszer: gerincferdülés, tartáshibák, különböző gerincfájdalmak kezelésére használják, egyénre szabott gyakorlatokkal;
- manuálterápia: a kézzel végzett kezelés lényege a gerinc és a medence statikájának helyreállítása speciális fogások révén;
- gerinctorna: elősegíti a törzsizmok erősítését, oldja a beszűkült gerincmozgásokat, javítja a testtartást.
A páciensnek a számára egyedileg összeállított gyakorlatokat meg kell tanulnia, és otthon is rendszeresen végeznie kell – a helyesen kivitelezett gyakorlatok segítségével gyorsan és hatékonyan nyerheti vissza mozgáskészségét, megelőzve a későbbi elváltozásokat.
