A szívburok (pericardium) kettősfalú savós hártyából álló zsák, amely burkolja és elhatárolja a szívet és a nagyerek szívburkon belüli szakaszait a környező szervektől. A szívburok két hártyából áll, melyek között kevés folyadék található. Ez a folyadék segíti a szívhártya két hártyájának egymáson való elcsúszását a mozgás (szívverés) során.
A szívburok két rétege között folyadék gyűlhet fel, amely lehet plazma, fertőzött plazma vagy vér is, a kiváltó októl függően. A felesleges folyadék gátolja a szív működését, súlyos esetben pedig ún. szívtamponádhoz vezethet, amely kórházi beavatkozást igénylő, sürgősségi állapot, mivel a szívre nehezedő folyamatos nyomás miatt szívmegállást okozhat.
A szívműködésről itt olvashat bővebben.
A szívburok folyadékfelhalmozódásának főbb tünetei
A szívburok és a benne található (ún. pericardialis) folyadék elsődleges feladata, hogy a szívet védje a külső behatások ellen. A szív mozgásakor (amikor dobban egyet) a szívburok két hártyája közötti folyadék segíti a hártyák egymáson való elmozdulását és gátolja a szív túlfeszülését is. A pericardialis folyadék speciális összetételű, plazmaszerű folyadék, átlagos mennyisége 15-35 ml. Az ennél nagyobb mennyiség minden esetben kóros, függetlenül a folyadékfelhalmozódás okától és attól, hogy milyen összetételű a folyadék.
A szívburok folyadékfelhalmozódásának tünetei az alábbiak lehetnek:
- szorongás és nyugtalanság,
- alacsony vérnyomás,
- gyengeség,
- mellkasi fájdalom, amely a nyakba, vállakba vagy hátba sugárzik,
- légzési nehézség,
- gyors légzés,
- kényelmetlenség, melyet az ülés vagy előrehajolás enyhít,
- ájulás, szédülés, eszméletvesztés.
Ha a szívburokban nagy mennyiségű (200 ml-nél több) folyadékfelszaporodás jelentkezik, azt szívtamponádnak nevezzük, amely életveszélyes, azonnali kórházi beavatkozást igénylő állapot, mivel szívmegállást és halált okozhat!
Mikor forduljon orvoshoz?
A szívburokban felhalmozódó folyadék minden esetben kezelendő kórkép, de nem minden esetben igényel sürgősségi beavatkozást.
Amennyiben pár percnél tovább tartó mellkasi fájdalmat, nehézlégzést tapasztal, hívja a 112-t és kérjen mentőt!
Amennyiben légzése kissé nehezített, vérnyomása alacsony, de súlyos panaszai nincsenek, forduljon háziorvosához további szakorvosi kivizsgálás céljából.
A szívburok folyadékfelhalmozódásának kiváltó okai
A szívburokban felhalmozódó folyadék kiváltó oka nem minden esetben ismert. Enyhe esetben tüneteket sem okoz feltétlenül, gyakran csak egyéb okból végzett mellkasi képalkotó vizsgálat kiértékelésekor tűnik fel a vizsgáló orvosnak.
A szívburok folyadékfelhalmozódásának leggyakoribb oka a szívburok (fertőzéses vagy nem fertőzéses eredetű) gyulladásának következménye, melyet pericarditisnek nevezünk.
A szívburokban felhalmozódó folyadék okai a következők lehetnek:
- fertőzés: pl. HIV, tuberkulózis;
- rosszindulatú daganatok: a szív vagy a szívburok daganatai, illetve egyéb szervek mellkasi áttétei;
- gyulladás (pericarditis): pl. lupus, rheumatoid arthritis, Sjögren-szindróma nyomán vagy szívműtétet követően;
- hormonzavarok: pl. pajzsmirigy-alulműködés;
- trauma: mellkas sérülései, szív sérülése;
- orvosi kezelések: szívműtét, sugárkezelés;
- egyéb kórképek: szívelégtelenség, krónikus veseelégtelenség, májzsugorodás.
A szívburok folyadékfelhalmozódásának típusai
A szívburokban felhalmozódó folyadék eredete többféle is lehet.
A szívburokban felhalmozódó folyadék alapján több típust különböztetünk meg:
Tiszta folyadék a szívburokban: a szívburokban felhalmozódó folyadék tiszta, plazmaszerű, fertőzésnek nincs nyoma.
Fertőzött folyadék a szívburokban: a szívburokban felhalmozódó folyadék fertőzés következménye.
Vér a szívburokban (hemopericardium): a szívburokban vér gyűlik össze, aminek több oka is lehet, pl. sérülések, szívet érintő rosszindulatú daganatos megbetegedések, szíverek megrepedése, vérző aneurizma, szívinfarktus.
A szívburok folyadékfelhalmozódásának szövődményei
A szívburokban felhalmozódó folyadék ún. szívtamponádhoz vezethet. Szívtamponádról abban az esetben beszélünk, ha a szívburokban felhalmozódó folyadék mennyisége meghaladja a 200 ml-t. Ekkora mennyiségű folyadék már gátolja szívműködést, ami gyors beavatkozás nélkül szívmegálláshoz és halálhoz vezethet.
A szívburok folyadékfelhalmozódásának diagnosztizálása
A szívburokban felhalmozódott folyadék diagnózisához jellemzően a tünetek és a korábbi kórtörténet áttekintése, bizonyos diagnosztikai vizsgálatok és fizikai vizsgálat járulnak hozzá. Gyakran csak valamilyen más okból végzett képalkotó vizsgálaton látszik a szívburokban felhalmozódott folyadék.
Diagnosztikus vizsgálatok a szívburok folyadékgyülemének vizsgálatára.
Echokardiográfia: A szív ultrahangos vizsgálatával a szívkamrák működéséről, a szív pumpafunkciójáról kap információt a kezelőorvos. Az ultrahangos felvételen a szívburok két hártyája közötti folyadékgyülem és a szív romló pumpafunkciója is látszik.
Mellkasi röntgenvizsgálat: a szív méretét és alakját mutatja meg. Amennyiben a röntgenfelvételen a szív megnagyobbodása látható, a szívburok folyadékgyüleme feltehetően már nagymértékű.
Elektrokardiográfia (EKG): a szívműködés felmérésére szolgáló egyszerű diagnosztikai teszt. A felgyülemlő folyadék a szívműködés befolyásolásával jellemző EKG-paramétereket mutat.
Vérvizsgálat: troponin, TSH, B-típusú natriuretikus peptid (NBP).
A szívtamponádnak (a szívburok folyadékgyülemének súlyos formája) gyakran három olyan tünete van, amelyek alapján az orvos felállítja a diagnózist – ezeket Beck-triádnak is nevezik. Ebben az esetben gyors kórházi beavatkozásra van szükség!
A Beck-triád diagnosztikus kritériumai az alábbiak:
- alacsony vérnyomás és gyenge pulzus – mivel a szív mozgása nehezített, az általa kipumpált vértérfogat csökken;
- kifejezett nyaki vénák;
- gyors szívverés jellegzetes szívhangokkal.
A szívburok folyadékfelhalmozódásának kezelése
A szívburokban felhalmozódó folyadék kezelése több tényezőtől függ: a folyadék mennyiségétől, a folyadékgyülem kiváltó okától és a szívtamponád kialakulásának rizikójától. A kezelés során két szempontot szükséges szem előtt tartani: a szívre nehezedő nyomást (vagyis a folyadékgyülemet) el kell távolítani, ezt követően pedig a kiváltó okot kell megszüntetni, hogy ne teljen fel újra a szívburok folyadékkal.
A szívburokban felgyülemlő folyadék kezelésére az alábbi módszerek léteznek.
Gyógyszeres kezelés
Amennyiben a szívburokban felhalmozódó folyadék nem túl nagy mértékű és nincs rizikója a szívtamponád kialakulásának, a gyógyszeres kezelés az első választandó terápia. Ha gyulladás okozza a tüneteket, gyulladáscsökkentő gyógyszerek alkalmazandók (pl. aspirin, NSAID-ok, colchicin, kortikoszteroidok). Ha a folyadékgyülemet szívelégtelenség vagy veseelégtelenség okozza, vízhajtók (diuretikumok) is segíthetnek a tünetek csökkentésében. A rosszindulatú daganatok által okozott folyadékgyülemet megfelelő kemoterápiás kezeléssel, a fertőzések okozta folyadékgyülemet pedig antibiotikumokkal szükséges kezelni.
Műtéti kezelés
Amennyiben a gyógyszeres kezelés nem hozza meg a várt javulást, vagy a szívburok folyadékgyüleme olyan nagy mértékű, hogy fennáll a szívtamponád kialakulásának kockázata, a folyadék azonnali eltávolítására lehet szükség.
A szívburok folyadékgyülemének műtéti kezelése az alábbi módokon történhet:
Pericardiocentézis. A szívburokba vezetett tű és cső (katéter) segítségével a felgyülemlett folyadékot leeresztik. A folyamatot jellemzően képalkotó vizsgálat segítségével végzik, hogy a tű behelyezése pontosan történjen. A katétert gyakran pár napig a szívburokban hagyják a további folyadékgyülem visszatérésének megakadályozására, és csak akkor szedik ki, amikor a folyadékfelhalmozódás folyamata megállt.
Nyitott szívműtét. Amennyiben a szívburokban felhalmozódó folyadékban vér is van (pl. korábbi szívműtét, mellkasi trauma vagy aortarepedés miatt), a nyitott szívműtét során a szívet ért sérülést is kezelik, hogy a vérzést megállítsák. A sebész egy átjárót hozhat létre, amely lehetővé teszi, hogy a felhalmozódó folyadék a hasüregbe ürüljön, ahonnan felszívódhat.
A szívburok eltávolítása. Ha a szívburok folyadékgyüleme az elvezető eljárások ellenére továbbra is fennáll, a sebész javasolhatja a szívburok egy részének vagy egészének eltávolítását, ami a szív funkcionális működését nem befolyásolja.
