A foszfor az emberi szervezet egyik leggyakoribb eleme, leggyakrabban foszfát formában (PO43-) van jelen. A szervezet teljes foszfortartalma mintegy 500-700 g, melynek 85%-a a csontokban található. A többi szövetben jellemzően a sejtek működésében nélkülözhetetlen molekulák (pl. az örökítőanyagnak is nevezett nukleinsavak) építőelemeként van jelen. A foszfát szerepet játszik a csontok és a fogak felépítésében, az oxigénszállításban és az energia tárolásában is.
A szervezet túl magas (hiperfoszfatémia) és túl alacsony foszfáttartalma (hipofoszfatémia) is zavarokat okozhat. Túl magas szintjének oka általában krónikus veseelégtelenség, hipoparatireózis (mellékpajzsmirigy-alulműködés) vagy acidózis (nem megfelelő sav-bázis egyensúly) lehet, túl alacsony foszfátszintet pedig alkoholbetegség, égési sérülések, alultápláltság vagy egyes gyógyszerek túlzott használata okozhat.
A foszforról bővebben itt olvashat.
A foszforanyagcsere-rendellenességek legfőbb tünetei
A foszfor-anyagcserét érintő betegségek súlyos tünetekkel járnak: betegségtől függően a hiánytünetek vagy a kórosan felszaporodott foszfor által okozott tünetek formájában jelentkezhetnek.
A foszfor felhalmozódásának (hiperfoszfatémia) tünetei az alábbiak lehetnek:
A hiperfoszfatémia az esetek nagy részében teljesen tünetmentes, illetve az is gyakori, hogy a kiváltó ok (pl. krónikus veseelégtelenség) tünetei jelentkeznek.
A foszforhiány (hipofoszfatémia) tünetei az alábbiak lehetnek:
- anorexia, súlyvesztés;
- izomgyengeség;
- csontlágyulás (osteomalacia; lásd bővebben: D-vitamin és a csontok egészsége);
- hemolítikus anémia (vérszegénység);
- progresszív encephalopathia (agykárosodás);
- görcsroham.
Mikor forduljon orvoshoz?
Bár a foszfor-anyagcsere rendellenességeit jellemzően valamilyen alapbetegség diagnosztizálása folyamán társtünetként fedezik fel, ritkán előfordulhat az is, hogy a foszfor-anyagcsere zavara okozza az elsődleges tüneteket. Amennyiben foszforhiányra vagy foszforfelhalmozódásra utaló tüneteket észlel, forduljon háziorvosához. A foszfor-anyagcsere zavarai könnyen megállapíthatók egyszerű vérvétellel (teljes vérkép).
Amennyiben szükséges, a háziorvos az általános betegvizsgálatot követően szakrendelésre utalhatja tovább a pácienst, ahol a pontos kivizsgálás megtörténik (lásd bővebben: Beutalási rend).
A foszforanyagcsere-rendellenességek kiváltó okai
A foszfor-anyagcsere zavarai jellemzően nem elsődleges betegségként, hanem más betegségek tüneteiként jelentkeznek.
A foszfor felhalmozódásának (hiperfoszfatémia) kiváltó okai az alábbiak lehetnek:
- krónikus veseelégtelenség;
- hipoparatireózis és pszeudohipotireózis;
- ketoacidózis cukorbetegség;
- csonttörések;
- nem traumás rabdomiolízis (vázizomzat károsodása, szétesése);
- szisztémás fertőzések;
- ún. tumorlízis-szindróma;
- túlzott foszfátbevitel (pl. táplálékkiegészítők formájában).
A foszforhiány (hipofoszfatémia) kiváltó okai az alábbiak lehetnek:
- diabéteszes ketoacidózis felépülési szakasza;
- alkoholbetegség;
- égési sérülések;
- nem megfelelő táplálás, teljes parenterális táplálás vagy alultápláltság miatt (lásd bővebben: Tápszeres táplálás felnőtteknél);
- primer vagy szekunder hiperparatireózis;
- Cushing-szindróma vagy pajzsmirigy alulműködés;
- D-vitamin-hiány;
- elektrolit-zavarok: magnézium- vagy káliumhiány;
- hosszú távon vízhajtó (diuretikumok) használata;
- hosszú távon antacid (savlekötő) használata (különösen, ha alumíniumtartalmú).
A foszforanyagcsere-rendellenességek lehetséges szövődményei
A foszfor-anyagcsere rendellenességei kezeletlenül súlyos szövődményekhez vezethetnek.
A foszforfelhalmozódással járó betegségek (hiperfoszfatémia) szövődményei az alábbiak lehetnek:
- másodlagos hiperparatierózis;
- veseelégtelenség által okozott csontelváltozások, csontdeformitások;
- ún. lágyszövet és vaszkuláris kalcifikáció: meszesedés vagy kalciumlerakódás az erekben és a lágyszövetekben.
A foszforhiánnyal járó betegségek (hipofoszfatémia) szövődményei az alábbiak lehetnek:
- neurológiai problémák;
- görcsrohamok;
- csontlágyulás (osteomalacia);
- szívelégtelenség;
- súlyos esetben kóma vagy halál.
A foszforanyagcsere-rendellenességek diagnosztizálása
A foszfor-anyagcsere rendellenességei a szérum foszfátszintjének mérésével egyszerűen diagnosztizálhatók, vérvétel segítségével. Túl magas foszfátszintről (hiperfoszfatémia) beszélünk, ha a szérum foszfátszint 1,46 mmol/L (vagy 4,5 mg/dL) feletti, túl alacsony foszfátszintről (hipofoszfatémia) pedig akkor, ha a szérum foszfátszint 0,81 mmol/L (vagy 2,5 mg/dL) alatti. A referenciatartományok az adott labortól függően kis mértékben eltérők lehetnek.
A foszforanyagcsere-rendellenességek kezelése
A rendellenességek kezelésének célja elsősorban a normálistól eltérő foszforszint helyreállítása. A terápia folyamán a szérum foszfát- (és kalcium-) szintjét szükséges monitorozni.
Foszforfelhalmozódással járó betegségek (hiperfoszfatémia) kezelésére az alábbi lehetőségek léteznek:
- foszforbevitel csökkentése megfelelő diétával;
- „foszforkötő” gyógyszerek alkalmazása (pl. alumíniumtartalmú savcsökkentők, kalcium-karbonát, kalcium-acetát, Sevelamer vagy Velphoro nevű gyógyszerek);
- krónikus veseelégtelenség esetén dialízis vagy hemodialízis (jellemzően súlyos tünetekkel járó magas foszfátszintek esetén);
- D-vitamin.
Foszforhiánnyal járó betegségek (hipofoszfatémia) kezelésére az alábbi lehetőségek léteznek:
- a kiváltó ok kezelése;
- foszfát pótlása szájon át;
- súlyos esetben intravénás foszfátpótlás.
A foszfátanyagcsere-rendellenességek megelőzése
A foszfát-anyagcsere zavarai (főleg a hiperfoszfatémia) jellemzően egyéb betegségek tüneteiként jelennek meg. Önmagában, alapbetegség nélkül elsősorban foszfáthiány fordulhat elő nem megfelelő táplálás, illetve hosszú időn át szedett savcsökkentő (antacid) vagy vízhajtó (diuretikus) gyógyszerek esetén. A foszfátszint csökkenése az ilyen típusú gyógyszerek alkalmazási előírásának betartásával megelőzhető! Gyógyszereit mindig a kezelőorvos utasítása szerint szedje!
