Gerincvelői érzéstelenítés

Az érzéstelenítés (anesztézia) fő célja a fájdalom, a fájdalomérzékelés megszüntetése, általában gyógyászati beavatkozások (kezelések, vizsgálatok, de főként műtétek) során.

 

Érzéstelenítéskor a beteg olyan hatóanyagok kombinációját kapja, amelyek átmenetileg és visszafordítható módon

  • részben vagy teljesen blokkolják az érzékelését (fájdalomérzetét),
  • blokkolják az izomreflexeket (egyes beavatkozások során fontos a beteg mozdulatlansága),
  • eszméletlenséget okoznak (altatás, narkózis),
  • emlékezetkiesést okoznak.

 

Az érzéstelenítés fajtái

Az érzéstelenítésnek az alábbi fő fajtáit különböztetjük meg:

  • lokális (helyi) érzéstelenítés: a rövidebb műtét, beavatkozás helyén vagy a körül alkalmazzák, blokkolva az idegek működését, így a beteg nem érez fájdalmat;
  • általános érzéstelenítés: a teljes testre kiterjedő, mély alvást előidéző érzéstelenítés, amely során a fájdalomérzékelést közvetlenül az agyban blokkolják. Alkalmazásakor a beteg nincs tudatában annak, ami vele történik, és a gyógyszerkombináció hatásának elmúlta után sem emlékszik semmire;
  • regionális érzéstelenítés: adott testrészre hat; az érzéstelenítést a testrész és a fájdalomingert az agyba továbbító gerincvelő közötti kapcsolat blokkolásával érik el. Idesorolhatók a gerincközeli érzéstelenítések, így a gerincvelői, vagyis a spinális érzéstelenítés is.

 

A gerincvelői érzéstelenítés alkalmazása területei

Gerincvelői érzéstelenítést általában a test alsó részét érintő beavatkozásoknál alkalmaznak, pl. kismedencei vagy egyéb hasi (hasfali) műtéteknél és császármetszésnél.

 

A gerincvelői érzéstelenítés működése

A fájdalomingerek érzőidegek közreműködésével továbbítódnak a gerincvelőbe, onnan pedig idegpályákon keresztül az agyba, amely „tudatosítja” a fájdalmat elszenvedőben a fájdalom helyét, karakterisztikáját (pl. tompa, éles, lüktető, szúró, görcsös) és erősségét.

 

A gerincvelő a gerinccsatornában helyezkedik el, azon belül is egy gerincfolyadékkal (liquor) teli „zsákban”, amelyet gerinchártya határol. A spinális érzéstelenítés során ebbe a gerincvelőt körülvevő gerincfolyadékba adják az érzéstelenítőszert – általában lidocaint vagy bupivacaint. A fájdalomcsillapító hatás 5-15 percen belül alakul ki, a hatás a beadott gyógyszerkombináció összetételétől és töménységétől függően 1-4 órán keresztül tart, majd szűnni kezd.

 

A spinális érzéstelenítés során a beteg először zsibbadást, majd teljes érzéketlenséget tapasztal az érintett területen. Érzéketlenné válnak az alsó végtagok, ellazul a hasi és a gáttájéki izmok egy része. Utóbbi miatt előfordul, hogy katéterezésre is szükség van.

 

Az érzéstelenítő hatása fokozatosan szűnik meg, ezért a beteg eleinte csak segítséggel próbálkozhat meg a lábra állással.

 

A gerincvelői érzéstelenítés menete

A spinális érzéstelenítési beavatkozás során – az epidurálissal ellentétben – nem helyeznek kanült a gerinccsigolyák közé, hanem egyetlen szúrás történik, egyszeri gyógyszeradagolással. A szúrást a beteg ülő vagy oldalfekvő testhelyzetben kapja, helyi érzéstelenítést követően, vékony tűvel, így a beavatkozás kellemetlen lehet, de általában nem fájdalmas.

 

Az érzéstelenítő beadása előtt a betegre felhelyezik a rutin-monitoreszközöket: a vérnyomásmérőt, pulzoximétert, EKG-t. Az altatóorvos bevezeti a tűt a csigolyanyúlványok között a spinális térbe, és amikor meggyőződik arról, hogy a tű a megfelelő helyzetben van, befecskendezi az érzéstelenítőt – általában annyit, hogy annak hatása a műtét (beavatkozás) várható időtartamánál tovább tartson. A szúrás helyét ezután lefedik.

 

A gerincvelői érzéstelenítés kockázatai és szövődményei

A spinális érzéstelenítés általában biztonságos és hatékony fájdalomcsillapítási módszer műtét vagy más beavatkozások előtt, alatt és után.

 

Előforduló kockázat lehet:

  • vérnyomásesés,
  • fejfájás,
  • hátfájás,
  • váratlanul magas gerincvelői blokk (amennyiben a lokális anesztetikum terjed),
  • nehézkes vizeletürítés,
  • fertőzés a gerinckörnyéki szúrás helyén,
  • a keringés összeomlása, szívleállás,
  • átmeneti idegsérülés,
  • vérrögképződés,
  • bénulás.

 

Spinális érzéstelenítés után előfordulhat:

  • gennyesedés, bőrpír, érzékenység vagy fájdalom a szúrás helyén,
  • láz,
  • fényérzékenység,
  • tarkómerevség,
  • nehézkes mozgás,
  • inkontinencia (széklet és vizelet).

 

A gerincvelői érzéstelenítést kizáró esetek

  • érzékenység a helyi érzéstelenítőkre (pl. lidocainra),
  • véralvadási zavarok (veleszületett vagy szerzett),
  • súlyos fertőzéses állapot,
  • emelkedett koponyaűri nyomás,
  • agyi térfoglalás,
  • bizonyos szívbetegségek (aortabillentyű-szűkület),
  • kiszáradásos állapot,
  • súlyos, kezeletlen magas vérnyomás,
  • egyes neurológiai betegségek,
  • jelentős túlsúly,
  • allergia,
  • a gerinccsatorna anatómiai rendellenességei.

egeszsegvonal logonngyk logo

Készült az EFOP-1.8.0-VEKOP-17-2017-00001 „Egészségügyi ellátórendszer szakmai módszertani fejlesztése” kiemelt projekt keretében.
A projekt a Széchenyi 2020 program keretében valósul meg.
Az oldalt működteti: Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ
Együttműködő partner: Belügyminisztérium

Minden jog fenntartva © 2025

SSL ClassC

sz2020 also infoblokk