A hantavírus-fertőzés állatról emberre terjedő vírusfertőzés, más néven zoonózis, amelyet a Hantaviridae családba tartozó RNS-vírusok (hantavírusok) okoznak. Az emberek leggyakrabban fertőzött rágcsálók vizeletével, nyálával vagy ürülékével való érintkezés során fertőződnek meg, különösen akkor, ha a beszáradt ürülékből vagy vizeletből származó, vírussal szennyezett por a levegőbe kerül, és azt belélegzik.

A hantavírusok az erek belső felszínét borító sejteket, az ún. endotélsejteket károsítják. A hantavírus-fertőzés két legismertebb klinikai formája az Európában és Ázsiában jellemző vérzéses láz veseszindrómával, illetve az amerikai kontinensen előforduló hantavírus okozta cardiopulmonalis szindróma. A legtöbb hantavírus emberről emberre nem terjed.

A betegséget az 1950-es évek elején, a koreai háború idején ismerték fel; az első hantavírust (Hantaan-vírus) 1976-ban izolálták Koreában egy vadon élő rágcsálófajból. Magyarországon 1971-ben jelentettek először hantavírus okozta megbetegedést; 2004-2020 között 127 igazolt hantavírus-fertőzés történt, évente átlagosan 7-10 eset fordul elő.

2026. május 2-án az Egészségügyi Világszervezetet (WHO) az Egyesült Királyság súlyos akut légzőszervi megbetegedésekről értesítette, amely két halálesetet és egy kritikus állapotú utast is magában foglalt egy holland zászló alatt hajózó óceánjárón. Május 8-ig bezárólag a hajón összesen hat hantavírus-fertőzéses esetet igazoltak laboratóriumi vizsgálatokkal. A megbetegdések hátterében az Andes-vírus áll. A jelenleg rendelkezésre álló információk alapján az első érintett valószínűleg még a hajóra szállás előtt, Argentínában tett látogatása során fertőződött meg. Bár a legtöbb hantavírus emberről emberre nem terjed, az Andes-vírus ez alól kivételt képez, szoros kontaktus esetén a fertőzés képes tovább terjedni az emberek közt.

A haemorrhagiás (vérzéses) lázat okozó vírusokról általánosságban itt olvashat.

A hantavírus-fertőzés tünetei

A betegség lefolyása az enyhe influenzaszerű tünetektől a heveny veseelégtelenségen, tüdőödémán és sokkon át akár a halálos kimenetelig terjedhet. A tünetek és a betegség súlyossága attól függ, hogy melyik hantavírus okozza a fertőzést. A panaszok általában a fertőződés után egy héttel jelentkeznek, de akár nyolc hét is eltelhet a tünetek kialakulásáig.

A fertőzés korai tünetei lehetnek:

A hantavírus-fertőzés jellemzője, hogy a kezdeti enyhe tünetek után nagyon gyors állapotromlás következhet be.

A hantavírus-fertőzés két leggyakoribb megjelenési formája a haemorrhagiás láz veseszindrómával (HLVS) és a cardiopulmonalis szindróma (HCPS).

A HLVS formára az alábbi tünetek jellemzők:

  • magas láz;
  • fejfájás;
  • izomfájdalom;
  • hasi és deréktáji fájdalom;
  • vérzések;
  • veseelégtelenség;
  • alacsony vérnyomás;
  • sokk.

Egyes betegeknél homályos látás, szemvörösség, bőrkiütések vagy arcpír jelentkezhet. Később belső vérzés, alacsony vérnyomás és veseelégtelenség is kialakulhat.

A HCPS az alábbi tünetekkel járhat:

A betegek hasi fájdalmat, hányingert, hányást vagy hasmenést is tapasztalhatnak. Körülbelül 4-10 nappal később köhögés és nehézlégzés jelentkezhet, amelyek gyorsan súlyosbodhatnak és életveszélyes állapothoz vezethetnek.

Mikor forduljon orvoshoz?

Ha csökkent mennyiségű vizeletet, mással nem magyarázható véraláfutásokat, szokatlan vérzést, rendkívüli fáradtságot észlel, különösen, ha a közelmúltban rágcsálóval vagy annak ürülékével érintkezett, haladéktalanul forduljon háziorvosához, aki szükség esetén gondoskodik a további teendőkről.

Fontos! A vizeletürítés 12 órán keresztül vagy annál hosszabb ideig fennálló hiánya, illetve hirtelen állapotromlás (nehézlégzés, légszomj, fulladás stb.) esetén azonnal hívja a 112-t, és kérjen mentőt!

A hantavírus-fertőzés kiváltó okai

A hantavírusok burokkal rendelkező, három szegmensből álló RNS-genomot hordozó vírusok. A vírus főként az erek belső falát alkotó sejteket (endotélsejt) fertőzi meg. A hantavírusok fő hordozói az egerek, pockok, patkányok, ritkábban cickányok és denevérek. A vírushordozó állatok általában tünetmentesek, de egész életükben üríthetik a vírust.

A fertőzés leggyakrabban vírussal szennyezett por belégzése, rágcsálóürülékkel szennyezett helyek takarítása, szennyezett élelmiszer, ritkábban rágcsálóharapás következtében alakul ki.

A legtöbb hantavírus nem terjed emberről emberre; ismert kivétel az Andes-vírus, amely ritkán, szoros kontaktus esetén emberről emberre is átadható.

A hantavírus-fertőzés diagnosztizálása

A hantavírus-fertőzés gyanúja esetén az orvos a tünetek, a kórelőzmény és az esetleges rágcsálóexpozíció alapján dönt a szükséges vizsgálatokról.

Ha felmerül a hantavírus-fertőzés lehetősége, akkor vérvizsgálatot végeznek: szerológiai vizsgálatokkal kimutathatók az akut fertőzésre (IgM) és az átvészelt fertőzésre (IgG) jellemző ellenanyagok. Molekuláris módszerekkel (RT-PCR, real-time PCR) a vírus örökítőanyaga mutatható ki. A vírus RNS-e főként a fertőzés korai szakaszában mutatható ki.

Fontos! A fenti vizsgálatok szükségességének megítélése orvosi hatáskör, ami esetről esetre, egyéni mérlegelés alapján történik.

A hantavírus-fertőzés kezelése

Jelenleg nincs általánosan elfogadott, célzott hantavírus-ellenes kezelés. Hantavírus-fertőzés esetén azonnali sürgősségi ellátásra van szükség. A kezelés célja a beteg állapotának stabilizálása, a szövődmények megelőzése és az érintett szervek működésének támogatása.

A terápia alapja az intenzív osztályos ellátás, melynek során a beteg állapotának folyamatos monitorozása, oxigénkezelés, gépi lélegeztetés, művesekezelés (dialízis) és szükség esetén testen kívüli szív- és légzéstámogatás (extrakorporális membrán oxigenizáció), vagyis ECMO-kezelés történik.

A hantavírus-fertőzés lehetséges szövődményei

Szinte minden súlyos szövődmény hátterében az erek fokozott áteresztőképessége, a folyadékszivárgás és az immunrendszer túlzott aktivációja húzódik meg.

A hantavírusok közé tartozó Puumala- és Dobrava-vírusok okozta fertőzés legfontosabb szövődménye az akut veseelégtelenség. Kialakulhat kevés vizelet (oligouria), a vizeletürítés teljes hiánya (anuria), a vér kreatininszintjének súlyos megemelkedése, elektrolitzavar. Maradandó vesekárosodás vagy tartós magasvérnyomás-betegség is visszamaradhat. Seoul-vírus okozta fertőzés esetén májgyulladás, illetve emelkedett májenzimek is jelentkezhetnek.

A hantavírus cardiopulmonalis szindróma (HCPS) legsúlyosabb szövődménye a tüdőödéma és a légzési elégtelenség. A vírus fokozza az erek áteresztőképességét, ezért folyadék szivárog a tüdőbe. Ennek következtében heveny tüdőödéma, oxigénhiány, akut légzési distressz szindróma (ARDS) alakulhat ki, ami gépi lélegeztetést tehet szükségessé.

A súlyos Hantaan-, Dobrava- és Andes-vírusfertőzésekre jellemző, hogy a kapillárisszivárgás miatt sokk és keringési elégtelenség – hirtelen vérnyomásesés, keringési összeomlás, többszervi elégtelenség – léphet fel.

Az alacsony vérlemezkeszám (trombocitopénia) és az endotélsejtek károsodása miatt vérzéses szövődmények – bevérzések a bőrön (petechia), nyálkahártyavérzés, a szem kötőhártyájának vérzése, véres vizelet, gyomor- és bélrendszeri vérzés – is jelentkezhetnek. Ritkán súlyos belső vérzés is előfordulhat.

A hantavírus-fertőzés megelőzése

A súlyos szövődmények elkerülése érdekében különös figyelmet kell fordítani a hantavírus-fertőzés megelőzésére.

A legfontosabb megelőzési módszerek:

  • a rágcsálók távoltartása az otthonoktól, nyaralóktól, garázsoktól, pincéktől és egyéb zárt helyektől;
  • lakóhely és melléképületek rágcsálómentesítése;
  • rések, repedések és nyílások lezárása, ahol a rágcsálók bejuthatnak az épületbe;
  • zárt terek megfelelő szellőztetése;
  • fertőzött por felkavarásának kerülése rágcsálóürülékkel szennyezett helyeken;
  • élelmiszerek zárt tárolása;
  • védőfelszerelés (gumikesztyű) használata takarításkor.

Jelenleg nincs széles körben elérhető, nemzetközileg elfogadott hantavírus-vakcina, bár Ázsiában alkalmaznak egyes oltóanyagokat. Jelenleg több új vakcina fejlesztése van folyamatban.

Kell-e tartani a hajón történtektől?

A WHO jelenleg helyi szinten mérsékeltnek, globális szinten pedig alacsonynak értékeli a tengerjáró hajóval kapcsolatos közegészségügyi kockázatot. Ennek számos oka van. Az Andes-vírus a korábbi járványkitöréseknél korlátozott emberről emberre történő terjedést mutatott, jellemzően szoros kapcsolatok között és háztartási környezetben fordult elő, általában a vírusnak való hosszan tartó, szoros kitettség (expozíció) mellett. A hajó olyan környezet, ahol a szoros lakóterek, a közös terek és az együtt töltött idő miatt fokozott kockázat állt fent. A vírus továbbterjedése a hajóról viszont korai felismeréssel, az esetek elkülönítésével és ellátásával, valamint kontaktus-követéssel hatékonyan korlátozható.

A jelenlegi intézkedések, beleértve az új gyanús esetek gyors elkülönítését és a kontaktusok monitorozását, várhatóan korlátozzák a további terjedés kockázatát. Általánosságban elmondható, hogy utazás során rendkívül alacsony annak kockázata, hogy hantavírussal fertőzött rágcsálókkal vagy azok ürülékével érintkezzen. Ettől függetlenül minden utazás során ajánlott a megelőzésre külön figyelmet fordítani, beleírtve a személyes és kézhigiéniát, valamint a fogyasztott élelmiszerek minőségét is. 

 

Ajánlott tartalom: Hogyan előzzük meg a vírusok terjedését?