A fogamzásgátlás a megtermékenyülést, tágabb értelemben véve a megtermékenyült petesejt beágyazódását megakadályozó módszer. A hormonális fogamzásgátlás gyógyszereit és eszközeit kizárólag szülész-nőgyógyász szakorvos írhatja fel.
A hormonális fogamzásgátlásnak számos formája létezik:
- fogamzásgátló tabletta,
- méhen belüli hormonleadó rendszer (IUS),
- hüvelygyűrű,
- depóinjekció,
- bőrtapasz.
Fogamzásgátló tabletták
A szájon át szedhető (orális) fogamzásgátló tablettában található hormonok meggátolják a petefészekben a petesejtek havi érését és kiszabadulását, megnehezítik a spermium petesejthez jutását, valamint a petesejt számára a méh belsejét borító nyálkahártyába történő beágyazódást.
Legtöbbször a nem kívánt terhesség megelőzésére szedik, szakorvosi javallatra használható azonban egyéb állapotok – például a fájdalmas vagy bő vérzéssel járó menstruációs ciklus, premenstruális tünetegyüttes és az endometriózis – kezelésére is. A hormonális fogamzásgátló tabletta kiválasztásában a szülész-nőgyógyász szakorvos nyújt tanácsot a páciens egészségi állapotának, egyéni igényeinek és egyéb körülményeknek megfelelően.
A fogamzásgátló tabletták hatóanyaguk szerint egyfajta hormont vagy többféle hormon kombinációját tartalmazó készítmények lehetnek. A kombinált, ún. egyfázisú tabletták a hormonok meghatározott, állandó adagját tartalmazzák. A többfázisú tabletták változó hatóanyag-tartalma a természetes menstruáció során bekövetkező hormonváltozásokat követi.
A fogamzásgátló tabletták legtöbbjét 21 napig kell szedni, majd azt követően 7 gyógyszermentes napot kell tartani. Egyes fogamzásgátló tabletták 24 + 4 napos szedési sémára épülnek, és van olyan is, amelyet folyamatosan kell szedni. Mindemellett létezik sürgősségi fogamzásgátlásban alkalmazható esemény utáni tabletta is.
A fogamzásgátló tabletták előnye a megbízhatóság mellett az, hogy alkalmazásuk mellett a havi vérzés (ún. megvonásos vérzés) általában rövid ideig tart, és nem jár bő vérzéssel. A gyógyszerszedés abbahagyása után a fogamzásgátló hormonhatás gyorsan megszűnik, így a gyermekvállalás jól tervezhető.
Méhen belüli hormonleadó rendszer
A fogamzásgátlás másik lehetséges módja a méhen belüli hormonleadó rendszer (intrauterine system, IUS) használata. Az IUS kicsi, T alakú eszköz, amelyet a méh üregébe helyez fel a nőgyógyász szakorvos. Hasonlít a méhen belüli fogamzásgátló eszközhöz (IUD), de attól eltérő módon működik, mivel hormont bocsájt ki. Ennek hatására a méhnyak nyákja megvastagszik, ami megnehezíti a spermiumok számára az átjutást és a petesejt elérését is.
A méhen belüli hormonleadó rendszer előnye, hogy egyszeri felhelyezés után öt évig használható, és nem zavarja a szexuális életet. Ezen kívül a szervezetbe ily módon bevitt hatóanyag nem jut el a májba, így kisebb dózisok alkalmazása is elegendő, mint a szájon át szedhető tabletták esetében.
Ez a módszer megfelelő választás lehet azok számára, akiknek bő, fájdalmas menstruációs ciklusai vannak, mert az IUS által kifejtett hatás révén a menstruáció kevésbé fájdalmas, mennyisége csökken, egy évnyi használat után akár teljesen el is maradhat. Az IUS biztonsággal alkalmazható a szoptatás időszaka alatt is. Használata nem függ attól, hogy a nő szült-e már, levételét követően a termékenység azonnal visszaáll.
Hüvelygyűrű
A hormontartalmú hüvelygyűrű a hüvelybe helyezhető rugalmas gyűrű, amelyből fogamzásgátló hatást erősítő hormon szabadul fel. A gyűrű három hétig tartható a hüvelyben, majd egy hét szünetet követően újabb gyűrű felhelyezésére van szükség.
Az eszköz előnye, hogy a szervezetbe ily módon bevitt hatóanyag nem jut el a májba, így kisebb dózisok alkalmazása is elegendő, mint a szájon át szedhető tabletták esetében. További előnye, hogy nincs szükség rendszeres gyógyszerszedésre, így nem kell naponta figyelni a tabletta bevételére. Ugyanakkor az eszköz zavarhatja a nemi életet, és irritálhatja a hüvely falát.
A fogamzásgátló hüvelygyűrűről külön cikkben olvashat részletesen.
Depóinjekció
A fogamzásgátló depóinjekció hormont tartalmaz, amelynek hatására sűrűbbé válik a méhnyakat borító nyálkaréteg, így nehezebbé válik a petesejt elérése a hímivarsejtek számára. Az injekcióval bejuttatott hormon megváltoztatja a méhnyálkahártya tulajdonságait, így csökken a megtermékenyített petesejt beágyazódásának valószínűsége. Az injekciót – amely 12 héten át egyenletes hormonleadást biztosít – háromhavonta kell izomba beadni.
A fogamzásgátló injekció előnye a kiváló hatékonyság, valamint az, hogy nem igényel rendszeres tablettaszedést. Ugyanakkor hatására rendszertelenné válhat a menstruáció, testsúlygyarapodás is bekövetkezhet. Az injekció beadását követően a hormonhatás már nem függeszthető fel, még szövődmény vagy panasz esetén sem. A fogamzásgátlás abbahagyása után csak viszonylag hosszú idő (esetenként hónapok) alatt áll vissza a rendszeres menstruáció.
Bőrtapasz
A bőrön elhelyezhető (transzdermális) fogamzásgátló tapasz olyan módon akadályozza meg a teherbeesést, hogy a bőrön keresztül hormonokat juttat a szervezetbe. A fogamzásgátló tapasz ugyanazokat a hormonokat tartalmazza, mint a kombinált fogamzásgátló tabletták, és azokkal azonos módon hat. A tapaszban lévő hormonok megakadályozzák, hogy a petefészekből kiszabaduljon a petesejt, és megnehezítik a spermium petesejthez jutását is – a méhnyak nyákjának sűrűbbé tételével. Hatásukra nehezítetté válik a petesejt számára a méh belsejét borító nyálkahártyába való beágyazódás.
A fogamzásgátló tapaszt három egymást követő héten kell felhelyezni, az alkalmazás helyét hetente változtatva. Ezután egy tapaszmentes hét következik. A tapaszból folyamatosan, egyenletes koncentrációban szabadulnak fel a fogamzásgátlást biztosító hormonok. Az eszköz előnye, hogy a szervezetbe ily módon bevitt hatóanyag nem jut el a májba, így kisebb dózisok alkalmazása is elegendő, mint a szájon át szedhető tabletták esetében. További előnye, hogy nincs szükség rendszeres gyógyszerszedésre. A módszer hányás, hasmenés esetén sem veszít hatékonyságából. Egyetlen hátránya, hogy a tapasz irritálhatja a bőrt.
A hormonális fogamzásgátlás kockázati tényezői
A vénás thromboemboliás megbetegedés (vérrögképződés) ritka szív- és érrendszeri szövődmény lehet a fogamzásgátlót szedő nők körében. Ebből a szempontból a véralvadási rendszer örökölt zavaraiban szenvedő, a vérrögképződésre genetikus hajlamot hordozó (thrombophilia) személyeknek fokozott elővigyázatosság ajánlott a fogamzásgátló módszer kiválasztásakor.
Az orális fogamzásgátlók szedését megelőzően nem feltétlenül szükséges e tulajdonságok szűrővizsgálata, ugyanakkor fontos a gondos kórelőzmény-felvétel. Amennyiben a saját vagy a családi kórelőzményben thromboemboliás megbetegedés szerepel, előzetes vizsgálat elvégzése javasolt.
A kombinált orális fogamzásgátlók használata biztonságos az egészséges nők számára, egészen a menopauza beálltáig. Javasolt azonban, hogy a 40 éven felüli nők a lehető legalacsonyabb hormontartalmú készítményt szedjék. Ugyancsak javasolható számukra az egykomponensű tabletták szedése, mivel az életkorral arányosan csökkenő termékenység miatt ezek hatékonysága is biztosan kielégítő ebben az életkorban.
Egyéb
A fogamzásgátlás történetében nagy áttörést jelentett a hormonális fogamzásgátló módszerek megjelenése. Magyarországon 1967-ben forgalmaztak először szájon át szedhető hormonális fogamzásgátlót, amelyet Richter Gedeon és Ludwig Haberlandt alkotott meg az 1930-as évek végén.
