A női nemi fejlődés és a nemi ciklus szabályozásában több endokrin szerv is szerepet játszik: a hipotalamusz, az agyalapi mirigy (hipofízis) elülső lebenye és a petefészkek.
A hipotalamusz GnRH-t (gonadotropin releasing hormont) termel, amely az agyalapi mirigy specifikus sejtjeinek a luteinizáló hormon (LH) és follikulus-stimuláló hormon (FSH) elválasztását befolyásolja. Az LH és az FSH pedig a petefészkek ösztrogén- és progeszterontermelését szabályozzák.
Az ösztrogén és a progeszteron a szaporító szervrendszer különböző részein fejtik ki hatásukat (pl. méh, hüvely stb.), valamint az emlők fejlődésére is hatással vannak. Egy negatív visszacsatolásos hurok (negatív feedback) révén általában gátolják a hipotalamusz GnRH elválasztását, kivételt képez ez alól az ovuláció időszaka.
Pubertás (serdülőkor)
A pubertáskor során a kamaszkorú lányokban a nemi érés eseménysorozata következtében olyan fizikális változások történnek, melyek hatására kialakulnak a felnőtt nőre jellemző alkati sajátosságok, valamint a reproduktív szerveikben kialakult változások eredményeképp fogamzóképessé válnak. A születéskor magasabb LH és FSH szintje néhány hónapon belül csökken, és a pubertásig alacsony marad – kamaszkorig kevés változás történik a reproduktív szervekben.
A serdülőkor kezdete
Serdülőkor kezdetén a kamaszkorú fiatal szervezetében kialakuló változásokat és azok sebességét megannyi faktor szabályozza. Az utóbbi 150 évben, feltehetően a javuló életszínvonalnak köszönhetően (különös tekintettel az emberek egészségügyi állapotára és a táplálkozási tényezőkre) a pubertás egyre alacsonyabb életkorban kezdődik a gyermekeknél – az Egyesült Államokban átlagosan a 12,5 éves korú lányoknál. Gyakran kezdődik az átlagnál korábban az enyhén túlsúlyos, és az átlagnál később a súlyosan sovány és alultáplált lányoknál. Mindezek arra engednek következtetni, hogy egy bizonyos kritikus testtömeg vagy zsírszövetmennyiség jelenléte szükséges a pubertás megkezdéséhez. Más tényezők is befolyásolják a serdülőkor kezdetét, pl. a méhen belüli fejlődés és a születést követő táplálás, de a tanulmányok szerint az anya első menstruációjának ideje, a földrajzi és a környezeti faktorok is hatást gyakorolnak a pubertásra.
Testi változások a serdülőkorban
A kamaszkorban jellegzetes fizikai változásokon is keresztülmegy a szervezet: a mellek növekedésnek indulnak, a kamaszlány növekedésében hirtelen ugrás következik be (növekedési ugrás), majd megjelenik a nemi szerveken a szeméremszőrzet, és a hónaljak is szőrösödni kezdenek. A menarche (az első menstruáció) általában 2-3 évvel a mellek növekedésének megkezdését követően jelenik meg. A menstruációs ciklus kezdetben szabálytalan, akár 5 évbe is telhet, amíg szabályossá válik. A menarchét követően a növekedés üteme lassul. A test alakja megváltozik, a medence és a csípők kissé kiszélesednek, a szervezet zsírtartalma is növekszik, elsősorban a csípők és a combok területén.
A pubertást beindító folyamatok
A pubertást elindító folyamatok egyelőre még nem teljesen ismertek. A GnRH elválasztását központi idegrendszeri tényezők modulálják ingerületátvivő anyagok (neurotranszmitterek) révén. Az idegrendszeri faktorok gyermekkorban gátolják a GnRH-elválasztást, majd a serdülőkor elején fokozzák az elválasztást a pubertás megindítására. A korai pubertásban a hipotalamusz GnRH-elválasztása kevéssé érzékeny az ösztrogén és a progeszteron gátló hatására, így a megnövekedett GnRH-szekréció fokozza az LH- és FSH-elválasztást, ami a női nemi hormonok előállítását (elsősorban az ösztrogénét) stimulálja – az ösztrogén pedig a másodlagos nemi jellegek kialakulásáért felelős. A szeméremszőrzet és a hónaljszőrzet növekedését a mellékvesekéreg által termelt androgén hormonok, a dehydroepiandroszteron (DHEA) és a DHEA-szulfát stimulálja.
Tüszőérés a petefészkekben
Az FSH (nevéből fakadóan) a petefészkek tüszőérését serkenti. Minden menstruációs ciklusban 3-30 tüsző (follikulus) indul növekedésnek, melyekből általában egy tüsző jut el a tüszőrepedésig (ovulációig). A domináns follikulus (domináns tüsző) megreped, a petesejt útjára indul a petevezetéken keresztül a méh felé, mellyel párhuzamosan – a domináns follikulus repedésének hatására – a többi, növekedésnek indult tüsző sorvadásnak indul.
A menstruációs ciklus
A menstruáció (menzesz, menstruációs vérzés) a méh belső rétege, az endometrium vérzés kíséretében történő periodikus (ciklikus) leválását és a hüvelyen keresztüli távozását jelenti, ami terhesség hiányában a petefészkek gyorsan csökkenő progeszteron- és ösztrogéntermelése következtében jön létre. A menstruáció a nők reproduktív életszakaszában jelentkezik periodikus jelleggel. A menopauza alatt egy évvel az utolsó menstruáció után kezdődő időszakot értik.
A menstruációs vérzés átlagosan 4,5-8 napig tart, melynek során átlagosan 30 ml vérvesztés történik (5-80 ml közötti mennyiség), a vérzés általában a menstruáció 2. napján a legerősebb.
A menstruációs ciklus átlagos hossza 28 nap (24-38 nap között változhat normálisan). A menstruációs ciklus variabilitása általában a menarchét követő és a menopauzát megelőző időszakban a legnagyobb, ugyanígy a menstruációs vérzések közötti intervallumok is ezekben az időszakokban a leghosszabbak. A menstruációs ciklus első napja a menstruációs vérzés első napja, a ciklus pedig a következő vérzés első napjáig tart.
A menstruációs ciklus különböző részekre bontható. A petefészkek a következő fázisokon mennek át:
- follikuláris (preovulációs) fázis,
- ovuláció,
- luteális (posztovulációs) fázis.
Follikuláris fázis
Változó hosszúságú szakasz, melynek első felében (korai follikuláris fázis) a tüszők növekedésnek indulnak. Ebben a fázisban az alacsony LH- és FSH-szintek miatt az ösztrogén- és a progeszterontermelés is alacsony. Az FSH-termelés kissé fokozódik, melynek következtében a follikulusok is növekedésnek indulnak. Az FSH emelkedését 1-2 nappal az LH enyhe emelkedése követi. A növekvő follikulusok ösztrogéntermelése is megindul, ami stimulálja az LH- és FSH-szintézist, de gátolja azok elválasztását.
A késői follikuláris fázisban az tüszőrepedésre kerülő follikulus tovább érik, növekszik. Az FSH-szint csökken, az LH-szint kevésbé változik – mindez részint az eltérő ösztrogén-érzékenységnek köszönhető, valamint annak, hogy a növekvő follikulus inhibin nevű hormont termel, amely gátolja az FSH szekrécióját, az LH-szekrécióra azonban nincs befolyással. Az ösztrogénszint exponenciálisan növekedik.
Ovuláció
Az ovuláció a tüszőrepedést jelenti. Az ösztrogénszint tetőzik az ovulációs fázis elején, és a progeszteronszint is emelkedésnek indul. A tárolt LH nagy mennyiségben a véráramba kerül, ún. LH-csúcs (LH surge) jelentkezik, mely 36-48 órán át fennáll – kisebb mértékben az FSH-szint is emelkedik. Az LH-csúcs a magas ösztrogénszint hatására alakul ki, de szerepet játszik benne a GnRH és a progeszteron is. Az LH-csúcs következtében enzimhatásra lebomlik a follikulusok fala, valamint ezzel párhuzamosan genetikai változások is végbemennek a petesejten belül.
Luteális fázis
A domináns tüsző sárgatestté (corpus luteum) alakul a tüszőrepedést követően. A luteális fázis hossza a legállandóbb, általában 14 nap, melyet követően – amennyiben nem jön létre a petesejt megtermékenyülése – a sárgatest elsorvad. A corpus luteum elsődlegesen progeszteront termel, amely az endometrium szekretoros átalakulását segíti elő, ami elengedhetetlen az embrió beágyazódásához. A progeszteron hormon termogén, vagyis hőt termelő hatással is bír, ezért a testhőmérséklet 0,5 Celsius fokkal megemelkedik a luteális fázis alatt. A magas keringő ösztrogén-, progeszteron- és inhibinszintek miatt a luteális fázisban az LH és az FSH szintje csökken. Amennyiben nem alakul ki terhesség, a luteális fázis végén csökken az ösztrogén- és a progeszteronszint, a corpus luteum pedig corpus albicans-szá (fehértestté) sorvad.
Ha a petesejt megtermékenyül, a sárgatest nem sorvad el, hanem a terhesség első szakaszában aktív marad és progeszteront termel, amely a fejlődő embrió által termelt humán chorio-gonadotropin mellett a terhesség fennmaradásáért felel.
A reproduktív szervek ciklikus változásai
A menstruációs ciklus során az endometrium is különböző fázisokon megy keresztül, melyek a következők:
- menstruációs,
- proliferációs,
- szekréciós fázis.
A menstruációt követően az endometrium vékony, majd az emelkedő ösztrogénszint hatására megvastagodik a petefészkek follikuláris fázisa alatt (mely az endometrium proliferációs fázisa). Az ovuláció az endometriális ciklus szekréciós fázisának elején történik. A luteális fázis alatt a progeszteron hatására az endometriumban lévő mirigyek megduzzadnak, glikogénnel telitődnek és beindul a mirigyek szekréciója, miközben a nyálkahártya vérellátása is fokozódik. Az ösztrogén- és progeszteronszintek csökkenése következtében (a luteális fázisban) megindul az endometrium nyálkahártyájának és vérereinek az elhalása, ami a méhnyálkahártya vérzés kíséretében bekövetkező leválásához vezet (menstruációs fázis).
A méhnyak védelmi gátként szolgál: megakadályozza a méhűr külvilággal való kommunikációját. A follikuláris fázis alatt növekvő ösztrogénszintek mellett a méhnyak vérellátása fokozódik, vizenyőssé válik és az általa elválasztott nyák mennyisége, viszkozitása és sótartalma növekszik. A külső nyílása kissé megnyílik és nyákkal telődik az ovulációkor. A luteális fázis alatt a növekvő progeszteronszint hatására a méhnyaknyák megvastagszik, viszkozitása csökken, ezáltal nehezebben jutnak rajta keresztül a spermiumok, csökkentve a megtermékenyítés esélyét.
A follikuláris fázis elején, az alacsony ösztrogénszint mellett a hüvely nyálkahártyája vékony és halovány. A follikuláris fázis vége fele az ösztrogénszint emelkedik, a hüvely nyálkahártyája is kissé megvastagszik. A luteális fázisban fokozódik a nyálkahártya leválása és a hüvelynyák mennyisége.
Ajánlott tartalmaink:
