Az idegrendszeri betegségek a központi vagy a perifériás idegrendszer rendellenességei lehetnek. A betegségek egy része már egészen korai időszakban megjelenhet, más részük kifejezetten az idősebb korra jellemző.
A központi idegrendszer gyakoribb betegségei: epilepszia, stroke, szklerózis multiplex, Alzheimer-kór, Parkinson-kór, Bell-féle bénulás.
A perifériás idegrendszer betegségei: neuralgia (idegfájdalom), neuropátia és különféle izombetegségek.
Idegrendszeri betegségek gyermekkorban
Cerebrális parézis
A cerebrális parézis (agyi bénulás) egy ernyőfogalom, amely alatt olyan idegrendszeri sérülést követő állapotokat értünk, amelyek fő tünete a mozgáskorlátozottság. A központi idegrendszeri károsodás a fejlődés korai időszakában – az embrionális fejlődés során vagy az első életévben – következik be. Tünetei gyakran már újszülöttkorban felismerhetők, a vezető tünet – mozgásbeli elmaradás – viszont csak a gyermek fejlődésének elmaradásával válik nyilvánvalóvá.
Az idegrendszert ért sérülés ellenére az agy plaszticitása (formálhatósága, tanulékonysága) lehetőséget ad arra, hogy komplex fejlesztéssel javítsák a sérült funkciókat (pl. önálló ülés, állás, járás), illetve a kiesett funkciók irányítását más agyterületek vegyék át.
A betegség tünetei nem romlanak az idő múlásával, a cerebrális parézisre azonban nincs gyógymód.
Gyermekkori epilepszia
Az epilepszia egy gyűjtőnév, amely olyan betegségeket jelöl, amelyek krónikusak, és rohamokban jelentkeznek. Az agyban létrejövő elektromoskisülés-hullámokkal jár, ami tudatzavarral, eszméletvesztéssel, széklet-, vizeletinkontinenciával, izomgörcsökkel járhat.
Gyermekkorban az epilepszia gyakoribb, mint a későbbi életkorokban: a gyermekek 1%-át érinti. A betegek mintegy kétharmada teljesen meggyógyul tartós gyógyszerszedés mellett, amit tünetmentesen sem lehet abbahagyni.
Az epilepszia néhány ritka formája szellemi leépüléssel járhat, de az esetek többségében a betegség nem károsítja a mentális teljesítményt. Fontos, hogy a betegek kerüljék a rohamprovokáló tényezőket: az alkoholfogyasztást, éjszakázást, a villogó fényeket, valamint a baleseti veszélyforrásokat, pl. autóvezetés vagy mély vízben úszás (a leggyakoribb baleseti halálok a vízbefúlás).
Neurofibromatózis
A neurofibromatózist (neuro = ideg, fibroma = duzzanat) génrendellenesség okozza. A betegségnek három formája van: a neurofibromatózis I. (NF1), a neurofibromatózis II. (NF2) és a schwannomatózis.
- Neurofibromatózis I. A gyakoribb előfordulású típusra a testszerte jelentkező, elsősorban a bőrön kialakuló, puha tapintatú, tejeskávé színű, gömbszerű bőreltérések jellemzők, amelyek általában már gyerekkorban megjelennek. Önmagában a bőr jóindulatú neurofibromája nem jelentene komoly problémát, viszont rosszindulatú daganat, úgynevezett neurofibroszarkóma is kialakulhat belőle, sőt más daganatok is megjelenhetnek.
- Neurofibromatózis II. Schwannomáknak nevezett daganatokat okoz, amelyek behatolnak az ideghüvelybe. A betegség gyakori tünete a hallásromlás, egyensúlyzavar, látászavar.
- Schwannomatózis. Hasonló a NF2-höz, de nem jár hallásvesztéssel.
Idegrendszeri betegségek felnőttkorban
Bell-féle bénulás
A Bell-féle bénulás a VII. arcideg működési zavara, amely az arc egyik oldalának váratlan izomgyengeségéhez vagy bénuláshoz vezet. Akadályozhatja a nyálelválasztást, az ízérzékelést, könnytermelést is. Bármely életkorban előfordulhat. Gyakran jelenik meg nátha, influenza, fertőzést követően, cukorbetegséghez vagy terhességhez társultan.
Részleges bénulás esetén gyógyszeres kezelés mellett fizikoterápia, arctorna szükséges. Egy-két hónapon belül valószínűleg bekövetkezik a gyógyulás, teljes bénulás esetén változó a kimenetele. Ha a bénulás 6 hónapnál is tovább tart, akkor műtétre kerülhet sor.
Felnőttkori epilepszia
Ebben a korban rendszerint más agyi betegségek, illetve nem agyi betegségek agyi szövődményeként keletkeznek epilepsziák. A leggyakrabban agydaganatok, agyi keringési betegségek okozzák.
Szklerózis multiplex
A szklerózis multiplex egy gyulladásos autoimmun betegség, amely során az agy és a gerincvelő idegrostjainak védőburka, az úgynevezett velős hüvely károsodik. Tünetei igen változatosak lehetnek az idegrostok mennyiségének és a roncsolódás mértékének függvényében. Súlyos betegség esetén a beteg akár járni is képtelen, másoknál stagnálhat a betegség.
Gyakori tünet a végtagok zsibbadása, a remegés, koordinációs zavar, a beszéd- és nyelészavar, a bizsergés vagy fájdalom a test különböző részein. Az első tünet leggyakrabban a látóideg-gyulladás. A betegség terápiája sokat fejlődött az elmúlt évtizedekben.
Motoneuron-betegség (MND)
A motoneuron-betegség számos degeneratív betegséget ölel fel, amelyek megtámadják az agy motoros idegsejtjeit, az izmokat irányító idegeket. Az izmokhoz intézett üzenetek megszakadnak, ezért az izmok merevedni és gyengülni kezdenek.
A motoros idegsejtek betegségei ritkák, és ritkán fordul elő a 40 évesnél fiatalabb korosztálynál. Kialakulásának kockázata a 60 és 70 év közötti férfiak körében nagyobb.
A motoneuron-betegségek leggyakoribb formája az amyotrophiás lateralsclerosis (ALS). Rendszerint a karok és a lábak gyengeségével vagy a kéz használatának nehézségével kezdődik, gyakori a kiskézizmok sorvadása, a vállizmok spontán rángása, ún. faszcikulációja. Jellemző tünete még a nyelés- és légzészavar, a betegek végül lélegeztetőgépre szorulnak.
Idegrendszeri betegségek időskorban
Alzheimer-kór
A demenciák egyik leggyakrabban előforduló típusa, amely során ún. „plakkok” keletkeznek az agyszövet belsejében, melyek megzavarják az idegsejtek működését, az ingerületátvitelt – ez pedig a sejtek pusztulásához vezet. Általában fokozatosan jelentkezik. Az első jele lehet a rövid távú memória romlása, de idővel a mindennapi rutinfeladatok is egyre nehezebbé válnak, folyamatosan romlik a mentális és fizikai teljesítőképesség.
A kór kezelésére általában tüneti kezelést alkalmaznak, a betegek túlélési ideje átlagosan hét év.
Parkinson-kór
A Parkinson-kór egy gyógyíthatatlan, de kezelhető neurodegeneratív betegség. Az agytörzsi ganglionok károsodása miatt alakul ki, amely következtében csökken a fő ingerületátvivő anyag, a dopamin termelődése. Az első tünetek – remegés, izommerevség, egyensúly- és tartászavar, lassú mozgás – már 50-60 éves korban jelentkezhetnek, előrehaladottabb stádiumban a betegség gyakran jár depresszióval és a gondolkodás lelassulásával.
Kezelése történhet gyógyszerekkel vagy műtéti úton, terápiájában fontos szerepe van a rendszeres, speciális gyógytornának is.
