Ínhártya betegségei

Az ínhártya (sclera) a szem külső, fehér, kötőszöveti rostos burkát képezi, állományát főleg kollagénrostok teszik ki, vastagsága pedig 0,3-1 mm közötti. Az ínhártyán tapadnak a szemizmok, hátsó részén a szemideg fúrja át, elülső részén pedig az előredomborodó, átlátszó szaruhártya található.

Az ínhártya leggyakoribb betegségei – a scleritis és az episcleritis – gyulladásos eredetű kórképek, melyek a szem pirosságával járnak együtt. Az episcleritis enyhébb, gyakran magától is gyógyuló kórkép, a scleritis azonban súlyosabb és akár visszafordíthatatlan látáskárosodást is okozhat.

A szem anatómiájáról bővebben itt olvashat.

Az ínhártya betegségeinek típusai

Az ínhártya betegségei többféle formában jelentkezhetnek, az enyhébb gyulladástól a súlyosabb strukturális elváltozásokig.

Ínhártyagyulladás (scleritis)

A scleritis az ínhártya mélyebb rétegeit érintő súlyos gyulladás, amely intenzív fájdalommal és látásromlással járhat. Viszonylag ritka kórkép, mivel azonban súlyos szövődményekkel járhat, a pontos diagnózis nagyon fontos. Kezeletlen esetben tovább terjedhet, a gyulladás érintheti a szomszédos rétegeket is, pl. az episclerát vagy a szaruhártyát. Érintheti csak az egyik, vagy akár mind a két szemet is.

Az állapot a szem pirosságával jár, és lassabban jelentkezik, mint az episcleritis. A vörösség kialakulásával a szem nagyon fájdalmas lesz. Ez a fájdalom mély, tartós, monoton, fárasztó jellegű a szem belsejében és a környékén, a szemmozgások pedig súlyosbítják. Néha a szemfehérje kékes vagy lilás árnyalatú. A látás homályossá válhat, a szem vizenyős lehet (de nem váladékozik), és előfordulhat, hogy érzékeny a fényre (fotofóbia).

Episcleritis

Az episcleritis gyakori kórkép, melyet az ínhártya felszíni rétegeinek gyulladása okoz. Enyhébb lefolyású, és gyakran magától is elmúlik. Jellemző tünetei a szem vörössége, diszkomfortérzés, vagy irritáció a szemben, súlyosabb tünetek azonban nem jelentkeznek. Előfordulhatnak gyulladt dudorok, csomók a szem felszínén. Visszatérő is lehet, és érintheti csupán az egyik, vagy akár mind a két szemet is. A látást nem befolyásolja, és fájdalomcsillapítóra általában nincs szükség.

Az episcleritis gyakran visszatérő állapot, az epizódok jellemzően néhány havonta jelentkeznek. A legtöbb roham 7-10 napig tart, bár a noduláris forma esetében ez egy kicsit hosszabb is lehet.

Scleritis és episcleritis máshova osztályozott betegségekben

Ezek az állapotok más szisztémás betegségek részjelenségeként is előfordulhatnak. Ilyen betegségek jellemzően az immunrendszert érintő különböző gyulladásos kórképek, pl. a rheumatoid arthritis vagy a lupus.

Az ínhártya egyéb rendellenességei

Ebbe a csoportba tartoznak azok a strukturális eltérések, amelyek veleszületettek vagy szerzettek lehetnek, például az ínhártya elvékonyodása.

Mikor forduljon orvoshoz?

Amennyiben tartós vagy fokozódó szempirosságot tapasztal, melyet erős, nem múló fájdalom, esetleg a látásélesség csökkenése vagy idegentest-érzés kísér, mindenképpen forduljon szemész szakorvoshoz. A szem betegségei akár visszafordíthatatlan károsodásokat is okozhatnak, ezért nagyon fontos a korai diagnózis és a megfelelő kezelés. Ne halogassa az orvosi konzultációt, mivel a kezeletlen állapot súlyos szövődményekhez vezethet.

Az ínhártya betegségeinek kiváltó okai

Az ínhártya betegségeit számos tényező okozhatja, melyek közé tartoznak a genetikai, környezeti és életmódbeli tényezők is. A scleritis és az episcleritis is gyulladásos állapotok, a gyulladás oka azonban széles körű lehet.

Az ínhártya betegségeinek kiváltó okai az alábbiak lehetnek:

autoimmun betegségek (pl. rheumatoid arthritis, lupus, szkleroderma, Crohn-betegség, colitis ulcerosa, rosacea, Behcet-kór, vasculitisek);
rosszindulatú daganatok (főként egyes leukémiák és limfómák);
bizonyos gyógyszeres kezelések (pl. biszfoszfonátok, antiepileptikumok, daganatellenes szerek);
fertőzések (Lyme-kór, szifilisz, herpeszvírus-fertőzések, macskakarmolási betegség);
idegen test vagy vegyi sérülés;
idiopátiás (ismeretlen eredetű).

Az ínhártya betegségeinek szövődményei

Kezeletlen esetben az ínhártya betegségei komoly komplikációkhoz vezethetnek. A megfelelő kezelés csökkenti a szövődmények kialakulásának kockázatát.

Az ínhártya betegségeinek szövődményei az alábbiak lehetnek:

látásvesztés;
szemgolyó-perforáció;
az ínhártya elvékonyodása;
emelkedett szembelnyomás, másodlagos glaucoma;
szürkehályog;
retinaleválás;
uveitis;
szemmozgási problémák;
krónikus fájdalom.

Az ínhártya betegségeinek diagnosztizálása

Az ínhártya betegségeinek felismeréséhez különböző vizsgálati módszerek állnak rendelkezésre.

Az ínhártya betegségeinek diagnosztizálásához az alábbi vizsgálatok alkalmazhatók:

szemészeti vizsgálat réslámpával;
ultrahang-vizsgálat;
laborvizsgálatok autoimmun betegségek kimutatására;
képalkotó eljárások (CT, MRI) súlyosabb esetekben.

Az időben történő diagnózis nagyban hozzájárulhat a hatékony kezeléshez.

Az ínhártya betegségeinek kezelése

A megfelelő terápiás megközelítés a betegség típusától és súlyosságától függően változhat.

Az ínhártya betegségeinek kezelésére az alábbi lehetőségek állnak rendelkezésre:

gyulladáscsökkentő gyógyszerek (pl. nem szteroid gyulladáscsökkentők, szteroidok);
antibiotikumok, ha bakteriális fertőzés áll a háttérben;
antivirális szerek, ha vírusos eredetű fertőzés áll a háttérben;
gombaellenes szerek, ha gombás fertőzés áll a háttérben;
immunszuppresszánsok autoimmun eredet esetén;
nem gyógyszeres fájdalomcsillapítás (pl. TENS-kezelés);
műtéti beavatkozás súlyos esetekben.