Az irritábilis bél szindróma (IBS) egy emésztőrendszeri rendellenesség, amelyet hasi fájdalom és/vagy kényelmetlen érzés (diszkomfort), valamint a székletürítés zavara jellemez. Ugyanakkor az IBS nem károsítja a vastagbél struktúráját, és a hátterében nincs kimutatható szervi eltérés.
IBS-ről akkor beszélünk, ha a páciens panaszai legalább fél éve fennállnak, és az elmúlt három hónapban legalább heti egy napon át érzett hasi fájdalmat, és/vagy a székelés gyakorisága, a széklet formája, állaga megváltozott.
Az IBS civilizációs betegség, fejlett országokban a lakosság 10-15%-át érinti. Bármely életkorban kezdődhet, de a harmadik-negyedik évtizedben történő megjelenés a leggyakoribb. Kétszer több nő fordul orvoshoz az IBS tüneteivel, mint férfi.
Irritábilis bél szindróma főbb tünetei
Az IBS a tápcsatorna különböző részei mozgásának a zavara, amely leggyakrabban hasi fájdalommal, puffadással, a székletürítés zavarával – székrekedéssel vagy hasmenéssel, illetve a kettő váltakozásával –, az elégtelen kiürítés érzésével, teltségérzéssel jár. A székrekedés inkább a nőket, a hasmenés inkább a férfiakat érinti.
A betegséget a tünetek nagyfokú változatossága jellemzi. A hasi fájdalom erőssége az enyhe kényelmetlen érzéstől a görcsös fájdalomig változhat. Bélkorgás, bélmorgás, szélszorulás, sürgős székelési inger, étkezéseket követő hasmenés is előfordulhat. Az emésztéssel összefüggő panaszok gyakran enyhülnek a székletürítést követően.
A betegség pontos oka nem ismert. Bizonyos ételek vagy italok fogyasztása kiválthatja a tünetek megjelenését azoknál, akik hajlamosak IBS-re. Egyénenként változó, hogy mire jelentkeznek a panaszok, azonban a leggyakoribb kiváltó tényezők az alkohol-, illetve a kávéfogyasztás, valamint a túlfűszerezett és/vagy zsíros ételek fogyasztása.
Nem emésztéssel kapcsolatos tünetek:
Az irritábilis bél szindrómában szenvedő betegek jelentős hányadánál fordulnak elő különböző típusú és súlyosságú lelki (pszichés) zavarok, például szorongás, pánikrohamok, magatartási zavarok, depresszió.
Mikor forduljon orvoshoz?
Amennyiben a fentebb felsorolt tünetek észleli, forduljon háziorvosához, aki a megfelelő vizsgálatokkal tisztázza a háttérben álló okokat.
Irritábilis bél szindróma kiváltó okai
Az IBS kóreredete nem ismert. A betegség többféle folyamat hatására, illetve azok kölcsönhatására alakul ki. A betegség kialakulásában egyrészt öröklődő tényezők, másrészt a bél fokozott érzékenysége (irritabilitás), a bélflóra összetételének változása és gyulladásos folyamatok játszhatnak szerepet. Közre játszhat az agy–bél tengely idegi szabályzásának megváltozása is. Ez azt jelenti, hogy az agy egyes régiói rendellenes módon aktiválódnak a tápcsatorna fájdalmas ingereire. Feltehetően a múltban elszenvedett lelki trauma, a tartós stressz vagy a szorongás is közre játszhat az IBS kialakulásában.
Irritábilis bél szindróma lehetséges szövődményei
Az irritábilis bél szindróma krónikus, az életet nem veszélyeztető betegség, de jelentősen ronthatja az életminőséget. A betegség nem hajlamosít súlyosabb szervi megbetegedésre, ugyanakkor nem is „véd” attól, ezért megléte esetén rendszeres szakorvosi (gasztroenterológiai) ellenőrzés és gondozás szükséges.
Irritábilis bél szindróma diagnosztizálása
Az IBS diagnózisát a panaszok fennállásának ideje, a székletürítések száma, a széklet állaga, a hasi fájdalom, illetve a diszkomfortérzés alapján állítja fel az emésztőszervi betegségekkel foglalkozó szakorvos (gasztroenterológus). A kivizsgálás során fontos az esetleges szervi betegségek kizárása.
A kivizsgálás első lépése a gondos kórelőzmény-felvétel, amelynek fontos része az étkezési szokásokra vonatkozó részletes kikérdezés. Ez utóbbi segítségével fény derülhet bizonyos helytelen étkezési szokásokra, illetve túlzásokra, valamint a beteg panaszait kiváltó ételekre. Ezt követően alapos fizikális vizsgálat következik.
Továbbá az alábbi vizsgálatok elvégzésére kerülhet sor:
- laboratóriumi rutinvizsgálat;
- széklettenyésztés, rejtett vérzés vizsgálata a székletből;
- részleges vastagbéltükrözés (szigmoidoszkópia);
- 45 év felett, pozitív családi kórelőzmény esetén vastagbéltükrözés (kolonoszkópia);
- a laktózintoleranciát, gluténérzékenységet és egyéb ételérzékenységeket kizáró vizsgálatok.
Irritábilis bél szindróma kezelése
Az IBS kezelésének célja a tünetek csökkentése és az életminőség javítása. A kezelés megválasztása a domináló tünetek figyelembevételével történik.
Fontos szerepe van a diétának, amelyet a beteg étkezési szokásainak feltérképezését követően állít be a kezelőorvos vagy a dietetikus szakember. Az életmódra, életvezetésre, diétára kiterjedő tanácsok betartásával nagymértékben csökkenthetők a panaszok.
Amennyiben a táplálkozás megváltoztatása, az elegendő folyadékfogyasztás és a rendszeres testmozgás nem vezet eredményre, tünetorientált gyógyszeres kezeléssel enyhíthetők a tünetek. Ez azt jelenti, hogy puffadásos panaszok esetén gázkötő készítményt ír fel a kezelőorvos, hasi görcsök esetén különböző típusú görcsoldókat, székrekedés esetén különböző székletlazítókat.
A tünetorientált kezelést a belgyógyász, illetve gasztroenterológus szakorvos végzi járóbeteg-szakellátás keretében. Azoknak a betegeknek, akik nem reagálnak a kezelésre, speciálisan felkészült centrumokban indokolt az ellátása, amelynek fontos része a pszichés vezetés, pszichoterápia is. A betegség kezelésében különleges jelentősége van az orvos és a beteg közötti kapcsolatnak, a beteg együttműködésének.
Mit tehet irritábilis bél szindróma esetén?
A többszöri, kis volumenű étkezés, a rostban dús táplálkozás enyhítheti a tüneteket, illetve azon ételek kerülése is, amelyek fokozzák a panaszokat. A túlzott diétás megszorítás és az egyoldalú táplálkozás azonban bizonyos hiánybetegségek kialakulását okozhatja, ezért az étrend kialakításakor célszerű dietetikus szakember tanácsát kérni. Javasolt a rendszeres testmozgás – futás, kerékpározás stb. –, amely szintén jótékony hatású.
Irritábilis bél szindróma megelőzése
Az irritábilis bél szindróma megelőzésének alapját az egészséges életmód – változatos étrend, napi többszöri, kis mennyiségű étkezés, az alkoholfogyasztás mérséklése, rendszeres testmozgás, megfelelő stresszkezelés – képezi.
