A járványügyi elkülönítés célja, hogy megakadályozza a fertőző betegségek terjedését azáltal, hogy a fertőzött vagy fertőzésgyanús személyeket ideiglenesen elválasztják az egészséges lakosságtól. Magyarországon az elkülönítés jogszabályi alapjait az 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről, valamint a 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet határozza meg.
A járványügyi elkülönítés kulcsfontosságú eszköz a fertőzések terjedésének megakadályozására, mint például a COVID-19 esetén láttuk. Az elkülönítés nem csupán az egyén egészségének védelmét szolgálja, hanem a közösség biztonságát is garantálhatja. A helyes elkülönítés jelentősen csökkenti a fertőzési rátát és a megbetegedések számát.
Járványügyi elkülönítés
A járványügyi elkülönítés olyan intézkedés, amely segít a fertőzések továbbadásának megakadályozásában. A fertőző betegségben szenvedő személyt otthonában, tartózkodási helyén vagy fekvőbeteg-gyógyintézet fertőző osztályán, illetve kijelölt gyógyintézetben el lehet elkülöníteni. Egyes fertőző betegségekben szenvedő személyt kizárólag fekvőbeteg-gyógyintézet fertőző osztályán, illetve kijelölt gyógyintézetben kell elkülöníteni, illetve gyógykezelni.
A fertőző beteget otthonában, illetve tartózkodási helyén akkor lehet elkülöníteni, ha
- a beteg állapota ezt megengedi,
- az elkülönítés feltételei biztosíthatók, és
- a beteg, illetve törvényes képviselője vállalja, hogy az elkülönítés idejére a járványügyi rendelkezéseket megtartja.
Fekvőbeteg-gyógyintézeti elkülönítés esetén a fertőző beteg intézeten belüli szabad mozgása, valamint kapcsolattartási joga korlátozható.
Ha a fertőző beteg fekvőbeteg-gyógyintézeti elkülönítésére vonatkozó kötelezettségének nem tesz eleget, az egészségügyi államigazgatási szerv kötelezi erre. Az elkülönítést kimondó határozat – közegészségügyi vagy járványügyi okból – azonnal végrehajthatóvá nyilvánítható.
Járványügyi elkülönítés rendelhető el:
- igazolt fertőző betegség esetén (pl. tuberkulózis, kanyaró);
- fertőzésgyanús személyeknél, amíg a diagnózis tisztázódik;
- járványos helyzetekben (pl. zárt közösségekben fellépő fertőzések).
Járványügyi megfigyelés és járványügyi zárlat
Azt, aki meghatározott fertőző betegségben szenvedő személlyel érintkezett és feltehetően maga is a betegség lappangási szakában van, az egészségügyi államigazgatási szerv a miniszter rendeletében meghatározott fertőző betegségek esetén járványügyi megfigyelés vagy járványügyi zárlat alá helyezi.
A járványügyi megfigyelés alá helyezett személy a megfigyelés tartama alatt foglalkozása gyakorlásában, kapcsolattartási jogában és mozgási szabadságában korlátozható. A fertőző betegség átlagos lappangási idejének leteltét követő 48 órán belül meg kell szüntetni a járványügyi megfigyelést, amennyiben az orvosi vizsgálat eredményeként a fertőzés veszélye kizárható. A járványügyi zárlat szigorított, speciális követelményeken alapuló megfigyelés, illetve elkülönítés, amelyet e célra kijelölt helyen kell foganatosítani. A járványügyi zárlat alá helyezett személy a zárlat foganatosítási helyét nem hagyhatja el.
Hatósági házi karantén
A járványügyi hatóság meghatározott országokból történő beutazás esetén vagy fertőzés vagy megbetegedés esetén előírhatja, hogy a járványügyi intézkedés alá vont személy a számára meghatározott lakást, ahhoz tartozó bekerített helyet vagy egyéb, egészségügyi intézménynek nem minősülő helyet a határozatban meghatározott ideig ne hagyja el.
A járványügyi hatóság hatósági házi karanténra vonatkozó döntését szóban vagy rövid úton – így különösen telefonon vagy elektronikus levelezés útján – is közölheti. A szóban vagy rövid úton közölt döntést – a közlést követően – a járványügyi hatóság írásban is megküldi azon személynek, akivel a döntését közölte. Szóban vagy rövid úton a döntés csak olyan személlyel közölhető, akinek az ügy megismeréséhez való jogosultságát a járványügyi hatóság előzetesen kétséget kizáróan megállapította.
A hatósági házi karanténra vonatkozó döntést rendőr vagy az erre kijelölt egészségügyi dolgozó is közölheti. A hatósági házi karantént előíró rendelkezések alól – amennyiben a járványügyi védekezés hatósági házi karantén alkalmazása nélkül is biztosítható – különös méltánylást érdemlő esetben – egészségügyi válsághelyzetben a kormány rendeletében meghatározott esetek kivételével – a hatósági házi karantént elrendelő határozat kiadására illetékes járványügyi hatóság felmentést adhat, illetve egyedi magatartási szabályt állapíthat meg.
Járványügyi ellenőrzés
Kórokozó hordozó az a személy, aki szervezetében a miniszter rendeletében meghatározott fertőző betegség kórokozóját hordozza. Az egészségügyi államigazgatási szerv a kórokozó hordozót a kórokozó hordozás időtartamára járványügyi ellenőrzés alá helyezheti. A miniszter rendeletében meghatározott fertőző betegség esetén a kórokozó hordozó járványügyi ellenőrzés alá helyezése kötelező.
A járványügyi ellenőrzés alá vont kórokozó hordozó – a fertőzés terjedési módjától függően – foglalkozása gyakorlásában, kapcsolattartási jogában és mozgási szabadságában korlátozható. Amennyiben az orvosi vizsgálatok eredményeként megállapítható, hogy a járványügyi ellenőrzés fenntartása nem indokolt, azt meg kell szüntetni.
A kórokozó hordozó a fertőző betegség jellegéhez képest
- köteles magát meghatározott időközönként orvosi vizsgálatnak alávetni, ehhez vizsgálati anyagot szolgáltatni, illetve annak vételét lehetővé tenni,
- köteles lakóhelyének két hetet meghaladó időre történő elhagyását és tartózkodási helyét az egészségügyi államigazgatási szervnek előzetesen bejelenteni,
- lakásából, háztartásából közfogyasztás céljára nem vihet ki élelmiszert, illetve azzal egy tekintet alá eső készítményt,
- nem látogathat gyermekintézményt és oktatási intézményt,
- nem foglalkoztatható gyermekvédelmi, oktatási, szociális intézményben, egészségügyi szolgáltatónál, valamint élelmiszert előállító, feldolgozó, csomagoló, forgalmazó, illetve ivóvízellátást szolgáló munkakörben,
- köteles az előírt egészségügyi rendszabályokat pontosan megtartani.
A járványügyi elkülönítés, a járványügyi megfigyelés és a járványügyi zárlat, továbbá a járványügyi ellenőrzés idején az azok végrehajtásával összefüggésben felmerült, a fertőző betegnek, illetve a kórokozó hordozónak fel nem róható, szükséges és indokolt költségeket és a társadalombiztosítási jogviszony alapján meg nem térülő kiesett munkajövedelmet az állam a fertőző beteg, illetve a kórokozó hordozó részére megtéríti.
Hogyan történik az elkülönítés?
Az elkülönítés megfelelő végrehajtása segít minimalizálni a fertőzés továbbadásának kockázatát. A higiéniai és távolságtartási szabályok betartása kulcsfontosságú.
Az elkülönítés szabályai az alábbiak:
Elkülönített helyiség biztosítása szükséges, hogy a fertőzött személy ne érintkezzen másokkal.
Szellőztetés gyakori biztosítása segít csökkenteni a levegőben terjedő kórokozók koncentrációját.
Maszk viselése, ha másokkal egy légtérben tartózkodik, különösen zárt térben (lásd bővebben: Maszk kisokos).
Rendszeres kézmosás és fertőtlenítés hozzájárul a vírusok és baktériumok eltávolításához (lásd bővebben: Kézhigiéné és helyes kézmosás).
Személyes tárgyak elkülönítése, hogy mások ne érintkezzenek velük és ne fertőződjenek meg.
Mikor hagyható el az elkülönítés?
Az elkülönítés befejezése az egészségi állapottól és az esetleges fertőzés fennállásától függ. Fontos, hogy minden esetben orvosi javaslat és közegészségügyi szabályozás szerint kell eljárni, amennyiben az adott betegségre vonatkozóan létezik ilyen szabályozás.
Az általános szabályok az elkülönítés elhagyásáról az alábbiak:
Tünetmentesség legalább 24 órán át szükséges ahhoz, hogy valaki biztonságosan elhagyhassa az elkülönítést.
Az orvos vagy hatóság engedélye lehet szükséges bizonyos esetekben, főként súlyos fertőzések esetén.
Negatív teszteredmény bizonyos esetekben segíthet annak igazolásában, hogy az illető már nem fertőző.
Az elkülönítés hatékonysága
Az elkülönítés hatékony eszköz a fertőzések terjedésének csökkentésére. Helyes alkalmazása segíti a közegészségügyi helyzet stabilizálását és a járványok megfékezését.
Az elkülönítés előnyei az alábbiak:
Csökkenti a fertőzés terjedését, így kevesebb ember betegszik meg.
Védelmet biztosít a veszélyeztetett csoportok számára, például az idősek és a krónikus betegségben szenvedők számára.
Elkerüli az egészségügyi rendszerek túlterhelését, mivel csökkenti a kórházi kezelések számát.
Ajánlott tartalom:
Hogyan előzzük meg a vírusok terjedését?
