A kis vérköri magas vérnyomás (pulmonális hipertónia, pulmonális artériás hipertónia, PAH) a tüdőkeringésben fellépő magas vérnyomás. Akkor fordul elő, ha a tüdő erei beszűkülnek, így emelkedik a vér áramlásához szükséges nyomás.
A jobb szívfél egy ideig a beszűkült ereken is átpumpálja a megfelelő mennyiségű vért, ehhez azonban nagyobb erőre van szüksége, ami fokozatosan a jobb szív megvastagodásához vezet. Egy idő után a szív már nem képes megfelelő erőt kifejteni, így a keringés is akadályozottá válik. Ilyenkor a szervezet már nem jut elegendő mennyiségű oxigénhez, aminek talaján kialakul a légszomj, fáradtság és szédülés.
Kezeletlen esetekben idővel a folyamat szívelégtelenséghez vezet. Ilyenkor már a nagy vérkörben is pangani kezd a vér, aminek következtében például vizenyő (ödéma) alakul ki a test alul fekvő területein, például a boka- és lábfejtájékon.
A kisvérköri magas vérnyomás főbb tünetei
A kis vérköri magas vérnyomás lassan kialakuló betegség.
Kezdetben nincs kifejezett jele, előrehaladottabb stádiumban a leggyakoribb tünetei az alábbiak lehetnek:
- légszomj (eleinte terhelés esetén, később nyugalomban is);
- fáradtság, kimerültség;
- szapora szívverés;
- mellkasi fájdalom vagy mellkasi nyomás;
- gyenge fizikai teljesítőképesség;
- krónikus köhögés;
- szédülés.
Súlyos, előrehaladott esetekben jelentkező tünetek:
- a boka, lábfej duzzanata;
- ájulás;
- az ajkak, körmök szederjessé válása;
- hasi ödéma a folyadék felhalmozódása miatt.
Mikor forduljon orvoshoz?
Ha gyakran fáradt és kimerült, romlik a fizikai teljesítőképessége, illetve légzésének romlását tapasztalja, forduljon háziorvosához, aki a tünetek alapján dönt a szükséges vizsgálatokról.
A kisvérköri magas vérnyomás kialakulásának okai
A kisvérköri magas vérnyomást a tüdő ereinek szűkülése, elzáródása okozza, ami miatt a szív nehezebb munkára kényszerül.
Megkülönböztetünk elsődleges és másodlagos kis vérköri magas vérnyomást: az elsődleges oka nem ismert, de a feltételezések szerint a tüdőerek falának ismeretlen eredetű izomgyengülése áll a hátterében. A másodlagos oka általában elhúzódó tüdőbetegség vagy veleszületett szívbetegség.
Ha a betegségben az artériák (a szív jobb kamrájából kiinduló erek) is érintettek, a rendellenességet pulmonális artériás hipertóniának (PAH) nevezik. PAH esetén a tünetek általában csak akkor jelentkeznek, amikor a betegség már előrehaladottabb állapotban van.
A kisvérköri magas vérnyomást az alábbiak okozhatják:
- genetikai problémák;
- veleszületett szívbetegségek;
- kötőszöveti betegségek (például szkleroderma);
- vérrögök a tüdőben (tüdőembólia);
- tüdőbetegségek (tüdőfibrózis, krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD), obstruktív alvási apnoe);
- májbetegségek;
- krónikus veseelégtelenség;
- egyes fertőző betegségek.
A betegség kialakulásának kockázatát az alábbi tényezők növelik:
- kisvérköri magas vérnyomás előfordulása a családban;
- elhízás és obstruktív alvási apnoe együttes fennállása;
- várandósság;
- rendszeres tartózkodás nagy tengerszint feletti magasságon;
- egyes gyógyszerek;
- dohányzás.
A kisvérköri magas vérnyomás diagnosztizálása
A kisvérköri magas vérnyomást gyakran nehéz diagnosztizálni, mert kezdetben nincsenek jellegzetes tünetei. Ha felmerül a betegség gyanúja, átfogó fizikális vizsgálatra és kórtörténeti elemzésre van szükség: a családi kórtörténet mellett fontosak a korábban szedett gyógyszerek, a kockázati tényezők, az esetleges szerhasználat részletei is.
A diagnózis felállításához rendszerint az alábbi vizsgálatokra van szükség:
- EKG (elektrokardiogram);
- szívultrahang;
- mellkasröntgen;
- laboratóriumi vizsgálatok (vérvizsgálat);
- vérgázanalízis;
- a légzésfunkció vizsgálata;
- nagy felbontású komputertomográfia (HRCT);
- ventilációs-perfúziós szcintigráfia;
- érfestés (angiográfia);
- szívkatéterezés;
- terheléses gyaloglás;
- alvásvizsgálatok az oxigénszint mérésére.
A kisvérköri magas vérnyomás kezelése
A kis vérköri magas vérnyomás hátterében sokféle ok húzódhat meg, ebből kifolyólag a kezelés is sokféle lehet a kiváltó októl függően.
A betegség kezelési módjai az alábbiak lehetnek:
- kombinált gyógyszeres terápia;
- oxigénterápia;
- műtét.
A betegség kezelésében nagy segítséget jelentenek az alábbiak is:
- a megerőltető fizikai aktivitás kerülése (amelyhez a tüdő nem tudja biztosítani a szükséges oxigént);
- könnyű testmozgás (pl. rendszeres séta az izomerő fenntartása és a keringés ösztönzése érdekében);
- helyes táplálkozás: tápanyagokban, rostokban, nyomelemekben és vitaminokban gazdag étrend;
- konyhasó bevitelének csökkentése;
- alkoholfogyasztás minimalizálása;
- testsúly rendszeres ellenőrzése lehetőleg ugyanabban a napszakban (a testsúly hirtelen megnövekedése a szív és a vese állapota romlásának jele lehet);
- az aktív és passzív dohányzás kerülése;
- fogamzásgátló tabletták mellőzése;
- légi utazás, magasban való tartózkodás kerülése;
- vérnyomást emelő helyzetek kerülése (forró fürdő, szauna).
Nagyon fontos, hogy a betegségben szenvedő egyének bármilyen más gyógyszer szedése előtt egyeztessenek a kezelőorvosukkal.
Kisvérköri magas vérnyomás a várandósság alatt
Amennyiben a kis vérköri magas vérnyomásban szenvedő beteg gyermekvállalást tervez, előtte szakorvossal kell konzultálnia, mert a betegség fokozott kockázatot jelent a kismamára és a születendő gyermekre is.
