A kognitív viselkedésterápia a pszichoterápia egyik típusa. Célja, hogy segítsen felismerni és megváltoztatni azokat a berögzült gondolkodási és viselkedési mintákat, amelyek negatívan hatnak a mindennapokra.
A kognitív viselkedésterápiát pszichiáter szakorvos vagy pszichológus végezheti.
Az érzések, érzelmek és gondolatok erősen befolyásolják a különféle helyzetekre adott reakcióinkat, mivel nem a helyzetre magára, hanem annak ránk gyakorolt hatására reagálunk. Korábbi élmények, tapasztalatok torzítják a helyzetre adott reakciókat, azonban ezek általában nem tudatosak – szinte észrevétlenül, a tudat határán zajlanak.
Ha ezek az – általában teljesen hétköznapi – helyzetekre adott válaszok a személy körül lévők számára érthetetlenek, akkor szorongást, konfliktusokat okozhatnak, és negatívan befolyásolhatják az emberi kapcsolatokat és a mindennapokat. Amikor valaki megtanulja felismerni a hibásan rögzült és követett mintákat, az már jó alap ahhoz, hogy elkezdje tudatosan befolyásolni a gondolati és érzelmi világát egy pozitív, építő irányba.
A kognitív viselkedésterápia működése
A kognitív viselkedésterápia működésének lényege, hogy minden problémát öt alapvető területre bont:
- helyzetek,
- gondolatok,
- érzelmek,
- fizikai érzések,
- tettek.
A terápia azon alapszik, hogy a fent említett területek erősen összefüggnek egymással – vagyis amilyen érzést vagy gondolatot egy helyzet kivált az egyénből, annak megfelelő lesz a rá adott reakciója is. Ha a helyzet kiváltotta rögzült gondolat negatív, a reakció – akár indokolatlanul – is automatikusan negatív lesz.
A kognitív viselkedésterápia segítségével ezek a rögzült hibás reakciók megváltoztathatók és helyettesíthetők ösztönző, pozitív gondolatokkal.
Példa egy hétköznapi helyzetben hibásan rögzült gondolatmintázatra: „A barátaim nem ettek a palacsintából, amit sütöttem nekik. Biztosan szörnyű szakács vagyok.”
A gondolat negatív, és negatív érzelmek követik, amit aztán egy esetleges negatív tett követhet, amely a környezetben lévők számára indokolatlan, nem értelmezhető – például az illető elzárkózik a beszélgetéstől.
Az előbbi gondolatot a kognitív viselkedésterápia az alábbira cseréli: „Annyit érzékeltem, hogy nem ették meg a palacsintát. Lehet, hogy nem is éhesek. Igazából meg is kérdezhetném tőlük.”
A gondolat semleges, és nem követi esetleges negatív reakció vagy konfliktus.
Miben tud segíteni a kognitív viselkedésterápia?
A kognitív viselkedésterápia széles körben alkalmazható, beleértve az alábbi mentális zavarokat:
- depresszió,
- evési zavarok,
- poszttraumás stressz zavar (PTSD),
- szorongásos zavarok (pl. pánikbetegség, fóbiák),
- kényszerbetegség (OCD),
- szkizofrénia,
- bipoláris zavar,
- szerhasználat,
- gyermekkori magatartászavarok.
A kognitív viselkedésterápia azonban nem csak mentális zavarok esetén segíthet.
Általános, mindennapi problémákban is segítséget nyújthat, például:
- párkapcsolati problémák,
- kommunikációs problémák,
- válás, szakítás,
- súlyos betegség diagnózisa,
- bánat vagy veszteség,
- krónikus fájdalom,
- alacsony önértékelés,
- alvászavarok;
- általános stresszes életmód.
A kognitív viselkedésterápia menete
A kognitív viselkedésterápiát csak megfelelő szakképzettséggel rendelkező pszichológus vagy pszichiáter szakorvos végezheti.
A terápia menete során a következő lépesek történnek:
- az automatikus gondolatok felismerése,
- a logikai hibák felismerése és kontrollja,
- a kóros attitűdök módosítása.
A kognitív viselkedésterápia elkezdésének gondolata már önmagában is kiválthat szorongást. Gyakoriak a félelmek a megbélyegzéstől vagy a problémák idegennel való megosztásától. Ezek az érzések azonban teljesen normálisak!
A kognitív viselkedésterápia első alkalmán az alábbiakra lehet számítani:
A terapeuta a tünetekről, megélt érzésekről, érzelmekről kérdez. Az érzelmi problémák gyakran testi tünetekben is megnyilvánulnak (pl. fejfájás, izomfájdalmak, emésztési problémák). Ne féljen ezeket megemlíteni!
A terapeuta kérdezhet a speciális körülményekről, amelyek jelen vannak a fő probléma mellett (pl. gyerekkori traumák, családtag betegsége vagy elvesztése). Ne féljen bármiről beszámolni, amit fontosnak – vagy akár kevésbé fontosnak – gondol. A terápia arra van, hogy minden nehézséggel segítsen megtalálni a megküzdési módot.
A terápiával kapcsolatos tudnivalók megbeszélése: esetleges költségek, várható ülések száma, annak tematikája stb.
Annak tisztázása, hogy mire számít, mit szeretne elérni a terápiával.
Amennyiben szükséges, az alábbiakról is érdemes beszélni a terapeutával:
Bizonyos esetekben van mód gyógyszeres terápiára is a kognitív viselkedésterápia mellett, erről azonban mindenképpen egyeztetés szükséges a terapeutával.
Amennyiben önkárosító vagy öngyilkos gondolatai vannak, honnan kérhet segítséget.
Ha úgy érzi, hogy a terapeutával nem találja a közös hangot, nem tud megnyílni vagy együtt dolgozni vele, az teljesen normális. Nem minden terapeuta megfelelő minden szituációhoz és személyhez, ilyenkor kérjen segítséget háziorvosától ahhoz, hogy megtalálja a megfelelő szakembert.
A kognitív viselkedésterápia jellemzői
Fontos kiemelni az alábbi kedvező hatásokat és szempontokat, amelyek befolyásolhatják a terápia hatékonyságát:
Sikeres lehet olyan esetekben, amikor a gyógyszerek önmagukban nem elegendők.
Egyéb pszichoterápiákhoz viszonyítva rövidebb idő alatt hozhat pozitív változásokat.
Különböző formákban is alkalmazható (csoportos terápia, önsegítő könyvek, applikációk).
Olyan viselkedésmintázatokat tanít, amelyek a terápia befejeztével is alkalmazhatók.
A terápiára járó személy részéről együttműködésre van szükség ahhoz, hogy a terápia a legtöbbet tudja adni.
Fontos a terápiás ülések között is időt tölteni az ott tanultakkal, hogy a hétköznapokban is alkalmazható legyen.
Nem minden mentális zavar esetén alkalmazható (pl. súlyos tanulási nehézséggel küzdőknek).
Az érzelmekkel és félelmekkel való szembesülés gyakran nagyon kényelmetlen lehet a terápia során.
