A méheltávolítás egy nőgyógyászati nagyműtét, amit különböző javallatra, például miómagöbök, vagy rosszindulatú elváltozás (pl. méhtestrák) miatt végeznek, ha más kezelések – gyógyszerek vagy egyszerűbb műtéti eljárások – eredménytelenek vagy nem jöhetnek szóba.
A méh eltávolítása nagy gyakorlattal végzett eljárás, amely lehet teljes (méhnyakkal együtt) vagy részleges (méhnyak nélküli), illetve egyes indokolt esetekben a petefészkek eltávolításával jár. A laparoszkópos megoldást akkor választják, ha a beteg testi adottságai alapján a műtéti módszer kivitelezhető, vagy a méh hüvelyi úton nem távolítható el.
A méheltávolító műtétek típusai
A műtétet minden esetben szövettani mintavétel és alapos nőgyógyászati vizsgálat előzi meg, melynek alapján dönt a nőgyógyász a beavatkozás módjáról, a mértékéről (részleges vagy teljes méheltávolítás). A méheltávolítás számos betegség miatt válhat szükségessé.
Az orvos a méh mérete, a beteg paraméterei és a betegség függvényében dönt a műtét típusáról, amely lehet:
Hasi méheltávolítás: a méhet a hason, általában a test hossztengelyére merőlegesen ejtett metszésen keresztül távolítják el.
Laparoszkópos méheltávolítás: a műszereket hasfali kis bemetszéseken keresztül vezetik át.
Hüvelyi méheltávolítás: a méhet a hüvelyen keresztül távolítják el.
Laparoszkóppal asszisztált hüvelyi méheltávolítás: laparoszkóppal kezdik a műtétet, és a méhet a hüvelyen keresztül távolítják el.
Későbbi rosszindulatú elváltozás megelőzése miatt a protokoll szerint mindkétoldali petevezeték is eltávolításra kerül (az ép petefészkek hátrahagyásával), ezek szerepe a méh eltávolításával egyébként is megszűnik. Ha rosszindulatú elváltozás miatt végzik a műtétet, akkor kiterjedéstől függően a környező nyirokcsomók eltávolítása is szükséges lehet.
Az idősebb betegek, egyes emlőrák típusok, illetve a petefészekrák családi halmozódása esetén mérlegelik a petefészek eltávolításának szükségességét is. A petefészkek méhhel együtt történő eltávolítására megelőzésként is sor kerülhet, mivel az egyes női szerveket érintő rosszindulatú elváltozásokra utaló genetikai hajlammal nő a többi szerv érintettségének kockázata, így a petefészekrák kialakulásának kockázata is.
A méheltávolítás okai
A méheltávolító műtét előtt mindenképpen érdemes a tünetek megszüntetése érdekében egyéb lehetőségeket, alternatív kezeléseket mérlegelni. Ha a beavatkozásra mióma vagy rendellenes vérzés miatt van szükség, méheltávolítást általában akkor végeznek, ha a betegnek már van gyermeke. Ha még nincs, vagy még szeretne, a mióma(k) elhelyezkedéstől és méreteitől függően a göbök konzervatív műtéti eltávolítása megkísérelhető. Ezesetben a csomókat „kihámozzák” a méhtestből, a méh hátrahagyásával.
A méh műtéti eltávolítására leggyakrabban az alábbi okok miatt kerül sor:
- leiomióma (jóindulatú sejtburjánzás a méhben, általában simaizom csomó);
- a méh, a méhnyak, a petefészek vagy a petefészekvezeték rosszindulatú daganata;
- visszatérő súlyos menstruációs vérzés (ha egyértelműen méh eredetű, és különböző kevésbé radikális kezelésekre nem javul);
- megnagyobbodott méh, amely más szerveket nyom;
- méh előesése vagy süllyedése;
- krónikus kismedencei fájdalom;
- kismedence gyulladásos betegsége (általában a húgyúti rendszerből felszálló fertőzések kapcsán kialakult diffúz gyulladás);
- szülési és császármetszési szövődményként;
- endometriózis (a méh nyálkahártyája a méhen kívül nő);
- adenomiózis (a méhet normálisan szegélyező sejtek a méh falának izomrétegében is növekednek).
A laparoszkópos méheltávolítás folyamata
A laparoszkópos módszer a méheltávolítás legmodernebb típusa, a hasfalon ejtett 1-2 cm nagyságú metszéseken keresztül, a hasfal gázzal való feltöltése után vezetik be a kamerát és az eszközöket. Előnye a has hagyományos megnyitásával szemben, hogy aprók a sebek, kisebb a műtéti kockázat, és rövidebb a műtét utáni felépülés időszaka.
A méheltávolítás minden formáját általános érzéstelenítésben (altatás) vagy gerincvelői (spinális) érzéstelenítésben végzik. A műtétet szülész-nőgyógyász, nőgyógyászati daganatsebész végzi, az altatásról az aneszteziológus gondoskodik. A laparoszkópos méheltávolítás általában 90-120 percet vesz igénybe.
A műtéti előkészítést és a fertőtlenítést követően katétert vezetnek a húgyhólyagba. Az orvos a köldöknél vagy annak közelében apró vágást ejt, és a hasüreget gázzal (széndioxiddal) tölti fel, majd ugyanezen a nyíláson bevezeti a laporoszkópot (kamera). A hason (a szeméremtest felett) ejtett három apró vágáson keresztül vezetik be eszközöket, melyekkel a bevatkozást elvégzik. A méhet egy speciális eszközzel feldarabolva távolítják el a hasüregből. A műtét végén kiengedik a széndioxidot a hasüregből, és a metszéseket öltésekkel vagy ragasztással zárják le.
Előfordulhat, hogy az orvos a laparoszkópos műtétet hüvelyi műtéttel kombinálja: ilyenkor a hüvely tetején, a méhnyak körül ejtett vágáson keresztül távolítják el a méhet és a méhnyakat.
A laparoszkópos méheltávolítás szövődményei
A műtét általános szövődményei mellett – fájdalom, rosszullét, vérzés, hegesedés a bőrön, sérv kialakulása a hegben, sebfertőzés kialakulása – megjelenhetnek ritka, sajátos szövődmények is.
Ezek az alábbiak lehetnek:
- a hasban maradt szén-dioxid háti fájdalmat okozhat a műtét utáni napokban felszívódás közben;
- allergiás reakció (az altatásnál használt fertőtlenítő- és altatószerekre);
- sérv kialakulása a vágások közelében;
- áttérés a hasi méheltávolításra műtét közben;
- a méhhez közeli szervek károsodása (pl. bélsérülés);
- trombózis, embólia;
- kismedencei fertőzés vagy tályog.
A laparoszkópos megoldásnál az apró méretű nyílások miatt kisebb a sebszövődmények veszélye, ugyanakkor a húgyvezeték vagy a húgycső sérülése gyakoribb, mint a hagyományos hasi méheltávolításnál.
A műtétnek hosszú távú szövődményei is kialakulhatnak, melyek az alábbiak:
- méhnyak további vérzése;
- folytatódó fájdalom;
- fájdalom szexuális érintkezéskor;
- szövetek rendellenes összekapcsolódása;
- húgyhólyagból szivárgó vizelet (testmozgás, nevetés, köhögés esetén);
- menopauza megjelenése.
A műtéti időszakot követően erős vérzés, láz, illetve alhasi görcsök esetén haladéktalanul jelentkezzen kezelőorvosánál!
A laparoszkópos méheltávolító műtét utáni felépülés
A beteg ébredés után néhány óra elteltével felkelhet, majd panaszmentesség esetén általában már másnap, vagy azt követően elhagyhatja a kórházat.
Két hét pihenést követően lehet elkezdeni a testmozgást – a rendszeres, nem megerőltető gyakorlatok elősegítik a mielőbbi regenerálódást. Az edzésprogram megkezdése előtt a műtétet végző nőgyógyásztól vagy a háziorvostól lehet tanácsot kérni. A munkába általában – a munka típusától függően – 4-6 hét után, a megszokott életvitelhez 2-3 hónap elteltével lehet visszatérni. A műtét után, a gyulladás megelőzése érdekében 4 hétig kerülni kell a nemi életet, az ülőfürdőt, a tampon használatát.
Az eltávolított szervet minden esetben elküldik szövettani vizsgálatra, ami a műtét után kb. két héttel készül el – az eredményről a műtétet végző orvosnál kell érdeklődni. A műtét utáni 6. héten javasolt a nőgyógyászati kontroll, illetve továbbra is szükséges az évenkénti nőgyógyászati vizsgálat, valamint a méhnyakrák szűrés.
A nők egy része érzelmileg nehezen tudja feldolgozni a méhének eltávolítását, hiszen a műtét következményeként elmarad a menstruáció, többé nem képesek teherbe esni, illetve a petefészek kivétele a hormontermelés megszűnése által korai menopauzát okoz a megfelelő gyógyszeres hormonpótlás nélkül. A helyzet elfogadásához viszont hozzásegítheti őket a műtéti beavatkozást igénylő betegség tüneteinek megszűnése, a javuló közérzet.
Ajánlott tartalmak:
Szűrővizsgálati összefoglaló nőknek
Egyéni tényezők az egészség megélésében
