A látóideg (nervus opticus) gyulladása szoros kapcsolatban áll krónikus betegségekkel, mint a sclerosis multiplex és egyéb autoimmun megbetegedések. A korai diagnózis és az időben megkezdett terápia segíthet a gyógyulásban, illetve késleltetheti a súlyos, hosszú távú szövődmények kialakulását.
A látóideg gyulladása a neuropátiás megbetegedések egyik típusa, melynek esetén szemfájdalom, látásvesztés és látászavarok alakulhatnak ki. A látóideg a szem ideghártyája, a retina felől az agykéreg felé továbbítja a látásért felelős idegi impulzusokat. A látóideg gyulladása esetén a látóideg védőburka, a myelinhüvely sérül, emiatt károsodik a látóideg rostjainak az idegi impulzusokat továbbító funkciója, így vezet a betegség látásromláshoz.
A látóideg-gyulladásnak három formája van
Típusos forma: általában csak az egyik szemet érinti, és a legtöbb esetben a panaszok néhány nap alatt, akár kezelés nélkül is megszűnnek (de ebben az esetben is javasolt a kezelés a szakmai irányelvek alapján).
Atípusos forma: jellemzően mindkét szemet érinti, és a tünetek hosszabb ideig fennállnak. Más komplex neurológiai betegségekkel is kimutatták kapcsolatát.
Gyermekkori forma: bár hasonló a fenti két típushoz, mégis vannak jelentős különbségek. A gyermekkori forma esetén jellemzően jobb a betegség kimenete.
A látóideg-gyulladás főbb tünetei
A látóideg gyulladása látászavarral jár, de a látászavar mellett további tünetek is jelentkezhetnek:
- szemfájdalom – az esetek 90%-ában jelentős szemfájdalom jelentkezik, amely a szemek mozgatásakor fokozódik;
- ritkán, az atípusos esetekben fájdalmatlan elváltozásként is megfigyelhető a látóideg gyulladása;
- látásélesség romlása – a látás kevésbé tiszta, kevésbé éles;
- látótérdefektus, látásvesztés – a látótérvesztés jellemzően a látótér középső részét érinti;
- színlátás zavara (dyschromatopsia): a színek percepciójának zavara, amely leginkább a piros szín érzékelését érinti.
Mikor forduljon orvoshoz?
Amennyiben a fenti tünetek valamelyikét észleli magán, mielőbb forduljon szemész szakorvoshoz!
A látóideg-gyulladás kiváltó okai
A látóideg-gyulladás hátterében számtalan tényező állhat:
- autoimmun betegségek: sclerosis multiplex, neuromyelitis optica (NMO, Devic), MOG-antitest-asszociált betegség (MOGAD);
- fertőzések:
- vírusfertőzések: bárányhimlő, herpeszvírusok, cytomegalovírus, HIV, szúnyog által terjesztett vírusfertőzések, kanyaró;
- bakteriális fertőzések: macskakarmolási betegség, Lyme-kór, tuberculosis, szifilisz;
- gomba okozta fertőzések: cryptococcosis, candidiasis, histoplasmosis, aspergillosis;
- parazita okozta megbetegedések: toxoplasmosis, toxocariasis;
- gyógyszerhatás, toxinok:
- antimikrobás szerek: etambutol, kloramfenikol, izoniazid, szulfonamid antibiotikumok;
- antiaritmiás gyógyszerek: amiodarone, digoxin;
- kinin-típusú maláriagyógyszerek: chloroquine, hydroxychloroquine;
- kemoterápiás szerek: methotrexate, vincristine, tamoxifen;
- dohány- és nikotintartalmú termékek;
- metanol (metil-alkohol);
- egyéb állapotok:
- vérellátási zavar;
- vitaminhiányos állapot (alacsony B-vitamin-szint, különösen B12-vitamin-hiány);
- idegi kompresszió (daganat, vízfejűség);
- anyagcsere-rendellenességek – pl. cukorbetegség;
- ismeretlen eredet (idiopátiás).
Bizonyos tényezők fennállása esetén nagyobb a látóideg-gyulladás kialakulásának az esélye:
Nem: a nőknél gyakrabban jelentkezik, kivéve az atípusos formája, amely férfiaknál gyakoribb.
Életkor: általában a 20-40 éves korosztályban alakul ki, de az atípusos forma gyakran a 18 év alatti vagy az 50 év felettieknél jelentkezik. A gyermekkori forma általában 10 éves kor alatt jelenik meg.
Rassz: a kaukázusi embereknél gyakrabban alakul ki.
Földrajzi elhelyezkedés: befolyásolhatja a sclerosis multiplex kialakulási kockázatát, amely szintén jelentkezhet látóideg-gyulladás formájában. Az Egyenlítőtől távolabb élők esetén nagyobb az SM kialakulási valószínűsége.
Egyéb autoimmun betegségek jelenléte: lupus, szarkoidózis vagy Behcet-kór esetén nagyobb a kialakulási kockázat.
A látóideg-gyulladás lehetséges szövődményei
A látóideg-gyulladás szövődményeként teljes vagy részleges látásvesztés alakulhat ki.
A látóideg-gyulladás diagnosztizálása
A látóideg-gyulladás szemész és neurológus szakorvosok által felállított diagnózis. Anamnézisfelvételt követően részletes szemészeti vizsgálat következik (oftalmoszkópos látótér-vizsgálat, OCT-vizsgálat, réslámpás vizsgálat, pupillavizsgálat, színlátás-vizsgálat, VEP-vizsgálat), amely kiegészül további részletes neurológiai, labor- és képalkotó vizsgálatokkal (MRI, UH, angiográfia). Szükség lehet az agyi-gerincvelői folyadék vizsgálatára is (lumbálpunkció), melyből antitestek kimutatása is történik.
A látóideg-gyulladás kezelése
A látóideg-gyulladás kezelésére alkalmazhatók:
- intravénás gyulladáscsökkentő szerek (szteroidok);
- a látóideg-gyulladás hátterében szereplő egyéb okok és tényezők kezelése (változó terápiás lehetőségek, pl. antibiotikus terápia, plazmaferezis stb.).
A terápia megválasztásában számos egyéb tényező is szerepet játszik, melyeket együttesen mérlegelve dönt a kezelőorvosa a megfelelő kezelési stratégiáról.
A látóideg-gyulladás prognózisa
Típusos forma esetén a betegek körülbelül 90%-ának normális vagy majdnem normális lesz a látása 6-12 hónap elteltével. Hosszú távú látásvesztés vagy látásproblémák lehetségesek, de nem gyakoriak. A kimenetel általában pozitív, ha a gyulladáscsökkentő intravénás kezelést hamar elkezdik.
Atípusos forma esetén a kilátások a konkrét kiváltó októl függően változhatnak. Általában a prognózis rosszabb, ha késik a kezelés.
A gyermekkori formában szenvedő gyermekek kilátásai általában jobbak, mint a felnőtteké. A gyermekeknél kevésbé valószínű, hogy a látóideg-gyulladásnak hosszú távú következményei lesznek. A felnőttekhez hasonlóan azonban itt is fennáll annak a veszélye, hogy a látóideg-gyulladás a sclerosis multiplex első figyelmeztető jele. A gyermekkori forma után körülbelül 26% a kockázata annak, hogy sclerosis multiplexszel diagnosztizálják az érintetteket 40 éves korukig.
A látóideg-gyulladás megelőzése
Az esetek többségében a látóideg-gyulladás nem megelőzhető, azonban kialakulási kockázata csökkenthető az alábbiak betartásával:
- Mellőzze a dohányzást és a nikotintartalmú termékek fogyasztását!
- Mellőzze az alkoholfogyasztást!
- Kezelje a fennálló fertőzéseit, mielőtt azok a látóidegre terjednének!
- Gyógyszereit az orvosi utasítások szerint szedje!
- Kerülje a vitaminhiányos állapotok kialakulását, ügyeljen a megfelelő táplálkozásra!
- Ügyeljen a meglévő krónikus és autoimmun betegségeinek rendszeres kontrolljára, megfelelő kezelésére!
Ajánlott tartalom:
