Légzéstámogatás

A légzéstámogatás a beteg légzését hivatott segíteni, módja a légzési elégtelenség okától függően változhat, lehet oxigénterápia és nem-invazív légzéstámogatás is.

 

A légzéstámogatás nem azonos a gépi lélegeztetéssel, amely esetén mesterséges körülmények között kizárólag a lélegeztetőgép végzi a beteg helyett a légzést.

 

Oxigénterápia

Az oxigén szállítása 97%-ban a vörösvértestekben található hemoglobinhoz kötötten zajlik. Az oxigén és a hemoglobin közti kötés erőssége az oxigén parciális nyomásától (a belégzett levegő oxigénmennyiségétől) függ. A tüdőben magas parciális nyomás mellett a hemoglobinhoz több oxigén kapcsolódik, ezért itt a szaturáció (oxigénnel való telítettség) 98-100%-os. Alacsonyabb parciális nyomás esetén (ami a szövetekben található), a hemoglobinnak mindössze 75%-a szaturált, ami azt jelenti, hogy itt a vörösvértest leadja az oxigént a sejteknek.

 

Bizonyos tényezők hatására az oxigén erősebben vagy gyengébben kötődik a hemoglobinhoz. Amikor az oxigén gyengébben köt a hemoglobinhoz, több oxigén jut a sejtekhez. Ilyen körülmény a csökkent pH (savasabb közeg), a testhőmérséklet emelkedés (láz), a szén-dioxid megemelkedett parciális nyomása (sejtlégzéskor keletkezett CO₂ eltávolítása), illetve bizonyos cukoranyagcsere folyamatok során keletkezett melléktermékek emelkedett mennyisége. A görbét balra tolja, azaz a sejtekhez kevesebb oxigént juttat a pH emelkedése (lúgosabb közeg), a testhőmérséklet csökkenés, a szén-dioxid parciális nyomásának (pCO2) csökkenése, illetve bizonyos cukoranyagcsere folyamatok során keletkezett melléktermékek mennyiségének csökkenése.

 

Az imént felsorolt tényezők azért fontosak, mert ezen paraméterek változása képezheti az oxigénterápia orvosi javallatát:

 

• légzészavar esetén (respirációs distressz), ha a légvételek frekvenciája 25 fölötti (pCO2 csökken, pH nő) vagy 8 alatti (pCO2 nő, pH csökken);

• tüdőgyulladás vagy egyéb ok miatti hypoxaemia (oxigénhiány: pO2 csökken);

• akut koronária szindróma (a szívizom vérellátási zavara, pl. szívinfarktus);

• akut súlyos vérzés (az elvesztett vérmennyiség miatt vérszegénység alakulhat ki);

• tüdőödéma (az ödéma csökkenti a légzőfelületet, a vér nem tud oxigént felvenni);

• tüdőembólia (a tüdő ereinek elzáródása miatt a vér nem tud oxigént felvenni);

• görcsroham;

• szívelégtelenség;

• akut anyagcserezavar (pl.: alacsony pH).

 

Az oxigénterápia számos formában, többféle segédeszközzel is megvalósulhat, melyek az alábbiak.

 

Orrán át levezetett (nazális) kanül

Segítségével 2-4 l/perc áramlás és 23-36% oxigén telítettség biztosítható. Hátránya, hogy alacsony oxigén telítettség érhető el vele, szájon át lélegzőknél hatástalan, kiszáríthatja az orr nyálkahártyát. Használata mellett folyamatosan figyelni kell a légzésfrekvenciát és a légzésmintázatot, pulzoximéter használata is szükséges (szaturáció mérése), rendszeresen ellenőrizni kell az oxigén áramlást, valamint a kanül pozícióját is.

 

Rövid és hosszútávon, egyszer használatos alkatrészekkel is használható.

 

Arcmaszk

Segítségével 5-15 l/perc áramlás és 35-80% oxigén telítettség érhető el. Hátránya, hogy ez az oxigén telítettség nem feltétlen elegendő, az orr nyálkahártyát kiszáríthatja, mindennapi tevékenységek (evés, ivás) során zavaró. Használata mellett folyamatosan figyelni kell a légzésfrekvenciát és a légzésmintázatot, pulzoximéter használata szükséges (szaturáció mérése), rendszeresen ellenőrizni kell az oxigén áramlást, valamint a maszk pozícióját is.

 

Rövid és középhosszú távon, egyszer használatos alkatrészekkel is használható.

 

Venturi maszk

Segítségével 2-15 l/perc áramlás, 24-60% oxigén telítettség érhető el. Hátránya, hogy ez az oxigén telítettség nem feltétlen elegendő, az orr nyálkahártyát kiszáríthatja, mindennapi tevékenységek (evés, ivás) során zavaró. Használata mellett folyamatosan figyelni kell a légzésfrekvenciát és a légzésmintázatot, pulzoximéter használata szükséges (szaturáció mérése), rendszeresen ellenőrizni kell az oxigén áramlást, valamint a maszk pozícióját is.

 

Rövid és középhosszú távon, egyszer használatos alkatrészekkel is használható.

 

Porlasztókészülék párásított oxigénnel

Változó áramlás és 28-60% oxigén telítettség érhető el vele. Hátránya, hogy ez az oxigén telítettség nem feltétlen elegendő, mindennapi tevékenységek (evés, ivás) során zavaró. Használata mellett folyamatosan figyelni kell a légzésfrekvenciát és a légzésmintázatot, pulzoximéter használata szükséges (szaturáció mérése), rendszeresen ellenőrizni kell az oxigén áramlást, a porlasztókészülék helyes működését, valamint a maszk pozícióját is.

 

Rövid és középhosszú távon, egyszer használatos alkatrészekkel is használható.

 

Nem visszalégző maszk rezervoárral

Segítségével 15 l/perc áramlás mellett a légzésfrekvenciától függően 80-85% oxigén telítettség érhető el. Hátránya, hogy a rezervoár (tartalékzsák) állandóan felfújva kell legyen, ezt rendszeresen ellenőrizni kell.

 

Sürgősségi állapotban és kizárólag rövid távon alkalmazható.

 

Az oxigénterápia kockázatai

Bizonyos betegségekben a légvételek mozgatórugója a hipoxia (az alacsony oxigénszint a vérben), oxigénterápia mellett ez az úgynevezett triggerelő hatás az oxigénszint emelkedése miatt megszűnhet, így kiemelten fontos a légzési frekvencia folyamatos ellenőrzése.

 

Az oxigénterápia során az orr nyálkahártya erőteljes mechanikai hatásnak van kitéve, kiszáríthatja azt és a csillók funkcióját befolyásolhatja, valamint a köpet eltávolítását akadályozhatja, ezért ha 24 óránál tovább részesül a beteg oxigénterápiában, minden esetben a belélegzett levegő párásítása szükséges.

 

Nem-invazív légzéstámogatás

A nem-invazív légzéstámogatás lehetővé teszi a beteg saját légvételeinek támogatását intubáció nélkül. A nem-invazív légzéstámogatás megvalósulhat nazális kanül, arcmaszk és sisak (helmet) segítségével. Fontos, hogy ezekben a rendszerekben a szivárgás nem engedhető meg, mert különben a pozitív nyomás nem őrizhető meg.

 

A nem-invazív légzéstámogatásnak két típusát különböztethetjük meg: a folyamatos vagy monofázisos pozitív nyomást (CPAP) és bifázisos pozitív nyomást (BPAP).

 

A CPAP során mind a be- és mind a kilégzés során pozitív nyomást biztosítunk a páciens számára. A nyomás nagysága a betegre szabottan beállítható. Ez a mód a tüdőkapacitás (FRC) növelése érdekében alkalmazható, melynek következtében csökken a légzési munka, nő az oxigenizáció és javul a tüdő munkája.

 

BPAP során kétféle pozitív nyomás van beállítva, attól függően, hogy a beteg be (IPAP) vagy ki (EPAP) lélegzik. Ezek a nyomásértékek is személyre szabhatóak. Ez a mód az úgynevezett tidal volume (tüdőterjedelem) növelésére alkalmas, melynek következtében a pCO2 csökken, a légzési munka csökken, és az oxigenizáció javul.

 

A nem-invazív légzéstámogatás javallatai:

 

• COPD akut exacerbációja;
• akut tüdőödéma;
• akut légzési elégtelen beteg, akinél az intubáció nem jöhet szóba (pl.: immunszuprimált beteg, COPD végstádiuma)
• invazív gépi lélegeztetésről való leszoktatás;
• műtétet követő légzési elégtelenség;
• obstruktív alvási apnoe.

 

A nem-invazív légzéstámogatás ellenjavallatai:

 

• veszélyben lévő légutak;
• aspiráció (félrenyelés) veszély;
• arcműtét vagy arcot érő trauma esetén;
• ha a beteg nem tolerálja, nem működik együtt;
• klausztrofóbia.

 

Megfelelő odafigyeléssel, pontos beállítással és a beteg együttműködésével a nem-invazív légzéstámogatás általában 4 órán belül jó eredményt ér el.