A lépfene (más néven anthrax) egy baktérium által okozott állatbetegség, amely képes állatról emberre is terjedni. A lépfenére alapvetően fogékony minden emlős (az embert is beleértve), de leginkább a kérődzők, így a juh, a kecske és a szarvasmarha. A bőrlépfenét kivéve a betegség emberről emberre nem terjed.
A Bacillus anthracis – amennyiben számára nem megfelelő környezetbe kerül –, spórát képez, mely formában hosszú évekig fertőzőképes maradhat, így a korábban lépfenével fertőzött legelőkön évtizedekkel később újra felütheti fejét a kór. Az ember fertőződése lehetséges fertőzött állattal vagy annak húsával való érintkezéssel, fogyasztásával illetve a spóra belégzésével is.
Az emberek elsősorban „foglalkozási ártalomból” fertőződnek ezzel a kórral: főleg a hentesek, vágóhídi dolgozók, bőr-, gyapjú- és szőrmefeldolgozó üzemek munkatársai; de kérődzők házi vágását követően is előfordulhat hús által közvetített fertőződés is. Hazánkban ritkán, évente legfeljebb néhány eset fordul elő.
A lépfene jellemző tünetei
Az első tünetek attól függően jelentkeznek, hogy mely úton (bőr, tüdő vagy bél) jut a szervezetbe a kórokozó. A lappangási idő általában egy-két nap, de spóra belégzése esetén akár két hónap is lehet.
Bőrlépfene (bőranthrax):
A leggyakoribb típus, mely a bőr sérülésén keresztül bejutva okoz megbetegedést. Néhány nappal a fertőződést követően először egy piros göb (papula) keletkezik a fertőződés helyén, amelyből később hólyag jön létre. A hólyag kifakad és sötétbarna vagy fekete pörk képződik („pokolvar”). A pörk környéke vizenyősen-véresen beszűrődhet. Bőranthraxos fertőzöttség esetén érintés útján, emberről emberre is tovább tud terjedni.
Béllépfene (bélanthrax):
Néhány nappal a fertőzött hús fogyasztását követően hasfájás, étvágytalanság, láz jelentkezik, melyet véres hányás és véres székletürítés követ.
Tüdőlépfene (tüdőanthrax):
A fertőzött állatok bőrének, szőrének, illetve gyapjának feldolgozása során, a baktériumspórák belégzése következtében alakul ki. Ez a fertőzés legritkább formája, ugyanis nagy mennyiségű spóra egyidejű belégzése szükséges a betegség kialakulásához. Jellemző tünetei a magas láz, légszomj és a véres köhögés.
A lépfene lehetséges szövődményei
Kezelés nélkül a lépfene gyakran halállal végződik. A bőrlépfene esetében ez 20%, a béllépfenénél magasabb, 20-60% valószínűséggel, míg a tüdőlépfene esetén – kezelés nélkül – minden esetben, napokon belül bekövetkezhet a halál.
Mikor forduljon orvoshoz?
Az időben felfedezett lépfene antibiotikumok (ciprofloxacin, penicillin) alkalmazásával jól gyógyítható, ezért nagyon fontos, hogy aki a betegség tüneteit észleli akár saját magán, akár háziállatain, mielőbb forduljon háziorvosához és a területileg illetékes állatorvoshoz!
A lépfene kezelése
A lépfene antibiotikummal jól gyógyítható, de a beteg – a súlyos szövődmények veszélye miatt – kórházban kezelendő.
A lépfene megelőzése
Az elsődleges megelőzést szolgálják a hazánkban évtizedek óta működő állategészségügyi intézkedések, melyek az állatállomány lépfene-mentességét igyekeznek fenntartani. A legelőre hajtandó állatok oltása manapság is gyakorlat. Természetesen kerülendő bármilyen elhullott vagy beteg állattal való érintkezés, illetve elhullott vagy beteg állat húsának fogyasztása.
Emberek számára kifejlesztett, törzskönyvezett oltóanyag – a mellékhatások és kockázatok, valamint a lépfene ritka előfordulása miatt – sem Magyarországon, sem más európai országban nincs forgalomban.
Ajánlott tartalom:
