A lepkehimlő (más néven: ötödik betegség, pillangóvírus, erythema infectiosum) egy enyhe lefolyású, kezelés nélkül is néhány nap alatt jól gyógyuló vírusfertőzés, melyet a humán parvovírus B19 fertőzés okozza.
Leggyakoribb az 5-10 évesek körében, de előfordulhat felnőtteknél is. A betegség elnevezései utalnak a gyermekkorban előforduló kiütéses betegségek – kanyaró, skarlát, rózsahimlő – sorában elfoglalt helyére, másrészt a legnyilvánvalóbb tünetre, az arcon élénkpiros, lepke alakú foltokban megjelenő kiütésekre.
Az lepkehimlő tünetei
A legtöbb esetben a lepkehimlő tünetmentesen vagy enyhe tünetekkel zajlik. A tünetek megjelenése és lefolyása nagyban függ a beteg életkorától. A fertőzés lappangási ideje 4-20 napig terjedhet.
Tünetek gyermekkorban:
- láz,
- hányinger,
- fejfájás,
- orrfolyás,
- arculcsapásra emlékeztető vörösség a két arcfélen,
- csipkeszerű kiütés, mely a törzs felől terjed a végtagok felé,
- sápadtság (vérszegénység jeleként).
Tünetek felnőttkorban:
- napokig vagy hetekig tartó ízületi fájdalom, mely a nagy ízületeket érinti;
- NEM jellemző az arculcsapásra emlékeztető vörösség.
Mikor forduljon orvoshoz?
A lepkehimlő könnyen összetéveszthető más vírusos eredetű – esetleg gyógyszer okozta – kiütésekkel, ezért a tünetek megjelenése esetén mindenképpen vigye gyermekét gyermekháziorvosához, felnőtt esetén forduljon háziorvosához.
Krónikus vérszegénység, illetve terhesség esetén, ha a humán parvovírus B19 fertőzés tüneteit tapasztalja, keresse fel háziorvosát vagy nőgyógyászát!
A lepkehimlő lehetséges szövődményei
A lepkehimlőt okozó humán parvovírus B19 fertőzés súlyosabb formái az alábbi esetekben fordulhatnak elő:
- krónikus vérszegénység esetén a fertőzés a fejlődő vörösvértestek számának csökkenését okozhatja;
- a várandósság első harmadában a fertőzés ödéma kialakuláshoz vezethet a magzatban, ami spontán vetélést okozhat;
- ha a magzat megkapja betegséget az édesanyától, akkor károsodhat a csontvelője: a magzati vörösvértestek élettartama lerövidül, és súlyos vérszegénység alakulhat ki.
Az lepkehimlő kialakulása
A betegséget a humán parvovírus B19 (erythrovírus) okozza, és általában télen és kora tavasszal fordul elő. Cseppfertőzéssel terjed: az apró, vírussal telt cseppek tüsszentéskor, köhögéskor jutnak a levegőbe.
A megfertőződés után 4-20 nap elteltével jelentkeznek a tünetek, de már a tünetek megjelenése előtt fertőz az egyén. Általában gyermekközösségekben jelenik meg.
A fertőzésen átesett betegek életre szóló immunitást szereznek a betegség ellen, így felnőttkorban ritkán, azoknál alakul ki a betegség, akik gyermekkorban nem találkoztak ezzel a vírussal.
A lepkehimlő diagnosztizálása
Az arcon megjelenő jellegzetes tünetek alapján a lepkehimlő diagnózisa könnyen felállítható. Egyéb esetekben vérvizsgálattal állapítható meg, hogy az illető átesett-e a betegségen.
Az lepkehimlő kezelése
Tünetmentes, vagy enyhe lefolyás esetében nincs szükség célzott kezelésre. A felgyógyulásig ágynyugalom, és a panaszoktól függően tüneti kezelés ajánlott.
A fájdalom- és lázcsillapítás érdekében paracetamol vagy ibuprofen tartalmú készítmény szedése jelenthet megoldást.
Szövődményes esetekben kórházi kezelés válhat szükségessé.
Az lepkehimlő megelőzése
A betegség ellen nincs védőoltás. Terjedésének megakadályozásában, megelőzésében segíthet a megfelelő higiénia – gondos kézmosás, zsebkendő használata köhögéskor, tüsszentéskor – különösen a gyermekközösségekben.
A tünetek kialakulásakor a fertőzés esélye már alacsony, ezért nincs szükség a tünetekkel rendelkező gyermekek elkülönítésére, de fontos, hogy a fertőzött gyermek ne érintkezzen várandós kismamával.
A lepkehimlő várandósság idején
Várandós vagy gyermekvállalást tervező nőknek javasolt a lehető leghamarabb felkeresni a nőgyógyászukat, ha kapcsolatba kerültek a fertőzéssel vagy esetleg arcukon megjelent a jellegzetes formájú kiütés, mert bár ritkán fordul elő, de a parvovírus károsan befolyásolhatja a magzat fejlődését.
