Limfóma

A limfóma a nyirokrendszerből kiinduló megbetegedés, melyben a fehérvérsejtek közül az ún. limfociták érintettek.

 

A nyirokrendszer az immunrendszer részét képezi, a limfociták fontos szerepet töltenek be a fertőzések elleni küzdelemben.

 

A betegségben abnormális limfociták kóros szaporulata figyelhető meg. Ezek a felszaporodott limfociták funkciójukat nem képesek ellátni.

 

A betegség főként a nyirokrendszert (nyirokereket és nyirokcsomókat) érinti, de más szervekre is kiterjedhet.

 

A limfómák két nagy csoportba sorolhatók:

 

 

A két típus között a kóros sejtek mikroszkópikus képében látható eltérés.

 

A két nagy csoport további altípusokra osztható.

 

Mindkét limfóma típus előfordulhat bármely életkorban, azonban a non-Hodgkin limfóma többnyire 75 éves kor fölött jellemző, míg a Hodgkin-limfóma a 30 éves, illetve a 60 év feletti korosztályban jelentkezhet. Férfiakban gyakrabban jelenik meg a betegség.

 

A limfóma főbb tünetei

A limfómák tünetei A és B tünetekre oszthatók.

 

A legjellegzetesebb, A tünet a fájdalmatlan, megnagyobbodott nyirokcsomó (nyak, hónalj, lágyék régióban).

 

A B tünetek az alábbiak:

 

 

Ezen kívül még számos tünet jelentkezhet, pl. fáradékonyság, gyakori fertőzések, bőrkiütések, viszketés, fulladás.

 

Lásd még: non-Hodgkin limfóma, Hodgkin-limfóma.

 

Mikor forduljon orvoshoz?

Amennyiben a fent említett tüneteket észleli, mihamarabb forduljon háziorvosához. Az időben diagnosztizált és kezelt betegség kimenetele jóval kedvezőbb.

 

A limfóma kiváltó okai

A limfóma a limfocitákat ért genetikai mutáció következtében alakul ki, pontos oka ismeretlen, ám számos rizikófaktor szerepet játszhat a betegség kialakulásában, például bizonyos fertőzések (pl. EBV, Helicobacter pylori, HIV, HTLV-1, hepatitis C-vírus, humán herpeszvírus 8), a legyengült immunrendszer, az idős kor, az autoimmun betegségek, a lisztérzékenység, a korábbi kemo- vagy radioterápia, illetve a családon belüli öröklött hajlam.

 

A limfóma szövődményei

A limfóma egyik legfontosabb szövődménye a gyengült immunrendszer, amelynek következtében fokozott a fertőzésekre való hajlam.

 

A kezelések szövődménye lehet a meddőség, valamint a kemo- illetve sugárterápiák következtében szervkárosodások (pl. tüdő, szív), illetve másodlagos daganatok jelentkezhetnek.

 

A limfóma diagnosztizálása

A részletes anamnézisfelvételt és fizikális vizsgálatot (főként nyirokcsomók, lép, máj, bőr vizsgálata) követően teljes vérképvizsgálatra, illetve vese- és májfunkció vizsgálatára kerül sor.

 

Az érintett nyirokcsomóból biopsziát vesznek, ha a szövettani eredmény limfómát igazol, további vizsgálatok szükségesek a stádium meghatározáshoz:

 

 

A stádiumbesorolás a következő lehet:

 

  • 1. stádium: a limfóma 1 nyirokcsomó-régiót érint, a rekesz egyik oldalán;
  • 2. stádium: a limfóma 2 vagy több nyirokcsomó-régiót érint, a rekesz egyik oldalán;
  • 3. stádium: a rekesz mindkét oldalán érintettek nyirokcsomó-régiók;
  • 4. stádium: a limfóma az egész nyirokrendszerre kiterjedt, megjelent a csontvelőben vagy más szervekben.

 

A stádiumok tovább oszthatók A és B csoportra az A, illetve B tünetek jelenléte alapján.

 

A limfóma kezelése

A Hodgkin-limfóma kezelése lehet kemoterápia, sugárterápia vagy mindkettő. Szükség lehet szteroidterápiára. Kiújulás esetén őssejt-transzplantációra kerülhet sor. A kezelések mellékhatásainak monitorozása alatt fontos a rendszeres EKG, légzésfunkció, illetve szívultrahang-vizsgálat.

 

Mivel a kezelés egyik lehetséges szövődménye a meddőség, a kezelés megkezdése előtt spermakonzerválás is szóba jöhet, különösen fiatal életkorban. Ilyenkor a konzervált (laboratóriumi körülmények közt megőrzött) spermiumok a későbbiekben orvosi segítséggel felhasználhatók családtervezéskor (lásd: Asszisztált reprodukció).

 

A betegség korai stádiumban jól kezelhető, a teljes gyógyulás is gyakori.

 

A non-Hodgkin limfóma esetén a kezelés az alábbiaktól függ:

 

  • limfóma típusa, altípusa;
  • limfóma stádiumbeosztása;
  • limfóma által érintett nyirokcsomók, szervek;
  • beteg életkora és általános állapota.

 

Magas „malignitású” betegség esetén a daganat általában agresszíven nő, azonban a terápiára jól reagál, míg alacsony malignitás esetén a daganat általában lassan nő, ám a terápiára kevésbé reagál, ezért sokszor a watch and wait („figyelni és várni”) elvet alkalmazzák: amíg lehet, csak megfigyelik, kontroll alatt tartják a betegséget kezelés nélkül.

 

Lehetséges terápiás módok:

 

 

Gyógyulás esetén is fontos a rendszeres kontroll.

 

egeszsegvonal logonngyk logo

Készült az EFOP-1.8.0-VEKOP-17-2017-00001 „Egészségügyi ellátórendszer szakmai módszertani fejlesztése” kiemelt projekt keretében.
A projekt a Széchenyi 2020 program keretében valósul meg.
Az oldalt működteti: Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ
Együttműködő partner: Belügyminisztérium

Minden jog fenntartva © 2025

SSL ClassC

sz2020 also infoblokk