A Chlamydia trachomatis nevű baktérium szexuális úton terjedő megbetegedéseket (STD, sexually transmitted diseases) okozhat, melyek közül az egyik a chlamydia nevű betegség. A kórokozó három szerovariánsa (L1, L2, L3) által okozott másik, három stádiumú STD a lymphogranuloma venereum (LGV).
A szexuálisan aktív életet élő emberek bármelyike megfertőződhet a kórokozóval, leggyakrabban a 15-40 éves korosztályban fordul elő a fertőzés. A férfiak és a nők egyaránt megbetegedhetnek, de a homoszexuális férfiak, illetve a HIV-fertőzöttek körében magasabb az előfordulása. Az LGV kezeletlen esetben súlyos szövődményekhez vezethet. A megfelelő védekezés a szexuális együttlétek alkalmával segíthet csökkenteni az STD kialakulását.
A Chlamydia-fertőzésekről bővebben itt olvashat.
A Chlamydia trachomatis fertőzésről bővebben itt olvashat.
A lymphogranuloma venereum legfőbb tünetei
A fertőzés bármely szexuálisan aktív életet élő embert érintheti. Szexuális kontaktus, vaginális, anális vagy orális nemi aktus útján terjed.
A tünetek általában 3-12 nappal a fertőzést követően jelentkeznek, de ritkán még később, 30 nap múltán is kialakulhatnak. A fertőzés 3 stádiumát tudjuk elkülöníteni, melyek tünetei eltérőek.
Első stádium
Apró, 1-6 mm-es, folyadékkal teli hólyagok alakulnak ki a hímvesszőn vagy a hüvelyben, melyek általában fájdalmatlanok és gyorsan elmúlnak. Ezen kívül a szájban és a torokban apró nyálkahártya-fekélyek jelenhetnek meg.
Második stádium
2-6 héttel az első stádium után jelentkeznek a jellemző tünetek:
- duzzadt, érzékeny nyirokcsomók („bubók”) a lágyéktájon – főként férfiaknál jellemző;
- duzzadt, fájdalmas nyirokcsomók a medencében és a végbél körül – főként nőknél jellemző.
A nyirokcsomók fölött a bőr megnyílhat, kifekélyesedhet, így a nyirokcsomók tartalma (gennyes, véres váladék) a bőrfelszínre juthat.
További tünetek lehetnek:
- hasi fájdalom,
- végbélnyílás körüli fájdalom,
- hát- vagy medencefájdalom nőknél,
- általános rossz közérzet, fáradékonyság,
- székrekedés,
- székelési inger,
- fejfájás,
- láz,
- a végbél és a végbélnyílás gyulladása,
- végbélvérzés, viszkető érzés, váladékozás,
- vizeletürítéskor és székeléskor fájdalomérzet,
- fogyás.
Harmadik stádium
Általában kezeletlen esetben jut el a betegség ebbe a stádiumba. A harmadik stádiumban a fekélyek elmúlnak, de gyakran hegesedve gyógyulnak, illetve fisztulajáratok (sipoly, kóros összeköttetés) maradhatnak vissza.
További tünetek lehetnek:
- tályogok,
- anális (végbéltáji) fisztulák,
- nemi szervek deformitása,
- végbél-szűkület,
- medencefenék-diszfunkció,
- nemi szervek duzzanata.
Mikor forduljon orvoshoz?
Amennyiben szexuálisan aktív életet él és a betegség első stádiumánál részletezett tüneteket észleli magán, forduljon kezelőorvosához! A STD gyors diagnózisa és az időben elkezdett, megfelelő kezelése nemcsak az Ön, hanem szexuális partnere(i) védelmében is kulcsfontosságú!
A lymphogranuloma venereum lehetséges szövődményei
Kezeletlen esetben a fertőzés a harmadik stádiumba juthat a fentebb leírt tünetekkel.
További szövődmények lehetnek:
- infertilitás (terméketlenség),
- ízületi panaszok (reaktív arthritis),
- nemi szervek duzzanata.
Magasabb a kockázata a hepatitis (májgyulladás), valamint a tüdőgyulladás kialakulásának is.
A lymphogranuloma venereum diagnosztizálása
A diagnózis felállításához alapos anamnézisfelvétel (különös tekintettel a szexuális életet érintő kérdésekre), fizikális vizsgálat és további laboratóriumi vizsgálatok (vérvizsgálat Chlamydia trachomatis ellenes antitest kimutatással, valamint örökítőanyag amplifikációs tesztek lágyékból, végbélből és nyirokcsomóból vett mintákból) szükségesek.
A lymphogranuloma venereum kezelése
A betegség hatékonyan kezelhető az orvos által felírt, célzott antibiotikum-terápiával (doxycyclin, azithromycin tartalmú készítmények). Az antibiotikumot az orvos által előírt ideig kell szedni. A kezelés után a gyógyulás tényét újabb orvosi vizsgálattal kell igazolni. A terápia befejezése után – a gyógyulás igazolásáig – tartózkodni kell a szexuális élettől.
A lymphogranuloma venereum megelőzése
A betegséget bármely szexuálisan aktív ember elkaphatja. A legnagyobb veszélyt a szexuális partnerek gyakori váltogatása és a védekezés nélküli szexuális együttlét jelenti, de nem megfelelően tisztított, közös használatú szexuális segédeszköz közvetítésével is elkapható.
Fontos az elővigyázatos szexuális élet és az óvszerhasználat. A fennálló fertőzést, illetve a kezelés tényét a szexuális partner(ek) tudomására kell hozni! Az ő tesztelésük és kezelésük ugyancsak szükséges.
Aktív szexuális élet, illetve a szexuális partnerek gyakori váltogatása esetén javasolt a szexuális úton terjedő betegségek rendszeres szűrése.
