A magnézium fontos ásványi anyag, amely legnagyobb részben a szöveti folyadékokban és a csontban található meg. A magnézium fontos szerepet tölt be a csontok és a fogak felépítésében, a megfelelő izom- és idegműködésben, emellett elengedhetetlen a jelenléte számos enzim működéséhez. Az alacsony magnéziumszint összefüggésbe hozható a depresszió és a cukorbetegség kialakulásával, a magnézium pótlása pedig segíthet a migrén elkerülésében, a vérnyomás szabályozásában és a gyulladás csökkentésében.
A megfelelő magnéziumszint függ a táplálkozással bevitt mennyiségtől, a felszívódás hatékonyságától, a szervezet magnéziumtároló képességétől és a vizeletben vagy széklet formájában történő kiürülés sebességétől. A magnézium-anyagcsere rendellenességei esetén beszélhetünk túl magas magnéziumszintről (hipermagnezémia) vagy túl alacsony magnéziumszintről (hipomagnezémia), melyek elsősorban a táplálkozás hiányosságaiból, egyéb társbetegségekből vagy gyógyszer- és kábítószer-használatból erednek.
A magnéziumról bővebben itt olvashat.
A mangéziumanyagcsere-rendellenességek legfőbb tünetei
A magnézium-anyagcsere rendellenességei esetén – az alapbetegségtől függően – a hiánytünetek vagy a kórosan felszaporodott magnézium által okozott tünetek jelentkezhetnek.
A magnézium felhalmozódásának (hipermagnezémia) tünetei az alábbiak lehetnek:
- zavartság, letargia;
- légzési elégtelenség;
- ínreflexek hiánya;
- paralitikus ileus (a bélmozgások hiánya);
- hólyagbénulás;
- izomgyengeség;
- alacsony vérnyomás (hipotenzió);
- lassú szívműködés (bradycardia);
- szívritmuszavar, szívinfarktus;
- hányinger, hányás.
A magnéziumhiány (hipomagnezémia) tünetei az alábbiak lehetnek:
- elektrolitzavarok (alacsony kálium-, illetve kalciumszint);
- görcsroham, izomgörcs, izomgyengeség, izomrángás, remegés;
- szédülés;
- akaratlan szemmozgás (nystagmus);
- depresszió, pszichózis;
- szívritmuszavar;
- megváltozott vércukorszint-szabályozás;
- magas vérnyomás;
- csontritkulás;
- migrén;
- asztma;
- krónikus fáradtság szindróma;
- csökkent sportteljesítmény.
Mikor forduljon orvoshoz?
A magnézium-anyagcsere rendellenességeit jellemzően rutin vérvétel vagy valamilyen alapbetegség diagnosztizálása során fedezik fel, mint társtünetet. Amennyiben a magnézium hiányára vagy felhalmozódására utaló tüneteket észlel, forduljon háziorvosához. A magnézium-anyagcsere zavarai könnyen megállapíthatók egyszerű vérvétellel.
Amennyiben szükséges, a háziorvos az általános betegvizsgálatot követően szakrendelésre utalhatja tovább, ahol a pontos kivizsgálás megtörténik (lásd bővebben: Beutalási rend).
A magnéziumanyagcsere-rendellenességek kiváltó okai és típusai
A magnézium-anyagcsere zavarainak tüneteit a magnézium felhalmozódása és a hiánya is okozhatja; jellemzően egyéb betegség társtüneteként, illetve gyógyszer- vagy kábítószer-használat következményeként alakul ki. A magnézium-anyagcsere zavarai sok esetben tünetmentesek lehetnek.
A magnézium felhalmozódásának (hipermagnezémia) kiváltó okai az alábbiak lehetnek:
- akut acidózis (lásd bővebben: Sav-bázis egyensúly);
- savlekötők túlzásba vitt használata (magnéziumtartalmú savlekötők, pl. Rennie);
- sós víz lenyelése;
- veseelégtelenség;
- rabdomiolízis (az izmok szétesése);
- lítium-terápia;
- pajzsmirigy alulműködés;
- Addison-kór;
- depresszió.
A magnéziumhiány (hipomagnezémia) kiváltó okai az alábbiak lehetnek:
- magnéziumszegény étrend, főleg, ha izzadással járó sporttal társul;
- inzulinrezisztencia, cukorbetegség;
- vérátömlesztés;
- magnéziummentes intravénás táplálófolyadék alkalmazása (parenterális táplálásra szoruló betegeknél különösen oda kell figyelni a táplálófolyadék megfelelő magnéziumtartalmára, lásd bővebben: Tápszeres táplálás felnőtteknél);
- felszívódási zavar, krónikus hasmenés, bélreszekció (a bél egy szakaszának eltávolítása);
- veseműködési zavarok (veseelégtelenség), veseátültetés, dialízis;
- hiperkalcémia (lásd bővebben: Kalcium-anyagcsere rendellenességei);
- pajzsmirigy túlműködés;
- primer hiperaldoszteronizmus;
- alkoholbetegség, kábítószer-használat;
- bizonyos gyógyszerek: diuretikumok (vízhajtók), egyes daganatellenes szerek (ciszplatin, karboplatin), bizonyos antibiotikumok (gentamycin, tobramycin, amikacin), tuberkulózis elleni szerek, immunszuppresszánsok (ciklosporin) stb.
A magnéziumanyagcsere-rendellenességek diagnosztizálása
A magnézium-anyagcsere rendellenességei egyszerűen diagnosztizálhatók vérvétel segítségével.
Túl magas magnéziumszintről (hipermagnezémia) akkor beszélünk, ha a szérum magnéziumszintje 1,05 mmol/L (2,6 mg/dL) feletti. Hipermagnezémia gyanúja esetén EKG végzése is célszerű a szív rendellenességeinek felderítésére. Amikor a szérum magnéziumkoncentrációja nagyon magas (5 mmol/L vagy 12 mg/dL feletti), alacsony vérnyomás, légzésdepresszió és eszméletvesztés alakulhat ki. Extrém magas (6 mmol/L vagy 15 mg/dL feletti) magnéziumszintnél fennáll a szívleállás kockázata.
Túl alacsony magnéziumszintről (hipomagnezémia) akkor beszélünk, ha a szérum magnéziumszintje 0,7 mmol/L (1,8 mg/dL) alatti.
A magnéziumanyagcsere-rendellenességek kezelése
Az anyagcsere-rendellenességek kezelésének célja elsősorban a normálistól eltérő magnéziumszint helyreállítása.
Magnézium felhalmozódása (hipermagnezémia) esetén a magnéziumbevitel forrását (pl. infúzió, savcsökkentő, egyéb gyógyszer) meg kell szakítani, amíg a magnézium szérumszintje a normál mértékre csökken. Tünetekkel járó magnézium-túladagolás esetén intravénás kalcium adagolására lehet szükség, mivel a kalcium ellensúlyozza a magnézium mérgező hatásait. Emellett cukor és inzulin beadása is segíti a magnézium felvételét a sejtekbe (így csökkentve a szérumszintet). Veseelégtelenség és súlyos tünetek esetén alacsony magnéziumtartalmú dialízisfolyadék használatával gyorsan csökkenthető a szérumszint.
Az enyhe, tünetmentes magnéziumhiány kezelése magnéziumban gazdag étrenddel, magnéziumtartalmú étrendkiegészítőkkel történik. A magnézium számos formában elérhető (pl. magnézium-szulfát, -laktát, -hidroxid, -oxid, -klorid), pótlásra a magnézium-glükonát javasolt, mivel ennek a felszívódása a leghatékonyabb, emellett ez okoz a legkevésbé gyomor-bélrendszeri mellékhatásokat (hasmenés). A hasmenés elkerülhető napi többszöri (3-4 alkalom) alkalmazással. Párhuzamosan kálium és kalcium adagolása is indokolt lehet, mivel magnéziumhiányban a többi elektrolit vesztése is gyakori.
Súlyos magnéziumhiány esetén, amikor már tünetek is jelentkeznek, azonnali pótlásra van szükség. Mivel a szájon át szedett magnézium felszívódása igen rossz, nagy dózisban pedig gyomor-bélrendszeri mellékhatásokat okoz, ezért intravénás vagy intramuszkuláris (izomba adott injekció) magnézium adagolására lehet szükség. Utóbbi fájdalmas, ezért az intravénás infúzió előnyösebb. Mivel a szérum magnézium szintjének normális értékre való visszaállása nem jelenti a szervezet magnéziumraktárainak feltöltődését, a kezelést 3-7 napig folytatni kell. Magnéziumkezelés előtt fontos a vesefunkció ellenőrzése!
A magnéziumanyagcsere-rendellenességek megelőzése
A magnézium felhalmozódása (hipermagnezémia) a legtöbb esetben könnyen megelőzhető. Minden magnéziumkezelésben részesülő betegnél számolni kell a magnézium felhalmozódásával, különösen, ha a beteg vesefunkciója csökkent – ilyenkor a magnéziumpótlást alacsonyabb dózissal kell végezni.
Azoknál a betegeknél, akiknél a magnéziumhiány kialakulására van esély (pl. krónikus alkoholisták, parenterálisan táplált betegek, hosszú távú vizelethajtó-kezelésben részesülő betegek, krónikus hasmenésben szenvedők stb.), megelőző intézkedéseket kell tenni a magnéziumhiány megelőzése érdekében. Ellenőrizni kell a szérum magnéziumszintjét, és amennyiben szükséges, a magnéziumot lehetőleg szájon át pótolni. A parenterális táplálásban részesülő betegeknek 4-8 mmol/nap magnéziumot szükséges kapniuk, de a mennyiség függ az aktuális állapottól és a szérum magnéziumszintjétől.
A krónikus betegségek megelőzésében és a kialakulás kockázatának csökkentésében jól ismert szerepe van emellett az egészséges életmódnak, az egészséges táplálkozásnak és a megfelelő minőségű és mennyiségű mozgásnak. Fontos, hogy kerülje a dohányzást és a túlzott alkoholfogyasztást.
