A has jobb-felső negyedében elhelyezkedő máj kulcsfontosságú a szervezet egyensúlyának fenntartásában. Működése összetett és nélkülözhetetlen az élethez. Fontos szerepet játszik a tápanyagok emésztésében, felszívódásában és feldolgozásában, a vércukorszint szabályozásában, illetve a különböző, akár szervezeten belül keletkező, akár a kívülről bevitt anyagok méregtelenítésében. A máj emellett számos olyan anyagot is termel, amelyek létfontosságúak a megfelelő hormonműködéshez, illetve véralvadáshoz.
A máj és az emésztőrendszer
A táplálkozás során felvett tápanyagok felszívódását követően a máj segíti a szénhidrátok, aminosavak, zsírok és vitaminok feldolgozását. A májban nagy mennyiségű szénhidrát raktározódik glikogén formájában, mely biztosítja az étkezések között a megfelelő vércukorszint fenntartását.
A máj termeli az epét is, mely a zsírok emésztését és felszívódását segíti elő a benne található epesavaknak köszönhetően. Az epével választódnak ki továbbá az anyagcsere során képződött káros anyagok, illetve toxinok is.
A máj és a véralvadás
A máj termeli a véralvadáshoz szükséges alvadási faktorokat (köztük a K-vitamin függő alvadási faktorokat is: a II., VII., IX. és X. faktort, valamint a protein S és protein C-t). Ezen faktorok hiányában a vér alvadás ideje (protrombin idő) megnő, vagyis a vérvádas folyamata lelassul, ami adott esetben akár vérzékenységhez is vezethet.
A máj és a fehérjék
A máj termeli az albumint és számos szérumfehérjét is, melyek többek között hormonokhoz is kötődnek, és azok szállításában segítenek. Az albumin és az összefehérje csökkent mennyisége felborítja szervezet egyensúlyát, beleértve a hormonhatásokat, az immunvédekezést, valamint a vízháztartást is. Ez utóbbi talaján alakul ki az egyes májbetegségekhez kapcsolódó vizenyő is.
A máj méregtelenítő funkciója
A máj méregtelenítő funkciójával hatástalanítja a káros anyagcseretermékeket, (pl. az ammónia) vagy a kívülről bejutott toxinokat, (pl. az alkohol). Ezen fontos funkció hiányában a sejteket számos ártalom érheti, amelyek a sejtek pusztulását és a szervezet károsodását eredményezi.
A vörösvértestek bomlásából származó bilirubin szabad formában káros a szervezet számára. A májnak köszönhetően viszont a bilirubin is kiválasztódik, és a széklet útján távozik a szervezetből.
A máj működésének vizsgálata
A vérvétel által nyert vénás vérből számos máj működését jellemző paraméter vizsgálatára nyílik lehetőség.
Abban az esetben érdemes elvégezni ezt a vizsgálatot, ha felmerül májkárosodás veszélye, alkoholbetegség, májkárosító gyógyszerek használata, hepatitis vírusfertőzés vagy családi halmozódást mutató májbetegség.
A májfunkció vizsgálatára leggyakrabban vizsgált paraméterek a következők:
- Alanin transzamináz (ALT), másnéven glutamát-piruvát-transzamináz (GPT): egy olyan enzim, melynek segítségével a szervezet a fehérjékből energiát nyer; a máj károsodása esetén ez az érték megnőhet; normálértéke: 7-55 IU/l (laboronként eltérő).
- Aszpartát transzamináz (AST), másnéven glutamát-oxálacetát aszpartát aminotranszferáz (GOT): egy olyan enzim, mely segít metabolizálni az aminosavakat; a máj károsodása esetén értéke megnőhet; normálértéke: 8-48 IU/l.
- Alkalikus foszfatáz (ALP): a fehérjék lebontásában játszik szerepet; a májon kívül a csontokban is megtalálható; emelkedett értéke májkárosodásra is utalhat, valamint epeúti elzáródásra, illetve csonteredetű anyagcserezavarra; normálértéke: 40-129 IU/l.
- Albumin és összefehérje: az albumin egy olyan fehérje, melyet a máj termel; a máj által termelt más fehérjéknek az immunvédekezésében játszanak fontos szerepet; csökkent mennyiségük máj károsodásra utalhat; az albumin normálértéke: 35-50 g/l, míg az összefehérje normálértéke: 63-79 g/l.
- Bilirubin: a bilirubin a vörösvértest lebontás egyik terméke, melynek eltávolításában a májnak központi szerepe van; a bilirubin emelkedett értéke (ami a sárgaság mértékét is elérheti) csökkent májfunkcióra, illetve a vérszegénység bizonyos formáira utalhat; normálértéke: <20 mikromol/l.
- Gamma-glutamil-transzferáz (GGT): egy olyan enzim, melynek emelkedett értéke máj- vagy epeúti károsodásra utalhat; normálértéke: 8-61 IU/l.
- Laktát dehidrogenáz (LDH): egy enzim, melynek emelkedett értéke májkárosodásra utalhat; normálértéke: 200-400 IU/l.
- Protrombin idő (PI): a vér alvadásához szükséges időt mutatja; emelkedett értéke májkárosodásra is utalhat, de értéke szintén megemelkedhet véralvadásgátlók (pl. warfarin) alkalmazása esetén; normálértéke: 11-15 másodperc.
A leggyakoribb májbetegségek
A máj leggyakoribb betegségei a következők:
- túlzott alkoholfogyasztás talaján létrejövő májzsugor;
- túlsúly, illetve az ennek következtében a májban felszaporodó zsír okozta nem alkoholos eredetű zsírmáj;
- vírusos fertőzés talaján létrejövő májgyulladás;
- máj elsődleges vagy áttétes daganatai;
- haemochromatosis következtében a májban kialakuló túlzott vaslerakódás;
- egyes immunbetegségek hatására károsodó epeutak.
A máj regenerációja
A máj hatalmas funkcionális tartalékkal rendelkezik, ezért a máj 60%-ának eltávolítása egészséges emberben mindössze enyhe, átmeneti zavart okozhat. Éppen ezért sok esetben a májkárosodás és ennek következtében a máj működésében bekövetkező romlás igen későn, már csak súlyos állapotban okoz tüneteket.
