A majomhimlő a zoonózisok közé tartozó fertőzés – vagyis a koronavírushoz hasonlóan, állatról emberre terjedő betegség. Az emberi megbetegedések elsősorban közép- és nyugat-afrikai országokhoz köthetőek (Kongói Demokratikus Köztársaság, Kamerun, Közép-afrikai Köztársaság, Elefántcsontpart, Nigéria stb.).
A majomhimlő víruscsaládjába (Poxviridae, Orthopoxvirus genus) tartozik például a fekete himlőt okozó variola vírus is. A rokonság miatt a majomhimlő a fekete himlőhöz hasonló lefolyású betegség, a korábbi fekete himlő elleni immunizáció ezért részleges védelmet nyújthat ellene. Védőoltás és kezelés hiányában
a betegség lefolyása változó, bizonyos esetekben súlyos, akár halálos kimenetelű is lehet.
Bár a majomhimlőről sokan mostanában hallhatnak először, maga a vírus rég nem ismeretlen az emberiség számára. Először 1958-ban azonosították, amikor kísérleti majmok között tört ki majomhimlőjárvány, a legelső emberi megbetegedést pedig 1970-ben regisztrálták.
Lásd még: Majomhimlő története
A majomhimlő főbb tünetei
A majomhimlő lappangási ideje (a fertőződéstől a tünetek megjelenéséig tartó időszak) átlagosan 7-14 nap, ritkán akár 21 nap is lehet. Ebben az időszakban a fertőzött nem fertőz.
A majomhimlő tünetei hasonlóak (de szerencsére sokkal enyhébbek), mint a fekete himlőé. A fő különbség a két fertőzés között, hogy a majomhimlő jellemzően nyirokcsomó-duzzanatot okoz, ami a nyak, hónalj vagy az ágyék területén jelentkezhet csak az egyik, vagy mindkét testfélen. Ez egyben a két betegség fontos megkülönböztető jele is: a fekete himlőre a nyirokcsomó-duzzanat nem jellemző.
A majomhimlő általános, kezdeti tünetei az alábbiak:
- láz;
- fejfájás;
- izomfájdalom, hátfájás;
- nyirokcsomó-duzzanat;
- hidegrázás;
- kimerültség;
- ritkábban torokfájás és köhögés.
Általában a láz megjelenését követő 1-3 napban jelennek meg a himlőre jellemző bőrelváltozások. Ezek először jellemzően az arcon alakulnak ki, majd a test többi részére is átterjednek. A bőrön megjelenő elváltozások ún. macula (még lapos felületű), papula (kiemelkedő), vesicula (nedvvel feltelt) és pustula (gennygyülem a hám rétegei között) stádiumban követik egymást és maradandó hegeket is okozhatnak a bőrön.
A majomhimlőre jellemző, később kialakuló tünetek az alábbiak:
- a kiütések (léziók) jól körülhatároltak, mélyen fekszenek és gyakran ún. „köldökképződés” látható rajtuk (a hólyag tetején pötty jelenik meg);
- a bőrléziók nagyjából azonos méretűek és azonos fejlődési stádiumúak a test különböző területein;
- a kiütések centrifugális megjelenésűek (több lézió van az arcon és a végtagokon, mint a háton, mellkason, hason);
- a léziók megjelenhetnek a tenyéren és a talpon is;
- a léziók fájdalmasak, a gyógyulási fázisban pedig erősen viszketnek.
A betegségből való felgyógyulás jellemzően 2-4 hétig tart.
Mikor forduljon orvoshoz?
A majomhimlő lefolyásának súlyossága igen változó lehet: befolyásolja az egyén általános egészségi állapota, társbetegségei és a korábban kapott oltásai. Sok fertőzött enyhe tünetekkel átesik a betegségen és kezelés nélkül, szövődménymentesen gyógyul. Bizonyos esetekben azonban a fertőzés súlyos, akár halálos kimenetelű is lehet.
Majomhimlőre gyanakodhat, ha tünetek mellett az alábbiak közül valamelyik igaz:
- a tünetei kezdete előtti egy hónapon belül olyan területeken járt, ahol majomhimlő eseteket jelentettek;
- szoros kontaktusba került olyan egyénnel (vagy állattal), aki (vagy ami) igazoltan vagy feltételezhetően majomhimlő-fertőzött volt.
A majomhimlő súlyos lefolyásának kockázata magas lehet az alábbi esetekben:
- amennyiben a majomhimlő tünetei nagyon súlyos formában jelentkeznek (pl. ha a kiütések nagy, összefüggő területeket alkotnak, szepszis vagy agyvelőgyulladás, vagy egyéb súlyos, kórházi ellátást igénylő tünet megjelenése esetén);
- az immunrendszert érintő megbetegedések vagy azt gyengítő gyógyszeres kezelések esetén (pl. HIV-fertőzés és AIDS, leukémia, limfóma, egyéb előrehaladott rosszindulatú daganatok, transzplantációt követő immunszuppresszív terápia, bizonyos kemoterápiás kezelések, sugárkezelés, magas dózisú kortikoszteroidok stb.);
- kisgyermekek (8 év alattiak) esetén;
- terhesség vagy szoptatás ideje alatt;
- a majomhimlővel egyidőben más fertőzés (felülfertőződés) jelenléte esetén (pl. másodlagos bőrfertőzés, gastroenteritis súlyos hányással és kiszáradással)
- ha a kiütések olyan – nem megszokott – helyen jelentkeznek, ahol veszélyesek lehetnek vagy további szövődményeket okozhatnak (pl. szem, száj, végbélnyílás, nemi szervek).
Fontos! Ha majomhimlő-fertőzésre gyanakszik, vegye fel a kapcsolatot háziorvosával!
A majomhimlő terjedése és kiváltó okai
A majomhimlő testnedvek (pl. a bőrelváltozásokból, hólyagokból származó folyadék, genny, nyál, vér vagy egyéb nedvek) útján terjed. A vírus a sérült bőrön (fertőzött állat harapása, karmolása), a légutakon vagy nyálkahártyán keresztül (szem, orr, száj) juthat be a szervezetbe.
A majomhimlő terjedése a korábbi években jól megismert koronavírushoz képest nehezebb és lassabb – az emberről emberre való terjedéséhez viszonylag szoros kontaktus szükséges. Az átvitel módjai közé tartozik a közvetlen (pl. szexuális úton) vagy közvetett (pl. szennyezett ágyneművel, ruházattal, törölközővel, edényekkel stb.) történő érintkezés.
A majomhimlő szövődményei
A majomhimlő súlyos eseteinek szövődményei főleg a betegség felülfertőződéséből adódnak.
A majomhimlő leggyakoribb szövődményei az alábbiak:
- másodlagos bőrfertőzések;
- tüdőgyulladás;
- agyvelőgyulladás;
- szaruhártya-fertőzés (mely akár a látás elvesztéséhez is vezethet).
Az endémiás országokban az utóbbi időben a bejelentett esetek mintegy 3-6%-a vezetett halálhoz, főleg gyermekek vagy más, egészségügyi problémákkal küzdő személyek esetén. Fontos megjegyezni, hogy ez a szám erősen túlbecsült lehet, mivel az endémiás országokban a járványügyi felügyelet korlátozott.
A majomhimlő diagnosztizálása
A majomhimlőt okozó vírus laboratóriumban a kiütésekből (léziókból) nyert mintából valós idejű PCR-vizsgálattal mutatható ki – a COVID-19 szintén ezzel a módszerrel diagnosztizálható. A vizsgálathoz lehetőleg több, a test különböző helyein lévő, eltérő állapotú és kinézetű lézióból szükséges mintát venni.
A majomhimlő kimutatására alkalmas PCR-vizsgálat jelenleg még nem érhető el nagy tömegek számára, de a feltételei és a laboratóriumi körülmények Magyarországon is adottak hozzá.
A majomhimlő kezelése
A majomhimlő tünetei az esetek nagy részében kezelés nélkül, maguktól megszűnnek – azonban ilyen esetben is fontos a kiütések megfelelő ápolása, hogy ne hagyjanak maradandó hegeket. Ha lehetséges, hagyja kiszáradni a bőrelváltozásokat, vagy szükség esetén nedves kötéssel fedje le a területet. Kerülje a kiütések, bőrsérülések érintését és vakarását – különösen a szájüregben vagy a szemben található sebekét.
Kortikoszteroidot nem tartalmazó szájöblítők és szemcseppek használhatók a kényes területeken megjelenő kiütésekre (a kortikoszteroidok kedveznének a fertőzés továbbterjedésének).
Jelenleg nincs specifikus protokoll a majomhimlő kezelésére – a fekete himlő kezelésére fejlesztett antivirális (vírus elleni) hatóanyagok azonban hatékonyak lehetnek majomhimlő ellen is.
Jelenleg az alábbi hatóanyagok lehetnek hatékonyak a majomhimlő ellen:
- tecovirimat (ST-246) – fekete himlő, majomhimlő és tehénhimlő kezelésére hatékony antivirális szer, mely Európa egész területén érvényes forgalomba hozatali engedéllyel rendelkezik (tehát nem kísérleti szer). A hatóanyag gátolja az említett vírusok ún. V37 fehérjéjének interakcióját egyéb fehérjékkel, ami a vírus gazdasejtekből való kijutásához lenne szükséges. Így a vírus terjedését akadályozza meg.
- brincidofovir (CMX001) – az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) 2016-ban fogadta be a hatóanyagot a fekete himlő kezelésére (tehát szintén nem kísérleti szer). Bár a majomhimlővel szembeni hatékonyságáról humán vizsgálati eredmények jelenleg még nincsenek, de sejttenyészeteken (in vitro) és állatokon végzett kísérletekben hatékonynak bizonyult. A brincidofovir a vírus ún. DNS-polimeráz enzimét gátolja, amely a DNS megkettőződésében játszik szerepet – így gátolja a vírus szaporodását és ezzel a terjedését.
Figyelem! Ez nem kezelési útmutató, csak ismeretterjesztés!
A majomhimlő megelőzése
A vírusfertőzések megelőzéséhez szükséges általános óvintézkedéseket a koronavírus-járványt követő években valószínűleg mindenki nagyon jól ismeri. Ilyen általános óvintézkedés például a helyes kézmosási gyakorlat betartása, a gyakori kéz- és felületfertőtlenítés, szellőztetés, takarítás és egyéb általános higiéniai rendszabályok betartása.
A fekete himlő elleni védőoltás hatékony lehet a majomhimlő ellen is, a vírusok nagyfokú rokonsága miatt. Magyarországon ez a vakcina 1979-ig kötelező volt. A himlő volt az első olyan emberi fertőzés, amelyet sikerült eradikálni (eltörölni) a Földről, eltűnését követően pedig feleslegessé vált a kötelező védőoltás.
A fekete himlő (és a majomhimlő) a DNS-vírusok közé tartozik (a koronavírussal ellentétben). Ezek a típusú vírusok nehezen és ritkán mutálódnak, így lehetséges az, hogy élethosszig tartó védettség alakul ki az oltást követően ellene. Azok, akik a kötelező oltás megszüntetése előtt születtek, feltehetően védettek a fertőzéssel szemben, vagy legalábbis részleges védelmük van ellene.
A majomhimlő megelőzésére több olyan vakcina is rendelkezésre áll, amelyet korábban a fekete himlő megfékezésére használtak. Egy újabb, a himlő ellen kifejlesztett vakcinát (MVA-BN, más néven Imvamune, Imvanex vagy Jynneos) 2019-ben engedélyeztek a majomhimlő megelőzésére. Ebből az Európai Unió 109 000 adagot vásárolt, melyet lakosságarányosan osztott el a tagállamok között térítésmentesen. Magyarország 2560 adag vakcinát kapott, amely 1280 ember oltására elegendő.
Részletek az oltás elérhetőségével kapcsolatban: Majomhimlő elleni védőoltás
