Makuladegeneráció időskorban

Az időskori makuladegeneráció (időskori sárgafolt-degeneráció, angolul: age-related macular degeneration, AMD) a központi látást érintő szembetegség. A betegség során a periférikus látás épen marad, így nem vezet teljes vaksághoz.

 

A 50 év felettiek gyenge látásának a makuladegeneráció a leggyakoribb oka.

 

A makuladegeneráció tünetei

A makula vagy ismertebb nevén a sárgafolt, a látóhártya (retina) éleslátásért felelős része.

 

Az időskori makuladegeneráció lényege az éleslátás helyének visszafordíthatatlan károsodása a kor előrehaladtával. Így a tünetek a centrális (központi) látással kapcsolatosan jelentkeznek. Kezdeti szakaszban a központi látás homályos vagy torz, a beteg a tárgyakat szokatlan alakúnak és nagyságúnak látja. Jellemző probléma a közeli tárgyakra való összpontosítás, ami megnehezíti az autóvezetést, az olvasást, az emberek arcának felismerését. A betegség gyakran fokozatosan, fájdalom nélkül romlik, akár a központi látás teljes elvesztéséig.

 

Az időskori  makuladegenerációra jellemző gyakori tünetek:

 

  • homályos, ködös látás távolra és közelre egyaránt;
  • az egyenes vonalak eltorzulnak, görbék lesznek,
  • a tárgyak színe és formája módosul;
  • a színek tompává, elmosódottá válnak;
  • látási kontraszt elvesztése (nehéz megkülönböztetni a színeket, illetve a nagyon világos színeket a nagyon sötétektől);
  • nehézséget jelent az apró betűs szöveg olvasása, az írás, a kisebb tárgyak, az arcok felismerése;
  • nehézségek a távolság megítélésében.

 

A makuladegeneráció jelentkezhet hirtelen, akut módon is: ilyenkor folyadék, bevérzések jelennek meg a sárgafolt területében, melynek következtében a beteg érzékennyé válhat a fényre, fényfelvillanások jelentkezhetnek.

 

Az időskori makuladegeneráció típusai

A betegség két fő típusa ismert:

 

  • sorvadásos, száraz forma, mely a betegek közel 90%-át érinti (nem exsudativ AMD);
  • gyors látásromlást okozó nedves forma (exsudativ AMD).

 

Száraz típusú makuladegeneráció

A látásvesztés lassan alakul ki a retina (ideghártya) sejtjeinek fokozatos elvesztése miatt. Az alapvető probléma a pigmenthám degenerációja (a retina 10 rétegének egyike), mely következtében sérül a fotoreceptorréteg anyagcseréje. A makula területében kóros anyagcseretermékek halmozódnak fel, és megjelennek a betegség korai stádiumára jellemző sárgás lerakódások (drusenek) és a kísérő festékfoltok (pigmentek).  A romló tápanyag- és oxigénellátás miatt a pigmenthámsejtek a felettük lévő fotoreceptorréteggel együtt fokozatosan elhalnak. Ezen folyamatok következtében romlik a beteg olvasóképessége, de akár évtizedek is eltelhetnek a centrális látás teljes elvesztéséig.

 

Nedves típusú makuladegeneráció

Az esetek 10-15%-ában a száraz forma átmegy egy súlyosabb állapotba, az ún. nedves formába. Ebben az esetben a szöveti oxigénhiányos állapotban felszaporodnak az ér eredetű növekedési faktorok (VEGF, vascular endothelial growth factor) és egyéb molekulák, melyek hatására a makula alatt rendellenes módon erek képződnek (neovascularizáció), betörnek a látóhártyába és a belőlük szivárgó vér és folyadék elpusztítja a fotoreceptor sejteket. A korai stádium tünete a torzlátás (a beteg az egyenes vonalat görbének látja). A folyadék megjelenésével, illetve az esetleges bevérzést követően azonban hirtelen súlyosbodnak a tünetek, ami a központi látás gyors elvesztéséhez vezethet.

 

Mikor forduljon orvoshoz?

Ha bármilyen, fokozatos vagy hirtelen változást tapasztal látásában – látásvesztést, torz látást, fényérzékenységet –, ha egyre nehezebbé válik az olvasás, mihamarabb forduljon szemész szakorvoshoz. Minél korábban diagnosztizálják a makuladegenerációt, annál jobb eredményt lehet elérni a kezelésében.

 

A makuladegeneráció diagnosztizálása

A makuladegeneráció könnyen, rutin szemészeti ellenőrzésen is észrevehető elváltozás.

 

A diagnózis felállításához a szemészorvos ellenőrzi  a látásélességet, szemfenékvizsgálatot végez, mely során láthatóak a sárgafolt durva eltérései, valamint egy speciális műszer segítségével, OCT (Optikai Coherencia Tomográf) vizsgálat során keresztmetszeti rétegfelvétel készül a makuláról. Az OCT képek mutatják meg a legrészletesebben a betegségre jellemző elváltozásokat.

 

A nedves típus egyes eseteiben szükség lehet FLAG (fluoreszcein-angiográfia) vizsgálatra is. A szemfenéki érfestés hasznos információkkal szolgál a kóros érújdonképződésekről. Ezek alapján további alcsoportokba osztható a betegség, mely a kezelés hatékonyságát is előrevetítheti.

 

A makuladegeneráció kialakulásának okai

A szem hátsó részén helyezkedik el a fényérzékeny sejtekből álló retina (ideghártya). A külvilágból érkező kép a retinára vetül, ennek közepén helyezkedik el a makula, melynek legfőbb feladata az éleslátás és az olvasási képesség biztosítása. A makuladegeneráció ennek a területnek a zavarát jelenti: az ideghártya sejtjei fokozatosan elpusztulnak.

 

A makuladegenerációban általában mindkét szem érintetté válik, sőt akár egy időben is megbetegedhetnek a szemek.

 

A makuladegeneráció nem jár fájdalommal, és mivel nem befolyásolja a periférikus látást, a betegeknek elegendő látási képességük marad a normális társadalmi élethez, önállóságuk megőrzéséhez.

 

Jelenleg nem ismertek a betegséget kiváltó okok, de kialakulásában több tényező is szerepet játszik, melyek közül a legismertebbek:

 

  • életkor (50 év felett a betegség előfordulása exponenciálisan nő);
  • genetikai háttér (a komplementrendszer szabályozásáért felelős CFH gén hibája a betegek közel 50%-ában kimutatható);
  • etnikai hovatartozás (a betegség gyakoribb az europaid rasszhoz tartozókban);
  • dohányzás (a betegség gyakoriságát két-háromszorosára is növelheti);
  • állandó, erős napsütésnek, különösen kék fénynek való kitettség.

 

A makuladegeneráció kezelése

A makuladegeneráció visszafordíthatatlanul károsítja a centrális látást. A betegség sajnos nem gyógyítható. A  kezelés célja a meglévő látás minél hosszabb ideig való stabilizálása és a további látásromlás lassítása.

 

A száraz típusnál a betegség előrehaladása nagy dózisú C- és E-vitamin, karotenoidok (lutein, zeaxantin) és nyomelemek (cink, réz) szedésével csökkenthető. 

 

A nedves típus kezelési formája a szem belsejébe (intravitreálisan) adott növekedési faktort gátló (anti-VEGF) terápia. Az anti-VEGF szerek (ranibizumab, aflibercept) gátolják a kóros érújdonképződést, kiszorítják a makula területében lévő folyadékot. Ezeket az injekciókat a látásélesség, a betegség aktivitása és a makula anatómiai állapota függvényében 2-3 havonta ismételni kell.

 

A nedves típus anti-VEGF kezelésével akár átmeneti látásjavulás is elérhető, azonban elkerülhetetlen a betegség végállapota, ami a központi látás teljes elvesztése, az olvasási és arcfelismerési képességgel együtt. A szemészorvos nagyon fontos feladata a beteg megfelelő pszichés vezetése és annak a ténynek a tudatosítása, hogy a betegség nem jelent teljes vakságot! A perifériás látásuk továbbra is megmarad, önellátásra képesek lesznek.

 

A betegek otthonukban önellenőrzésre használhatják az ún. Amsler rácsot. A rácsos papír közepén feltüntett pontra fixálva ceruzával berajzolhatják azt a területet, ahol a rácsos szerkezet eltorzul. Ezt hetente megismételve jól nyomon követhető a torzlátás fokozódása vagy a hirtelen állapotromlás.

 

A makuladegeneráció megelőzése

A betegség kialakulását megelőzni, vagy a már meglévő látásvesztés előrehaladását megállítani, lassítani az alábbiak segítségével lehet:

 

 

egeszsegvonal logonngyk logo

Készült az EFOP-1.8.0-VEKOP-17-2017-00001 „Egészségügyi ellátórendszer szakmai módszertani fejlesztése” kiemelt projekt keretében.
A projekt a Széchenyi 2020 program keretében valósul meg.
Az oldalt működteti: Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ
Együttműködő partner: Belügyminisztérium

Minden jog fenntartva © 2025

SSL ClassC

sz2020 also infoblokk