A méhlepény (placenta) legfontosabb feladata, hogy tápanyagokkal és oxigénnel lássa el a méhben fejlődő magzatot. Emellett számos hormont termel, amelyek fenntartják a terhességet, és felkészítik a méhet a szülésre.
A placenta leggyakoribb rendellenességei közé tartozik az elöl vagy mélyen fekvő méhlepény (placenta praevia), valamint a korai leválása (abruptio placenta), amely a magzat és az édesanya életét is veszélyeztetheti.
A méhlepény-rendellenességek típusai
A méhlepény rendellenességei az alábbiak lehetnek:
- placenta praevia: elöl vagy mélyen fekvő méhlepény,
- abruptio placenta: a méhlepény idő előtt leválása (részben vagy egészen),
- placenta accreta: a lepény bolyhai túl mélyen hatolnak be a méh kötőszövetébe,
- placenta increta: a lepény bolyhai a méh izomzatába is eljutnak,
- placenta percreta: a lepény bolyhai a méh falán is áttörnek.
Placenta praevia: elöl vagy mélyen fekvő méhlepény
Az elöl vagy mélyen fekvő méhlepény esetén a placenta a méh alsó részén, a belső méhszájnál vagy annak kóros közelségében tapad meg. A várandósság elején ez nem feltétlenül jelent gondot, mert a méh növekedésével a méhlepény is feljebb vándorolhat. Ha azonban még a szülés előtti hetekben is nagyon közel fekszik a placenta a méhszájhoz, esetleg részben vagy egészen fedi azt, akkor erős vérzést okozhat, ami életveszélyes lehet a magzatra és az édesanyára is.
A placenta praevia ezerből öt kismamát érint.
Az elöl vagy mélyen fekvő méhlepény tünetei:
- az első és második trimeszterben pecsételő vérezgetések, a harmadik trimeszterben hirtelen fellépő friss, élénk vérzés (a vérzés mennyisége jelzi a kórkép súlyosságát);
- a magzat gyakran haránt- vagy ferdefekvésben helyezkedik el, mert az elöl fekvő lepény akadályozza a hosszfekvés kialakulását.
Elöl vagy mélyen fekvő méhlepény esetében a tennivalókat mindig a vérzés mértéke határozza meg. Enyhébb vérzés esetén kórházi megfigyelésre lehet szükség, és a 37-38. héten előrehozott, ütemezett császármetszésre. Erős vérzés esetén a terhesség korától függetlenül szükség lehet sürgős császármetszésre az édesanya életének megmentése érdekében.
A méhlepény fekvésének megváltoztatására semmit sem lehet tenni, de segíthet az egészséges, vasban gazdag ételek fogyasztása, a sok pihenés, a megerőltető testmozgások kerülése.
Abruptio placenta: a méhlepény idő előtti leválása
A méhlepény idő előtti leválása esetén az egyébként jó elhelyezkedésű méhlepény túl korán – már a terhesség ideje alatt – leválik a méh faláról, nem pedig a szülés után. A méhlepény leválása lehet részleges (pl. 10-20%-os) vagy teljes.
A leválás oka ismeretlen, a várandósságok körülbelül 1%-ában fordul elő.
A leválásra hajlamosító tényezők:
- betegségek (magas vérnyomás, szívbetegség, cukorbetegség),
- a hasat ért sérülés, trauma,
- a rövid köldökzsinór húzódása a szülés során,
- a méh volumenének hirtelen csökkenése (burokrepedés),
- a kórelőzményben ismételt terhességmegszakítás, méhkaparás.
A méhlepény idő előtti leválásának tünetei:
- vérzés (inkább barnás színű, változó mértékű, függ a leválás mértékétől),
- hasi nyomásérzékenység,
- hirtelen kezdődő folyamatos vagy görcsös hasi fájdalom,
- véres magzatvíz a burokrepesztéskor,
- oxigénhiányra utaló magzati szívműködés.
A méhlepény korai leválása a magzat és az édesanya életét is veszélyezteti – romlik a magzat oxigén- és tápanyagellátása, az édesanyánál pedig nagyfokú vérveszteség, testszerte jelentkező véralvadási zavar, veseelégtelenség léphet fel –, ezért azonnali kórházi ellátásra van szükség.
A hosszabb pihenés hatására a vérzés csillapodhat, ezért a kezelés legtöbbször csupán ágynyugalom, kivéve az alábbi eseteket:
- életet veszélyeztető, nagyfokú vérzés,
- a magzat élete veszélyben van,
- a szülés tervezett időpontja közel esik.
Ha a tünetek enyhülnek, az édesanya felkelhet, esetleg haza is mehet a kórházból. Ha a vérzés súlyosabbá válik, akkor szükség lehet a szülés idő előtti megindítására.
Placenta accreta
A placenta accreta a méhlepény beágyazódásának egy másik rendellenessége: a méhlepény bolyhai túl mélyen hatolnak be a méh kötőszövetébe. Ha a méhlepény bolyhai eljutnak a méh izomzatába is, akkor placenta incretáról beszélünk, ha pedig – extrém esetben – a méh falán is áttörnek, akkor placenta percretáról beszélünk.
Ilyen esetekben szüléskor a méhlepény csak nehezen vagy egyáltalán nem tud távozni, ami súlyos vérzést okozhat, ezért az édesanya életének védelmében szükség lehet a méh eltávolítására is.
A placenta accreta ezerből két kismamánál okoz gondot.
