A mikroműanyagok apró, 5 milliméternél kisebb méretű műanyagdarabkák, amelyek az emberi tevékenység következtében kerülnek a környezetbe. Ezek a parányi részecskék lehetnek elsődlegesek, mint például a kozmetikumokban használt mikrogyöngyök, vagy másodlagosak, amelyek nagyobb műanyagok lebomlásával keletkeznek.
Jelenlétük mára globális problémává vált, hiszen megtalálhatók a tengerekben, a talajban, az ivóvízben és még a levegőben is. A mikroműanyagok nemcsak a környezetet terhelik, hanem az élőlények egészségére is potenciális veszélyt jelenthetnek, mivel mechanikai irritációt, mérgező anyagok felhalmozódását és hormonális zavarokat okozhatnak.
Lásd még: Interjú Izsák Bálinttal: Mikroműanyagok a környezetünkben
Mi az a mikroműanyag?
A mikroműanyagok olyan műanyagdarabkák, amelyek 5 milliméternél kisebb átmérőjűek. A műanyagok (és a mikroműanyagok) szén- és hidrogénatomokból állnak, amelyek hosszú, ún. polimerláncokban kapcsolódnak egymáshoz.
A mikroműanyagok az alábbi típusokba sorolhatók:
Elsődleges mikroműanyagok: olyan műanyagok, amelyek eleve mikroszkopikus méretűek, például a kozmetikai termékekben található mikrogyöngyök, vagy az ipari tisztítószerek abrazív anyagai.
Másodlagos mikroműanyagok: nagyobb műanyagok (pl. palackok, zacskók, halászhálók stb.) aprózódása során keletkeznek. Ez általában akkor következik be, amikor a természetbe jutó nagyobb műanyagok környezeti hatásoknak vannak kitéve (hullámhatás, szélkopás, UV-sugárzás).
A műanyagok a természetben nem bomlanak le úgy, mint az egyéb szerves anyagok, hanem aprózódnak, de kémiai szerkezetük változatlan marad. Emiatt a természetbe kikerülő bármilyen műanyag szemét hosszú évtizedekkel, évszázadokkal később is a természetben marad, aprózódik és felhalmozódik.
Hogyan kerülnek a mikroműanyagok a környezetbe?
A mikroműanyagok szinte mindenhol jelen vannak, mivel az emberi tevékenység jóformán minden területe hozzájárul a keletkezésükhöz.
A mikroműanyagok keletkezésének legfőbb forrásai az alábbiak:
- műanyag hulladék: nem megfelelő hulladékkezelés vagy eldobott szemét miatt;
- mosógépek: szintetikus anyagokból (pl. poliészter) készült ruhák mosásával apró szálakat bocsáthatunk ki a vízrendszerbe;
- gumikopás: autógumik koptatása során keletkező részecskék;
- kozmetikumok: mikrogyöngyök a fogkrémekben, bőrradírokban;
- ipari folyamatok: műanyagok vágása, formázása során keletkező hulladék.
A mikroműanyagok ma már mindenhol megtalálhatók: a talajban, az óceánokban és még a levegőben is. Egyes kutatások szerint az óceánokban évente több mint 8 millió tonna műanyag halmozódik fel, amelynek nagy része mikroméretű.
Hogyan hatnak a mikroműanyagok az emberi szervezetre?
A mikroműanyagokról már a hetvenes években jelentek meg tudományos cikkek, de az utóbbi 8-10 évben kezdtek el a témával intenzívebben foglalkozni. Azóta egyre szaporodnak a kutatások, de még mindig nincs túl sok, és ezek is sokszor nehezen összehasonlíthatók. A mikroműanyagok emberi szervezetre gyakorolt hatásai jelenleg még kevésbé ismertek.
A mikroműanyagok több útvonalon juthatnak be az emberi szervezetbe:
- légzéssel: a levegőben szétrepülő apró szemcsék belégzése során;
- élelmiszerekkel: tengeri ételek vagy műanyag csomagolásban tárolt ételek fogyasztása útján;
- vízfogyasztással: ivóvízzel vagy bármilyen itallal (üdítő, alkoholos italok, gyümölcslevek stb.).
A WHO 2019-ben kiadott egy összefoglaló tanulmányt, amelyből az derült ki, hogy az ivóvízzel bevitt mennyiség alapvetően alacsony kockázatot jelent. Hasonló megállapításra jutott az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) és a FAO, az ENSZ mezőgazdasági és élelmezésügyi szervezete. De az, hogy a humán egészségügyi kockázat alacsony, nem jelenti azt, hogy az ökoszisztémára, az élővilágra gyakorolt hatása is elhanyagolható.
A mikroműanyagok potenciális kockázatai az alábbiak:
Gyulladás: a mikroműanyagok mechanikai irritációt okozhatnak a szövetekben. A bél mechanikai irritációja esetén akár a tápanyagfelszívódás is károsodhat, így az energiafelvétel csökkenhet (ezt egyelőre tengeri élőlényeken sikerült kimutatni). Egyes állatkísérletes kutatások szerint agyi felhalmozódásuk is helyi gyulladást kelthet.
Mérgező anyagok hordozása: a műanyagok képesek megkötni különböző toxikus vegyi anyagokat, például nehézfémeket vagy PCB-ket (poliklórozott bifenileket).
Hormonális zavarok: egyes műanyagok a gyártásukhoz szükséges mérgező anyagokat (pl. BPA-t) szabadíthatnak fel a lebomlásuk során. A BPA az egyik legismertebb hormonhatású vegyület (lásd bővebben: Endokrin diszruptorok), mely a szervezet természetes hormonháztartását megzavarja.
Mit tehetünk a mikroműanyagok ellen?
A mikroműanyagok elleni küzdelemhez mind egyéni, mind társadalmi szinten lépéseket kell tenni:
Egyéni szinten csökkenthetjük a műanyaghasználatot, például textiltáskák használatával, az egyszer használatos műanyagok elkerülésével és fenntartható termékek vásárlásával. Fontos, hogy kerüljük a mikroműanyagokat tartalmazó kozmetikumokat, ne vegyünk műszálas ruhákat, ha lehetséges. A szintetikus anyagból készült ruhákat mossuk kevesebbet vagy használjunk mosógép-szűrőket. A műanyag helyett javasolt a fa vágódeszkák használata. Műanyag dobozban tárolt ételt ne melegítsünk mikrohullámú sütőben, kerüljük a műanyag ételtároló dobozok használatát.
Társadalmi szinten elengedhetetlen a hulladékkezelési rendszerek fejlesztése, a szelektív hulladékgyűjtés ösztönzése, valamint a műanyaggyártás és -használat szigorúbb szabályozása. Ezen túlmenően támogatnunk kell a kutatásokat, amelyek innovatív megoldásokat kínálhatnak a műanyagok környezetbe jutásának csökkentésére és a már meglévő szennyezés kezelésére. Az oktatás és a szemléletformálás szintén kulcsfontosságú a hosszú távú változások eléréséhez.
Ajánlott tartalom:
PFAS
Policiklusos aromás szénhidrogének
Penészgombák és mikotoxinok
