A mononeuropátia során egyetlen perifériás ideg károsodik, ami az ideg funkciójának elvesztésével – vagyis fájdalommal, érzékkieséssel, mozgászavarral – jár. Az érintett ideg általában közvetlenül bőr alatti vagy csontokhoz közeli, legismertebb típusa az ún. alagút-szindróma, amely egy ideg nyomódása miatt alakul ki.
A mononeuropátia valamilyen tartás- vagy mozgáshibából, esetleg balesetből adódó nyomódás vagy idegsérülés következménye. Az idegre kifejtett hosszan tartó nyomás (például hosszú időn keresztül fennálló gyulladás és duzzanat) károsítja az ideg borítását (mielinhüvelyét) vagy magát az idegsejt nyúlványát (axonját), esetleg mindkettőt egyszerre. Ez a fajta károsodás lassítja vagy megakadályozza a jelek áthaladását a sérült idegen, így funkciókiesés következik be.
A perifériás neuropátiáról általánosságban itt olvashat.
A mononeuropátia főbb tünetei
A perifériás idegeknek különféle feladatai vannak: izmokat mozgatnak (motoros idegek) vagy érzékelésért felelnek (szenzoros idegek). A perifériás neuropátia tünetei attól is függenek, hogy pontosan milyen típusú ideg károsodott: jelentkezhet fájdalom, érzéskiesés, végtagzsibbadás és bizsergés, vagy akár mozgáskiesés is az érintett területen.
Mikor forduljon orvoshoz?
Ha a mononeuropátiára jellemző tüneteket észlel, és felmerül a betegség gyanúja, keresse fel háziorvosát, aki indokolt esetben szakorvosi (neurológiai) vizsgálatra utalhatja be.
Érdemes orvoshoz fordulni, ha a tünetek tartósan fennállnak, súlyosbodnak, vagy zavarják a mindennapi tevékenységek elvégzésében. Figyelmeztető jelek közé tartozik például a hirtelen fellépő zsibbadás, bizsergés, gyengeség vagy fájdalom egy adott területen, valamint az érintett végtag mozgásának nehézségei vagy érzéskiesése.
Ha a tünetek pihentetés hatására sem enyhülnek, vagy ha a mononeuropátia hátterében sérülés, fertőzés vagy egyéb betegség gyanítható, mindenképpen szükséges szakemberhez fordulni a megfelelő diagnózis és kezelés érdekében. Az időben történő orvosi beavatkozás segíthet megelőzni a súlyosabb szövődményeket és előmozdíthatja a felépülést.
Az időben észlelt és kezelt perifériás neuropátiának kedvezőbb a kimenetele, ezért lényeges, hogy a tünetek észlelését követően mihamarabb orvoshoz forduljon!
A mononeuropátia kiváltó okai
Mononeuropátia esetén csupán egy ideg károsodásáról van szó – ez pedig leggyakrabban sérülés következménye. A perifériás idegek károsodása történhet baleset, elesés vagy repetitív mozgás végzése következtében (pl. görcsös testhelyzet kertészkedés, gépelés, írás közben). A hosszan tartó nyomás ritkább okai közé tartozhat még ezen kívül a hosszú ideig tartó mozdulatlanság (pl. ágyhoz kötött idősek esetén), vagy a helytelenül használt mankó, a rosszul felrakott gipsz.
A sérülés leggyakrabban olyan idegeket érint, amelyek csontos felszínek közelében futnak, pl. könyöknél, vállnál, csuklónál vagy térdnél.
A mononeuropátia típusai
A mononeuropátia típusait a különböző idegek érintettsége szerint különítjük el – ez alapján némelyiknek külön neve is van.
A mononeuropátia az alábbi idegeket érintheti.
Carpalis alagút-szindróma (kéztőalagút-szindróma) és a nervus medianus (középideg) egyéb károsodásai: Oka a középideg összenyomódása a kéztőalagútban, ami a kézfejen, ujjakon fájdalmat, zsibbadást okoz.
A nervus ulnaris károsodása (cubitalis alagút-szindróma): A kar külső és alsó részének, a tenyérnek, a gyűrűs- és kisujjak zsibbadásával, bizsergésével, gyengeségével jár.
A nervus radialis károsodása: A kar és a csukló mozgászavarával, valamint a kar vagy a kéz hátsó részének érzékeléskiesésével jár.
Causalgia: Égő, sajgó, nagyon erős idegfájdalom, amely a perifériás idegek részleges sérülése miatt jön létre. Más néven Sudeck-szindrómának is hívják. Előfordulhat a karokban, lábakban, kezekben és lábfejekben.
A nervus ischiadicus károsodása (isiász): Az ülőideg mentén megjelenő, derékból induló, lábakba sugárzó fájdalom. Más néven ülőidegzsábának is nevezik.
Meralgia paraesthetica (égő combfájdalom): A comb külső részét ellátó bőrideg károsodása révén jön létre, a comb külső területén fellépő érzészavar, zsibbadás, fájdalom jellemzi. Általában egyoldali, és hosszabb állás, járás után felerősödnek a tünetek.
A nervus femoralis károsodása: A combideg diszfunkciója miatt elveszik a láb egy részének érzékelése vagy mozgásfunkciója.
A nervus popliteus károsodása: A comb külső részén fájdalmat és érzészavart eredményez.
Tarsalis alagút-szindróma: Leggyakoribb tünete a lábfej 1-3. ujjának zsibbadása, érzéketlensége, illetve a boka belső oldalának fájdalma, duzzanata. Az érintettnek nehezére eshet a lábujjhegyen állás és járás is, valamint a láb izmainak működészavara miatt az állás is bizonytalanná válhat.
A nervus plantaris károsodása: Az 1. és 2. lábujj érzékkiesésével jár, gyakran a járás és az állás is fájdalommal jár.
Borda közti idegbántalom: A gerincoszlop mellől a mellkas vagy a has irányába kisugárzó, sávszerű, intenzív fájdalommal jár.
A mononeuropátia szövődményei
A mononeuropátia kezelés nélkül számos komolyabb szövődményhez is vezethet.
Az érintett ideg funkciójának csökkenése vagy elvesztése mozgási és érzékelési problémákat okozhat, ami tartós izomgyengeséghez, izomatrofiához (az izmok leépülése, sorvadása) és krónikus fájdalomhoz vezethet.
Ezen felül a finom motoros képességek romlása akadályozhatja az olyan mindennapi tevékenységeket, mint például az írás, gépelés vagy a gombok begombolása.
Súlyosabb esetekben a mononeuropátia miatt fekélyek vagy sebek alakulhatnak ki a bőrön, mivel az érzékelés csökkenése miatt az érintett területeken megnő a sérülés veszélye.
Ezek a komplikációk hosszú távon jelentősen ronthatják az életminőséget és súlyos egészségügyi problémákhoz vezethetnek.
A mononeuropátia diagnosztizálása
A mononeuropátia diagnosztizálása során alapos anamnézisfelvételre, a tünetek részletes kikérdezésére, illetve fizikális és általános neurológiai vizsgálatra van szükség. A tünetek jellege (pl. fájdalom, zsibbadás, izomgyengeség) és lokalizációja (pl. kar, láb, kézfej, lábfej) jellemzően segít az érintett ideg meghatározásában.
Ezt követően különféle diagnosztikai tesztek erősíthetik meg a diagnózist. Ilyen például az elektroneurográfiás (ENG), elektromiográfiás (EMG) vizsgálat, amelyek során megvizsgálják az ideg vezetési sebességét, illetve az izom-ideg kapcsolatokat. Ezeken kívül képalkotó vizsgálatok (pl. röntgen-röntgen-, CT-CT- vagy MR-vizsgálat) segíthetnek fényt deríteni az idegkompresszió vagy sérülés azonosítására.
A mononeuropátia kezelése
A mononeuropátia kezelése attól függ, hogy mi okozza az idegkárosodást. A kezelés célja a fájdalom csökkentése, a funkció helyreállítása és a további idegkárosodás megelőzése. Minden eset egyedi, ezért fontos, hogy az orvos személyre szabott kezelési tervet dolgozzon ki a beteg számára.
A mononeuropátia kezelési módszerei az alábbiak lehetnek.
A kiváltó ok kezelése. Ha a mononeuropátiát sérülés okozza, a legfontosabb ennek mihamarabbi kezelése, például a törés vagy zúzódás ellátása.
Gyógyszeres kezelés:
- Fájdalomcsillapítók: NSAID-ok (nem szteroid gyulladáscsökkentők), vagy súlyosabb esetekben opioidok.
- Antiepileptikumok és antidepresszánsok: ezek a típusú gyógyszerek segíthetnek a neuropátiás fájdalom enyhítésében.
- Kortikoszteroidok: gyulladáscsökkentő hatásuk révén segíthetnek csökkenteni az ideg körüli duzzanatot és nyomást.
Fizioterápia és ortopédiai eszközök:
- Fizioterápia: segíthet a mozgás és az izomerő helyreállításában.
- Sínek vagy ortézisek: segíthetnek az érintett terület védelmében és a további sérülések megelőzésében.
Sebészeti beavatkozás:
- Súlyos esetekben, amikor az ideg kompressziója vagy sérülése nem javul konzervatív kezeléssel, sebészeti beavatkozásra lehet szükség az ideg felszabadításához vagy a sérülés kezeléséhez.
Életmódbeli változtatások:
- Pihenés és az érintett terület tehermentesítése.
- Az idegre nehezedő nyomás csökkentése ergonomikus munkakörnyezet kialakításával (például carpalis alagút-szindróma esetén).
A mononeuropátia megelőzése
A mononeuropátia, azaz egyetlen ideg károsodása, különböző okok miatt alakulhat ki: például ismétlődő mozgások, trauma vagy gyulladás miatt.
A mononeuropátia megelőzése érdekében az alábbiakat teheti meg.
Ergonomikus munkakörnyezet kialakítása. Ügyeljen arra, hogy a munkahelyi környezet ergonomikus legyen. Állítsa be megfelelően a szék és az asztal magasságát, használjon csuklótámaszt a billentyűzetnél és egérnél, és tartson rendszeres szünetet.
Megfelelő testtartás. Ügyeljen a helyes testtartásra, különösen azoknál a munkáknál, amelyek ismétlődő mozgásokat igényelnek.
Megfelelő fizikai aktivitás, rendszeres mozgás. Tartós ülő- vagy állómunka esetén rendszeresen mozogjon, nyújtson és végezzen olyan gyakorlatokat, amelyek erősítik az izmokat és javítják a vérkeringést.
Táplálkozás. Kövessen kiegyensúlyozott, vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag étrendet, különösen ügyelve a B-vitaminok bevitelére, amelyek fontosak az idegrendszer egészségéhez.
