A nehézlégzés (dyspnoe) olyan állapot, amikor az egyén úgy érzi, hogy nem kap elég levegőt, légszomja, fulladásérzése van. Gyakori tünet, amely számos különböző betegséghez kapcsolódhat, például tüdő- és szívbetegségekhez, allergiás reakciókhoz, valamint fizikai megterheléshez is.
Bár a nehézlégzés sok esetben teljesen ártalmatlan és átmeneti, bizonyos esetekben súlyos, életveszélyes állapotok jele is lehet, például tüdőembólia, szívinfarktus vagy súlyos asztmás roham esetén. Ezért fontos felismerni, mikor van szükség orvosi beavatkozásra.
A légzőrendszerről általánosságban itt olvashat.
A nehézlégzés tünetei
A nehézlégzés főként abban nyilvánul meg, hogy az érintett személy úgy érzi, nem jut elegendő levegőhöz, és erőlködnie kell a normális légzéshez.
A nehézlégzés leggyakoribb tünetei az alábbiak lehetnek:
- szapora, felületes légzés,
- mellkasi szorító érzés (lásd bővebben: mellkasi fájdalom),
- légszomj nyugalomban vagy terhelésre,
- sípoló légzés,
- kékes ajkak vagy ujjak (oxigénhiány esetén, lásd: cianózis),
- szédülés vagy ájulásérzés.
Mikor forduljon orvoshoz?
A nehézlégzés néha ártalmatlan és magától megszűnik, bizonyos esetekben azonban sürgős orvosi ellátásra van szükség.
Azonnal hívja a 112-t, és kérjen mentőt:
- ha a betegnek súlyos légzési nehézségei vannak, zihál, fuldoklik, vagy nem tudja kimondani a szavakat;
- ha a beteg a mellkasát feszesnek vagy nehéznek érzi;
- ha a fájdalom kisugárzik a karjaira, hátára, nyakára és állkapcsára;
- ha a beteg ajka vagy bőre nagyon sápadt, kék vagy szürkés színű;
- ha a beteg zavart.
A nehézlégzés kiváltó okai
A nehézlégzés számos betegség vagy állapot következménye lehet, amelyek érinthetik a tüdőt, a szívet, az idegrendszert, de akár pszichés eredetű is lehet.
A nehézlégzés leggyakoribb kiváltó okai az alábbiak lehetnek:
- légzőszervi betegségek: asztma, COPD, tüdőgyulladás, mellhártyagyulladás, tüdőembólia, tüdőfibrózis, allergia, légmell, tbc, tüdőrák, szarkoidózis;
- szívbetegségek: vérszegénység, szívelégtelenség, szívinfarktus, szívritmuszavar, kardiomiopátia, endocarditis, pericarditis, myocarditis;
- idegrendszeri betegségek: stroke, ideg-izomrendszeri betegségek;
- anyagcsere-betegségek: pajzsmirigy-túlműködés;
- allergiák és anafilaxia: súlyos allergiás reakciók légúti szűkülettel;
- sérülések (bordatörés);
- alvási apnoe;
- túlsúly és elhízás;
- megerőltető edzés;
- gyógyszerek (sztatinok, béta-blokkolók);
- pszichés okok: pánikroham, szorongás.
A nehézlégzés típusai
A nehézlégzés különböző módokon jelentkezhet, és megjelenése alapján több típusba sorolható.
A nehézlégzés típusai az alábbiak lehetnek:
- akut nehézlégzés: hirtelen jelentkezik és gyorsan súlyosbodhat (pl. asztmás roham, tüdőembólia, anafilaxia);
- krónikus nehézlégzés: hosszabb időn át fennáll, gyakran tüdő- vagy szívbetegség tünete (pl. COPD, szívelégtelenség);
- nyugalmi dyspnoe: akkor is jelentkezik, amikor az érintett nem végez fizikai aktivitást;
- terheléses dyspnoe: fizikai aktivitás során jelentkező légszomj;
- orthopnea: fekvő helyzetben jelentkező nehézlégzés (gyakran szívelégtelenség jele);
- paroxizmális éjszakai dyspnoe: éjszaka, elalvás után 1-2 órával jelentkező, hirtelen fellépő légszomj.
A nehézlégzés szövődményei
A tartós vagy súlyos nehézlégzés szövődményekhez vezethet, különösen, ha az alapbetegséget nem kezelik megfelelően.
A nehézlégzés leggyakoribb szövődményei az alábbiak lehetnek:
- krónikus oxigénhiány: a tartós oxigénhiány szervkárosodáshoz vezethet;
- szívterhelés: a szív fokozott munkavégzésre kényszerülhet, ami szívelégtelenséghez vezethet;
- fertőzések: gyenge tüdőfunkció esetén gyakrabban alakul ki tüdőgyulladás;
- pszichés problémák: a krónikus nehézlégzés szorongást, pánikrohamokat
A nehézlégzés diagnosztizálása
A pontos diagnózis felállítása érdekében az orvos különböző vizsgálatokat végezhet, hogy azonosítsa az alapbetegséget.
A nehézlégzés diagnosztizálására az alábbi eljárások alkalmazhatók:
- fizikális orvosi vizsgálat (hallgatózás);
- pulzoximetriás vizsgálat;
- mellkasi röntgen- vagy CT-vizsgálat (tüdő- és szívbetegségek kizárására);
- vérvizsgálatok (oxigénszint, vérszegénység kimutatása);
- EKG és szívultrahang (szívbetegségek azonosítása);
- spirometria (légzésfunkció mérése asztma és COPD diagnózisához).
A nehézlégzés kezelése
A kezelés módja attól függ, hogy mi okozza a nehézlégzést. Az alapbetegség kezelése mellett az állapot enyhítésére különböző terápiás módszerek is rendelkezésre állnak.
A nehézlégzés kezelésére az alábbi módszerek alkalmazhatók:
- oxigénterápia: súlyos esetekben az oxigénhiány mérséklésére;
- gyógyszeres kezelés:
- hörgőtágítók (asztma, COPD esetén);
- szteroidok (allergiás reakciók és gyulladások esetén);
- diuretikumok (szívelégtelenség miatti folyadék-felhalmozódás csökkentésére);
- életmódbeli változtatások:
- dohányzás mellőzése;
- testsúly csökkentése;
- rendszeres mozgás és légzőgyakorlatok;
- műtéti beavatkozás: egyes esetekben (pl. tüdőembólia, daganatok) műtétre lehet szükség.
A nehézlégzés megelőzése
Bár nem minden esetben előzhető meg a nehézlégzés, számos életmódbeli változtatással csökkenthető a kialakulásának kockázata.
A nehézlégzés megelőzésére az alábbi lépések tehetők:
- Kerülje a dohányzást és a passzív dohányzást!
- Tartsa karban testsúlyát, és végezzen rendszeres testmozgást!
- Kezelje megfelelően a krónikus betegségeket (asztma, szívbetegség)!
- Kerülje a légszennyezést és az allergéneket!
- Rendszeresen végezzen légzőgyakorlatokat!
Ajánlott tartalom:
