Nystagmus esetén a szemek akaratlan, gyors, ritmusos mozgást végeznek. Ez a mozgás lehet vízszintes, függőleges vagy körkörös is, és számos tényező hatására jelentkezhet. A nystagmus nem csak esztétikai probléma: a szemek folyamatos mozgása rontja a látásélességet, és nehezíti a fókuszálást.
A nystagmus lehet veleszületett vagy szerzett. A veleszületett (kongenitális) formája rendszerint kora gyermekkorban jelenik meg, gyakran társulhat más szemészeti rendellenességekkel, például albinizmussal vagy látóideg-fejlődési zavarokkal. A szerzett nystagmus gyakran valamilyen idegrendszeri, fül-orr-gégészeti vagy belgyógyászati kórképhez kapcsolódik. Bár a nystagmus pontos kialakulási mechanizmusa még nem minden esetben tisztázott, a központi és a perifériás idegrendszer egyaránt szerepet játszhat a tünetek megjelenésében.
A szem anatómiájáról itt olvashat bővebben.
A nystagmus legfőbb tünetei
A nystagmus élettani hátterében a szem stabilizálásában részt vevő idegrendszeri hálózatok hibás működése áll. Ezen hálózatok feladata biztosítani, hogy a tekintet fixált maradjon egy adott pontra akkor is, amikor például elfordul a fej. A szemmozgás szabályozásának központi eleme az ún. vesztibulo-okuláris reflex (VOR), amely a belső fülben lévő egyensúlyszerv (labirintus) jeleit felhasználva indítja el a szemmozgásokat, hogy a vizuális kép stabil maradjon. Ha ebben a reflexkörben vagy a hozzá kapcsolódó idegrendszeri központokban rendellenesség lép fel, a tekintet nem képes rögzülni.
A nystagmus leggyakoribb tünetei az alábbiak lehetnek:
- a szemek akaratlan mozgása;
- homályos látás vagy remegő látás;
- fókuszálási nehézség, különösen közelre nézéskor;
- fejtartás-kompenzáció: a beteg gyakran megdönti vagy elfordítja a fejét egy bizonyos irányba, hogy csökkentse a nystagmus mértékét;
- szédülés, egyensúlyproblémák;
- fényérzékenység vagy fokozott ingerlékenység erős fény hatására.
Egyes tanulmányok szerint a nystagmusban szenvedőknél a látókéregben, illetve a szemmozgató pályákban is olyan agyi adaptációk alakulnak ki, amelyek részben kompenzálják a folyamatos szemmozgásokat, így a beteg kisebb mértékben érzékeli a látótér remegését. Ugyanakkor ez a kompenzáció sem tökéletes, és az egyén továbbra is jelentős látásproblémákkal küzdhet. A nystagmus intenzitása fokozódhat fáradtság, stressz vagy bizonyos gyógyszerek szedése esetén, és enyhülhet pihenésre vagy nyugodt környezetben.
Mikor forduljon orvoshoz?
A nystagmus megjelenésének észlelésekor rendkívül fontos a mielőbbi szemészeti és neurológiai vizsgálat, ugyanis a háttérben lévő okok lehetnek ártalmatlanok, de akár súlyos betegséget is jelezhetnek.
Az alábbi tünetek jelentkezése esetén azonnal forduljon orvoshoz:
- ha a szem akaratlan mozgása hirtelen jelentkezik és nem szűnik;
- ha a szokatlan szemmozgáshoz látásromlás, kettős látás vagy szédülés társul;
- ha a szemmozgató izom rendellenességének gyanúja felmerül (például stroke vagy sclerosis multiplex esetén);
- ha bármilyen változást észlel a látás élességében, vagy a mindennapi tevékenységei során a fókuszálás nehézzé válik.
A nystagmus kiváltó okai
A nystagmus kialakulásáért különféle tényezők felelősek, melyek lehetnek központi idegrendszeri vagy perifériás eredetűek, esetleg öröklött genetikai tényezők.
A nystagmus leggyakoribb kiváltó okai az alábbiak lehetnek:
- idegrendszeri sérülések vagy betegségek: stroke, sclerosis multiplexsclerosis multiplex, rosszindulatú daganatok, a retina betegségei;
- belsőfül-problémák: egyensúlyszervi eltérések, labyrinthitis (lásd: Fülbetegségek), Menière-betegség;
- gyógyszerek vagy toxikus anyagok: bizonyos nyugtatók és szorongáscsökkentők, altatószerek, alkohol, kábítószer-használat;
- genetikai rendellenességek: például albinizmus, achromatopsia vagy egyéb veleszületett szembetegségek;
- anyagcserezavarok: például pajzsmirigyproblémák, B12-vitamin-hiány vagy vesebetegségek;
- egyéb szemészeti eltérések: például súlyos rövidlátás, látásfejlődési problémák, asztigmia.
A nystagmus típusai
A nystagmusnak több típusa is létezik, amelyek aszerint különíthetők el, hogy mikor és hogyan jelentkeznek, illetve milyen a szemmozgások iránya és jellege.
A nystagmus típusai eredetük szerint az alábbiak lehetnek:
Veleszületett (kongenitális) nystagmus: általában az élet első hónapjaiban vagy éveiben jelentkezik. A szemek mozgása ritmusos, és sok esetben a beteg fejfordítással vagy speciális fejtartással kompenzál.
Gyermekkori szerzett nystagmus: olyan esetekben alakul ki, amikor a gyermek valamilyen szempanasz, látóideg-rendellenesség vagy idegrendszeri betegség miatt veszíti el a megfelelő fixációs képességet.
Felnőttkori szerzett nystagmus: gyakran idegrendszeri károsodás (például stroke, sclerosis multiplex, agydaganatok), belsőfül-betegség vagy gyógyszer-mellékhatás következtében alakul ki.
Perifériás eredetű nystagmus: a labirintus vagy a VIII. agyideg károsodásával függ össze. Jellemző rá a hallásproblémákkal való társulás, szédülés, egyensúlyzavar.
Központi idegrendszeri eredetű nystagmus: az agytörzs vagy a kisagy elváltozásai miatt jön létre, és sokszor egyéb neurológiai tünetek is kísérik.
Rebound nystagmus: bizonyos idegrendszeri sérülések utáni regenerálódást vagy adaptációs folyamatot kísérő állapot.
Pozicionális nystagmus: a fej vagy a testhelyzet változására jelenik meg vagy súlyosbodik.
A nystagmus típusai a szemmozgás típusa szerint az alábbiak lehetnek:
- horizontális nystagmus: a szemmozgás vízszintes;
- vertikális nytagmus: a szemmozgás függőleges;
- torziós nystagmus: a szemmozgás körkörös.
A nystagmus szövődményei
A nystagmushoz kapcsolódó szövődmények főként a látásminőség és az ezzel járó életminőség romlásával kapcsolatosak.
A nystagmus leggyakoribb szövődményei az alábbiak lehetnek:
- korlátozott látásélesség: a folyamatos szemmozgás miatt a beteg nem tudja stabilan rögzíteni a képet, így minden homályosabbá, remegővé válik;
- csökkent térbeli tájékozódás: a pontos távolságbecslés és az egyensúlyozás is nehezebbé válhat;
- fejfájás, nyakfájás: a kényszerű fejtartásból adódóan rendszeres izomfeszültség alakulhat ki;
- tanulási nehézségek gyermekkorban: az olvasási és írási folyamatok során a gyermek fokozottan küzdhet fókuszálási gondokkal;
- pszichés terhelés: a folyamatos látászavar, a társas helyzetekben fellépő bizonytalanság vagy a társak megjegyzései (különösen gyermekkorban) önértékelési problémákat okozhatnak.
A nystagmus diagnosztizálása
A nystagmus pontos diagnózisa többféle vizsgálat segítségével állítható fel, ezért a szemészeti és a neurológiai vizsgálatok egyaránt fontosak.
A nystagmus diagnosztizálására az alábbi eljárások alkalmazhatók:
- szemészeti alapvizsgálat: látásélesség-mérés, szemnyomásmérés, réslámpás vizsgálat;
- videonystagmográfia (VNG): a szemmozgások pontos rögzítése és elemzése során az orvos megítélheti a nystagmus irányát, frekvenciáját és amplitúdóját;
- elektrofiziológiai vizsgálatok: vizuális kiváltott válasz (VEP), elektrookulográfia (EOG);
- MRI vagy CT: a központi idegrendszerben meglévő esetleges szerkezeti eltérések (daganat, demyelinizáció) kimutatására;
- laborvizsgálatok: az anyagcserezavarok, vitaminhiány vagy toxikus okok kizárására;
- fül-orr-gégészeti konzultáció: a belsőfül vagy az egyensúlyrendszer eltéréseinek felderítésére.
A nystagmus kezelése
A nystagmus kezelése attól függ, hogy mi okozza a szemek akaratlan mozgását. Sok esetben nem lehetséges a teljes gyógyulás, de bizonyos beavatkozásokkal enyhíthetők a tünetek és javítható az életminőség.
A nystagmus kezelésére az alábbi módszerek alkalmazhatók:
- Alapbetegség kezelése: ha a nystagmus például sclerosis multiplexhez, stroke-hoz vagy belsőfül-betegséghez köthető, elsődleges a kiváltó kórkép terápiája.
- Gyógyszeres kezelés: bizonyos gyógyszerek (pl. baclofen, gabapentin, botulinum-toxin) csökkenthetik a szemmozgások mértékét.
- Szemüveg vagy kontaktlencse: ha fénytörési hiba társul a nystagmushoz, a korrekció javíthatja a látásélességet. Egyes esetekben prizmás lencséket is alkalmaznak a szem helyzetének optimalizálására.
- Sebészi megoldások: speciális szemizom-sebészeti beavatkozás csökkentheti a nystagmus mértékét, vagy eltolhatja a „nullpontot” egy kényelmesebb fejpozícióba.
- Látásrehabilitáció: vizuális tréning, egyensúlyfejlesztés, speciális gyakorlatok és optikai segédeszközök használata is segíthet.
- Segítő eszközök: olvasást segítő nagyítók, magasabb kontrasztra állított képernyők, speciális számítógépes programok.
Az életmód szintén szerepet játszik a nystagmus kezelésében. A stresszkezelés, az egészséges alvási szokások, a rendszeres testmozgás és az átfogó egészségügyi kontroll mind hozzájárul ahhoz, hogy ne fokozódjanak a szemmozgások. Az étrend-kiegészítők (például magnézium, B-vitaminok) bizonyos esetekben enyhíthetnek a tüneteken, bár ezek hatása még nem teljesen bizonyított. A legfontosabb, hogy egy orvosi csapat (szemész, neurológus, fül-orr-gégész, dietetikus, rehabilitációs szakember) dolgozzon együtt a pácienssel.
A nystagmus megelőzése
A nystagmus megelőzése alapvetően nehéz, hiszen a kórképnek többnyire genetikai vagy veleszületett háttere van, ám néhány általános lépés segíthet csökkenteni a kockázatát.
Már gyermekkorban érdemes rendszeres szemészeti vizsgálatokat végeztetni, hogy idejében felismerjék az esetleges eltéréseket. Emellett az egészséges életmód, vagyis a kiegyensúlyozott táplálkozás és a vitaminokban, ásványi anyagokban gazdag étrend, valamint a rendszeres testmozgás szintén támogathatja az idegrendszer és a keringési rendszer megfelelő működését. A káros szenvedélyek kerülése – az alkoholfogyasztás, a kábítószer-használat és egyes gyógyszerek túlzott alkalmazása – további fontos lépés, hiszen ezek fokozhatják vagy kiválthatják a szemtüneteket. A meglévő krónikus betegségek (például cukorbetegség vagy magas vérnyomás) kezelésével tovább mérsékelhetők a neurológiai és érrendszeri szövődmények. Végül a balesetmegelőzés, illetve a fej és a fül megfelelő védelme is lényeges, mivel a traumás vagy füleredetű problémák szintén összefügghetnek a nystagmus kialakulásával.
Ajánlott tartalom:
