Orgazmuszavar férfiaknál

A férfi orgazmuszavar, más néven anorgasmia, olyan szexuális működési zavar, amikor az érintett tartósan és következetesen képtelen az orgazmus elérésére megfelelő szexuális ingerlés ellenére, és ez számára distresszt (feszültséget, frusztrációt) okoz. A férfiak körülbelül 10%-a számol be ilyen jellegű nehézségről élete során.

Az orgazmus a nemi izgalom csúcspontjaként alakul ki, jellemzője az egész testet érintő, felszabadító gyönyörérzet, kontrollálhatatlan mozgásokkal kísérve. Tartóssága és intenzitása egyénenként eltérhet. Egyeseknél hosszabb, másoknál rövidebb idő szükséges az eléréséhez.

Az anorgasmia típusai és tünetei

Noha az anorgasmia gyakoribb a nőknél, a férfiaknál is előfordul, és két fő típusát különítjük el:

elsődleges anorgasmia: amikor a férfi soha életében nem tapasztalt orgazmust;
másodlagos (szerzett) anorgasmia: amikor a férfi korábban képes volt orgazmusra, de ezt a képességét elveszítette.

Előfordulhat, hogy egy férfi bizonyos helyzetekben képes orgazmusra (pl. meghatározott partnerrel, adott előjáték során), míg más helyzetekben nem. Ez a forma (szituációfüggő másodlagos anorgasmia) általában nem okoz jelentős distresszt. Amennyiben mégis frusztráló az érintett számára, javasolt a komplex kivizsgálás.

A férfi orgazmuszavar legfőbb tünete a tartós és következetes képtelenség az orgazmus elérésére annak ellenére, hogy a szexuális ingerlés megfelelő. Anorgasmia esetén a szexuális vágy megmaradhat, de stresszt okozhat az orgazmus hiánya, zavara. Kezelőorvosa segítségével felderíthető az orgazmuszavar oka, és ennek alapján kiválasztható a megfelelő gyógymód.

Az anorgasmia lehetséges kiváltó okai

Az orgazmuszavart többféle tényező kiválthatja: testi, pszichés, érzelmi és egészségügyi okok egyaránt szerepet játszhatnak. Gyakran ezek kombinációja áll a háttérben, ami megnehezítheti a pontos diagnózis felállítását.

Pszichológiai és érzelmi tényezők:

szorongás, depresszió, gyász vagy veszteségélmény;
szerhasználat, alkoholizmus;
csökkent szexuális vágy (hipoaktív szexuális vágyzavar);
múltbéli trauma vagy szexuális visszaélés;
túlzott megfelelési kényszer, teljesítményszorongás;
partner szexuális problémái (pl. fájdalmas együttlét, hüvelyszárazság, alacsony libidó).

Testi és egészségügyi okok:

medencei műtétek (pl. radikális prosztatektómia);
gerincsérülés;
cukorbetegséghez társuló idegi károsodás (diabéteszes neuropátia);
szklerózis multiplex;
daganatos betegségekből vagy onkológiai kezelésből származó szövődmények;
medencét érintő trauma vagy medencefenék diszfunkció;
hormonális zavarok (alacsony tesztoszteron- vagy pajzsmirigyhormon-szint);
erekciós zavar, csökkent szexuális izgalom;
gyógyszerek – különösen az SSRI típusú antidepresszánsok és az 5-alfa-reduktáz-gátlók (pl. prosztatamegnagyobbodás kezelésére alkalmazott szerek);
egyes vérnyomáscsökkentők, antihisztaminok (erektilis diszfunkciót okozhatnak);
a hímvessző veleszületett rendellenességei;
krónikus betegségek.

Az SSRI-t szedő férfiak körülbelül 25%-ánál alakul ki orgazmuszavar.

Az alacsony tesztoszteronszint férfiaknál orgazmuszavart okozhat. Gyakran okoz erektilis diszfunkciót, késleltetett ejakulációt vagy hasonló problémákat. Egyéb hormonok, úgymint a prolaktin, szintén hatással lehetnek a szexuális funkciókra.

Az anorgasmia diagnosztizálása

Az orgazmuszavart jellemzően a szexuális anamnézis és részletes fizikális vizsgálat alapján lehet megállapítani. További vizsgálatok lehetnek szükségesek (kismedencei UH-vizsgálat, urológiai vizsgálat, laborvizsgálat) a szervi rendellenességek kizárására. Fontos tisztázni, hogy az érintett személy számára a zavar okoz-e érzelmi nehézséget, feszültséget, frusztrációt.

Vannak férfiak, akik elsődleges anorgasmiában szenvednek, de nem élnek meg komolyabb lelki megterhelést. Ők a szexuális élményt más módon – érintés, ölelés, figyelem – is kielégítőnek találhatják.

Másoknál viszont az orgazmus hiánya súlyos frusztrációt, medencetáji fájdalmat, csökkenő szexuális vágyat és párkapcsolati feszültséget okozhat. Ilyenkor a szexuális együttlét feladatnak tűnhet, nem pedig örömteli közös élménynek.

Az érintetteknek – különösen, ha a probléma lelki vagy testi szenvedést okoz – érdemes pszichológiai és orvosi vizsgálaton részt venni.

Az anorgasmia kezelése

Az anorgasmia kezelése mindig az okok feltárásán és azok célzott kezelésén alapul. A leghatékonyabb megközelítés gyakran a pszichológiai és orvosi kezelés kombinációja.

Pszichológiai megközelítés:

a szexuális vágy és izgalom feltérképezése;
depresszió, szorongás, fáradtság, múltbéli trauma feldolgozása;
kulturális vagy vallási gátlások tudatosítása;
a partnerrel való kapcsolat, kommunikáció fejlesztése;
szexuálterápia (pl. páros stimuláció kézzel, mindfulness technikák, jógagyakorlatok elsajátítása);
reális elvárások kialakítása az orgazmussal kapcsolatban;
érzelmi intelligencia fejlesztése (saját érzelmi állapotok jobb megértése).

Orvosi megközelítés:

szervi vagy hormonális okok kizárása;
laborvizsgálatok (tesztoszteron, SHBG, DHT, LH, FSH, prolaktin, ösztrogén, PSA, TSH szintjeinek ellenőrzése);
gyógyszerváltás, ha a jelenlegi kezelés okozza a problémát;
vizeletürítési zavarok vagy más szexuális tünetek kezelése;
gyógyszeres kezelési lehetőségek:
- dopamin-agonisták (dopaminszint emelése),
- oxitocin,
- foszfodiészteráz-5-gátlók (pl. sildenafil),
- alfa-2-receptor-blokkolók ( yohimbin-hidroklorid).