Osteosarcoma

Az osteosarcoma a csontok képződéséért felelős sejtekből kiinduló rosszindulatú csontdaganat. A „sarcoma” elnevezés a kötőszövetek rosszindulatú daganatára utal (pl. csont-, porc-, izomeredetű daganat).

 

Leggyakrabban a hosszú csöves csontok végén (metaphysis) alakul ki, főként a láb csontjain (de bármelyik csontból kiindulhat). Ritka esetekben a csontokon kívül, a lágyrészekből is kialakulhat. Az osteosarcoma általában fiatal felnőttek, tinédzserek betegsége, de bármelyik életkorban előfordulhat.

 

Az osteosarcomát agresszivitása alapján három kategóriába sorolhatjuk, azokon belül pedig számos altípusra oszthatjuk:

 

  • high-grade (magas agresszivitású): osteoblastos, chondroblastos, fibroblastos, kissejtes, teleangiectasiás, juxtacorticalis, pagetoid, extraskeletalis, post-irradiációs;
  • intermediate-grade (közepes agresszivitású): periostealis;
  • low-grade (alacsony agresszivitású): parostealis, intramedullaris.

 

Az osteosarcoma megelőzésére jelenleg nincs mód.

 

Az osteosarcoma főbb tünetei

Az osteosarcoma tünetei az alábbiak lehetnek:

 

  • fájdalom, mely eleinte „jön és megy”, de később állandóvá válik;
  • végtagi duzzanat;
  • ízület- vagy csontfájdalom;
  • csontsérülés, tisztázatlan eredetű csonttörés;
  • ismeretlen eredetű láz;
  • beszűkült mozgástartomány;
  • sántítás.

 

Mikor forduljon orvoshoz?

Amennyiben a fent leírt tüneteket tapasztalja magán vagy gyermekén, keresse fel háziorvosát vagy gyermeke házi gyermekorvosát!

 

Az osteosarcoma tünetei nagyon hasonlíthatnak egyes sérülésekhez, így kezelőorvosa először felderíti a tünetek kialakulásának körülményeit.

 

Az osteosarcoma kiváltó okai

Az osteosarcoma pontos okai nem ismertek, azonban néhány körülmény elősegítheti kialakulását:

 

  • gyors csontnövekedés;
  • ionizáló sugárzásnak való kitettség: korábbi daganat sugárkezelése hajlamosíthat a kialakulására;
  • genetikai tényezők: kialakulása kapcsolatban állhat az ún. retinoblastoma és a p53 génekkel;
  • csontinfarktus: sérül a csont vérellátása, ami a csontsejtek elhalásával járhat.

 

Az osteosarcoma diagnosztizálása

A kezelőorvos felveszi a kórtörténetet és kikérdezi a beteget a tünetekről, valamint fizikális vizsgálatot végez, majd dönt a további vizsgálatok szükségességéről:

 

  • vérvétel – az osteosarcoma vérből nem mutatható ki, de a vérvétel fontos információt ad a belső szervek állapotáról, esetleges működési zavaráról;
  • röntgenvizsgálat – kimutatja a csontok szerkezeti eltéréseit;
  • CT-vizsgálat – kiemelt jelentőségű az esetleges tüdőáttétek felfedezésében;
  • MR-vizsgálat – az osteosarcoma helyi (lokális) és esetleges távoli áttéteinek felkutatására (kivéve tüdőáttét);
  • csontszcintigráfia – kevés radioaktív izotóp beadásával detektálni lehet az esetleges csonteltéréseket;
  • biopszia –a tumorszövetből mintát vesznek további specifikus laboratóriumi feldolgozás céljából; leggyakrabban a szövettan adja meg a végső diagnózist.

 

A vizsgálatok segítenek kideríteni a tumor pontos méretét, kiterjedését és stádiumát is.

 

Az osteosarcoma kezelése

Az osteosarcoma kezelése általában a tumor sebészi eltávolításából és kemoterápiából áll; speciális esetekben radioterápiával (sugárterápia) is ki lehet egészíteni a kezelési protokollt.

 

  • Sebészi kezelés: a műtét során eltávolítják a teljes tumorszövetet, a műtét típusa azonban számos egyéb tényezőtől függ. A műtét lehet:
    • végtagmegtartó műtét: kizárólag a tumort távolítják el, így a végtag funkcióképes marad,
    • amputáció: a teljes végtag eltávolítása (a végtag funkciója protézissel pótolható).
  • Kemoterápia: a kezelés során gyógyszerekkel próbálják meg elpusztítani a tumorsejteket úgy, hogy az egészséges sejtek ne károsodjanak. Az osteosarcoma esetében kemoterápiára általában a műtét előtt kerül sor (neoadjuváns kezelés), mellyel csökkenthető a tumor mérete és a műtét radikalitása. Műtét után is szükség lehet kemoterápiára az esetlegesen megmaradt tumorsejtek elpusztítása érdekében.
  • Radioterápia (sugárterápia): nagy energiájú fotonokkal bombázzák a daganatos sejteket, ami olyan esetekben nyújthat segítséget, amikor a műtét nem kivitelezhető vagy a beteg nem operálható.
  • Célzott onkológiai terápia: a tudomány fejlődésével egyre inkább teret hódító terápia során gyógyszerrel blokkolják azokat a molekulákat, melyek elengedhetetlenek a tumorszövet életben maradásához, növekedéséhez, miközben az egészséges sejtek nem károsodnak.

 

Az osteosarcoma lehetséges szövődményei

Az osteosarcomának és a kezelésének számos szövődménye lehet:

 

  • a daganat megjelenése távoli szervekben (áttét, metasztázis) – a metasztázis leggyakrabban a tüdőben és az egyéb csöves csontokban jelenik meg;
  • a végtag elvesztése – a tumorszövet teljes műtéti eltávolítása a végtag részleges vagy teljes amputációjával járhat;
  • a kezelés hosszú távú mellékhatásai – a kezelés részeként alkalmazott kemoterápiának számos súlyos szövődménye lehet, ezért a terápia után fontos a beteg utánkövetése;
  • patológiás törés – az érintett csont törése (a megváltozott csontszerkezet miatt) egy törést nem indokló trauma következtében.

egeszsegvonal logonngyk logo

Készült az EFOP-1.8.0-VEKOP-17-2017-00001 „Egészségügyi ellátórendszer szakmai módszertani fejlesztése” kiemelt projekt keretében.
A projekt a Széchenyi 2020 program keretében valósul meg.
Az oldalt működteti: Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ
Együttműködő partner: Belügyminisztérium

Minden jog fenntartva © 2025

SSL ClassC

sz2020 also infoblokk