A pajzsmirigy kb. 5 cm nagyságú, pillangó alakú mirigy, amely a pajzsporc (ádámcsutka) előtt, a nyakon helyezkedik el. A belső elválasztású mirigyekből álló endokrin rendszer része. Fő feladata az anyagcsere sebességének szabályozása a pajzsmirigyhormonok kiválasztása révén.
Egészséges embereknél a súlya kb. 10-20 gramm. A pajzsmirigy hormonjai a jódtartalmú aminosav, az ún. tiroxin (T4), a trijód-tironin (T3) és a kalcitonin. Ezek a hormonok számos élettani funkciót befolyásolnak a szervezetünkben:
- serkentik a szellemi fejlődést és a testi növekedést;
- fokozzák a szervezet anyagcsere-folyamatait;
- emelik a szervek fehérjeszintézisét;
- befolyásolják a kalcium-anyagcserét;
- fokozzák a szív érzékenységét más hormonokkal szemben;
- pozitívan hatnak az izmok működésére;
- szerepet játszanak a szexuális és az agyi működésben.
A pajzsmirigyben termelt T4 csak enyhén befolyásolja a szervezet anyagcseréjének sebességét. A T4 eljut a májba és más szervekbe, ahol T3-má átalakulva válik aktív, az anyagcserét szabályozó hormonná. A T4 és T3 szintjét egy másik belső elválasztású mirigy, az agyban található hipotalamusz által termelt hormon szabályozza oly módon, hogy az agyalapi mirigyet a pajzsmirigy-stimuláló hormon (TSH) termelésére készteti. A THS hatására pedig fokozódik a pajzsmirigy működése.
A kalcitonin a vér kalcium szintjének szabályozását segíti, gátolva a csontlebontást és serkentve a vese vizelettel történő kalciumürítését.
Pajzsmirigybetegségek és tüneteik
A pajzsmirigyet számos betegség érintheti, ezek közül a leggyakoribbak a pajzsmirigy alul- és túlműködése, valamint az autoimmun eredetű gyulladások és a göbös elváltozások.
Az egyik leggyakoribb rendellenesség a pajzsmirigy alulműködése, amely során a mirigy nem termel elegendő pajzsmirigyhormont. Ez fáradékonyságot, hízást, hidegérzékenységet, lelassult anyagcserét, depressziót és más tüneteket okozhat. Kialakulhat jódszegény étrend vagy pajzsmirigyműtét következtében is, de leggyakoribb oka a Hashimoto-thyreoiditis nevű autoimmun betegség: a krónikus pajzsmirigygyulladás során az immunrendszer a saját sejtjeit támadja meg.
Ennek ellentéte a pajzsmirigy-túlműködés, amikor a pajzsmirigy túl sok hormont termel. A következménye lehet fogyás, idegesség, szapora szívverés, fokozott izzadás és alvászavarok. Leggyakoribb oka a Graves–Basedow-kór, amely szintén autoimmun eredetű, és gyakran együtt jár szemproblémákkal is, például exophthalmus-szal (a szemek kidülledése).
A pajzsmirigyben gyakran kialakulhatnak göbök, melyek lehetnek jóindulatúak vagy ritkán rosszindulatúak. Ezek a csomók lehetnek hormontermelők is, de sokszor semmilyen tünetet nem okoznak, és csak véletlenül, például ultrahangos vizsgálat során fedezik fel őket.
A pajzsmirigyben kialakulhatnak pajzsmirigydaganatok is, amelyek lehetnek jóindulatúak vagy rosszindulatúak, és megfelelő kivizsgálást, illetve kezelést igényelnek.
A pajzsmirigyműködés laboratóriumi vizsgálatai
A pajzsmirigy működése különféle laboratóriumi vizsgálatokkal ellenőrizhető. Az ezekhez szükséges vért mintavételi tűvel nyerik a könyökhajlati vénából.
Amennyiben a beteg tünetei a pajzsmirigy alulműködésére (hipotireózis) vagy a pajzsmirigy túlműködésére (hipertireózis) utalnak, a pajzsmirigy rendellenes működésének megállapításához a kezelőorvos ún. pajzsmirigy panelvizsgálatot kér, amely a pajzsmirigy hormonjainak mérését szolgálja.
A pajzsmirigy működésének laborvizsgálata az alábbi elemeket tartalmazza.
- TSH: a pajzsmirigy alul-, illetve túlműködésének vizsgálatára, valamint a pajzsmirigybetegségek gyógyszeres terápiájának utókövetésére szolgál.
- TRH:a tireotropinfelszabadító hormon a hipotalamusz által termelt peptidhormon, amely az agyalapi mirigy elülső lebenyében serkenti a TSH-elválasztást. Vizsgálata megmutatja, hogy a pajzsmirigy-hormontengelyen magasabb szinten van-e elváltozás.
- Szabad T4 (tiroxin):a pajzsmirigy alul-, illetve túlműködésének vizsgálatára, valamint a kezelés utókövetésére is alkalmazható.
- Szabad T3 vagy össz-T3 (trijód-tironin):a pajzsmirigy túlműködésének vizsgálatára, esetlegesen a kezelés utókövetésére is alkalmazható.
Bizonyos esetekben a panel ún. T3-gyanta-felvétel (T3RU) vizsgálatot is tartalmaz a szabad tiroxin indexének (FTI) kiszámításához. Ez a módszer a pajzsmirigyműködés kiértékelését szolgálja, korrigálva azon fehérjék változásait, amelyek hatással lehetnek az össz-T4-szintre.
A pajzsmirigyvizsgálat része lehet továbbá, hogy ellenőrzik, vannak-e pajzsmirigyellenes antitestek, azaz Thyreoidea peroxidase antitest (anti-TPO vagy ATPO), Thyreoglobulin antitest (TgAb) és Thyreoidea-stimuláló hormonreceptor antitest (TRAb). Kimutatásuknak az autoimmun eredetű pajzsmirigyműködési zavarok elkülönítésében van szerepe. Lásd még: Autoimmun betegségek.
Amennyiben a beteg tünetei alapján felmerül a pajzsmirigy velőállományában található C‑sejtek számának növekedése (ún. C-sejt hiperplázia) és/vagy a pajzsmirigy rosszindulatú daganatának (medulláris pajzsmirigy karcinóma, MPC) gyanúja, illetve a beteg az endokrin szervek daganataira veszélyeztetett csoportba (pl. családi halmozódás, genetikai hajlam) tartozik, a kezelőorvos kalcitonin-vizsgálatot kér a laboratóriumtól.
Bizonyos pajzsmirigy-eredetű daganatok kezelésének követését, illetve a daganat kiújulásának vizsgálatát szolgálja a tireoglobulin (Tg) fehérje ellenőrzése. Ritkábban a pajzsmirigy-túlműködés (hipertireózis) okának kiderítéséhez is alkalmazhatják.
Nem laboratóriumi vizsgálatok
Pajzsmirigy ultrahang-vizsgálata: amennyiben a beteg laboreredményeiben eltérés mutatkozik, vagy csomó tapintható a pajzsmirigyben, a szakorvos rutinszerűen kérhet pajzsmirigy-ultrahangot. Ez megmutathatja a különböző betegségek által okozott strukturális eltéréseket, ami segíthet a helyes diagnózis felállításában.
Nyaki röntgen, CT: bizonyos pajzsmirigybetegségek, például strúma (golyva) esetén szükség lehet más képalkotó eljárásra is annak megítéléséhez, hogy az elváltozás pontosan hol helyezkedik el, és hogyan viszonyul a környező szövetekhez, szervekhez.
Bizonyos esetekben pajzsmirigy-szcintigráfia elvégzésére is szükség lehet. Ennek során kis mennyiségű Tc-99m radioaktív anyagot adnak be injekcióban vagy szájon át a betegnek. Ez az anyag a jódhoz hasonlóan viselkedik a szervezetben: a pajzsmirigy sejtjei felveszik, és a gyenge radioaktivitás gammakamerával rögzíthető, így láthatóvá válik az anyag szerven belüli eloszlása, az anyagcsere ritmusa, ami alapján megítélhető a pajzsmirigy működése. A vizsgálatot megelőzően megengedett az étel- és italfogyasztás.
A pajzsmirigy elváltozásainak szövettani elemzéséhez pajzsmirigygöb-biopsziára, ún. vékonytű aspirációs citológiai vizsgálatra van szükség. A járóbeteg-szakrendelőben végzett beavatkozás minimális fájdalommal jár, és mindössze néhány percet vesz igénybe. A vizsgálat során a szakorvos ultrahang segítségével meghatározza a göb helyét, majd egy vékony tűvel mintát vesz a megjelölt helyen.
Szűrővizsgálatok
Az újszülöttek vizsgálatával – többek között az anyagcsere-betegségek időben történő felismerésével és kezelésével – elkerülhető az életet veszélyeztető vagy az élethosszig tartó súlyos állapot kialakulása, illetve csökkenthető az így kiszűrt betegség súlyossága. Magyarországon a születést követő első és negyedik nap között megtörténik az újszülöttek kötelező fizikális vizsgálata, amelynek részét képezi a pajzsmirigy működésének ellenőrzése is.
Pajzsmirigyműködés és táplálkozás
A pajzsmirigy megfelelő működéséhez szükséges tápanyagok (mikronutriensek) a következők:
- ásványi anyagok (fontossági sorrendben): jód, szelén, magnézium és cink;
- vitaminok (fontossági sorrendben): tiamin (B1-vitamin), riboflavin (B2-vitamin) és C-vitamin;
- aminosavak: L-tirozin, mono- és a dijód tirozin, amelyek a pajzsmirigyhormonok ún. prekurzor molekulái (olyan vegyületek, amelyekből biokémiai folyamatok során jelentős szerepű végtermék alakul ki).
A fentiek közül a pajzsmirigy számára a jód a legfontosabb, a hormontermelés szempontjából nélkülözhetetlen tápanyag. A pajzsmirigy a jódot összegyűjti és felhasználja a hormon termelése során. A napi jódszükséglet felnőttkorban 150 µg (várandósság és szoptatás esetén 200 µg). A jód természetes forrásai a tengeri halak, valamint a jódozott konyhasó.
A jódhiányos táplálkozás következtében a pajzsmirigy folyamatosan „erőltetett” üzemmódban működik, ami az alábbi elváltozásokhoz vezethet:
- drasztikusan csökkennek a pajzsmirigy T3 és T4 hormonjai;
- a T3 és T4 hormonok csökkenése miatt megemelkedik a pajzsmirigyserkentő hormon (TSH) szintje, ami a pajzsmirigyet fokozott hormontermelésre késztetné, a jódhiány azonban ezt megakadályozza;
- érzékelve a veszélyhelyzetet, a pajzsmirigy megnagyobbodik, és súlyos esetben golyva alakul ki.
Belső göbök vagy ciszták is kialakulhatnak, amelyek szintén kórosan befolyásolják a hormontermelést, esetleg elfajulást mutathatnak.
Mit tehet a pajzsmirigy egészségéért?
A pajzsmirigy legfőbb tápanyaga az elemi jód, amely a pajzsmirigyhormonok szerves részeként részt vesz az anyagcsere szabályozásában, befolyásolja a növekedést, az idegrendszer működését és közvetett módon hat a vérkeringésre is. A Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége Táplálkozási Akadémiájának hírlevele felhívja a figyelmet arra, hogy mivel a növényi alapú táplálkozás csekély mennyiségű jódot tartalmaz, a vegán étrendet folytató személyeknél – amennyiben egyáltalán nem, vagy nem rendszeresen fogyasztják a jódozott sót vagy a tengeri zöldségeket – fennállhat a jódhiány kialakulásának veszélye. Nemzetközi ajánlások a fogamzóképes vegán nőknek 150 μg/nap jódkiegészítést javasolnak.
Ajánlott tartalom:
