A parosmia (szaglászavar) a szagérzéssel felelős érzékszervek és idegrendszeri struktúrák károsodása révén alakul ki. Hátterében számos ok állhat, leggyakoribb ezek közül a fejtrauma, a légúti fertőzés, illetve létrejöhet a daganatos betegségek kezelésének szövődményeként is.
Parosmia esetén a szagok intenzitásának érzése is megváltozhat, máskor pedig a mindennapi szagok okozhatnak erős, kellemetlen érzetet. Gyakran összekeverik a „phantosmiával”, mely valamilyen nem jelen lévő („fantom”) illat érzetét kelti – ezzel szemben a parosmiát tapasztalók a ténylegesen jelen lévő szagokat érzékelik másként, kellemetlennek – például a frissen sült pékáru finom illatát kellemetlen, rothadó, rossz szagként.
A parosmia jellemzően nem tartósan fennálló állapot, az idegsejtek idővel képesek lehetnek regenerálódni. A gyógyulási idő a kiváltó októl és a kezeléstől függően változhat. Ha a parosmia oka fertőzés, a szaglás kezelés nélkül is normalizálódhat. A szaglástréning potenciálisan segíthet a gyógyulásban, de több hónapba is telhet, mire eredményeket hoz.
A parosmia legfőbb tünetei
Parosmia leggyakrabban légúti fertőzést követően alakul ki, a tünetek változatosak lehetnek. A fő tünet a folyamatos kellemetlen szagérzet lehet, különösen ételek közelében, de problémát okozhat a környezetben lévő illatok felismerése vagy észlelése is a szaglóideg károsodása miatt, illetve a korábban kellemes illatok túl erősnek vagy akár elviselhetetlennek hathatnak. Étkezés közben émelygés vagy rosszullét is jelentkezhet.
Mikor forduljon orvoshoz?
Amennyiben nem múló szaglászavar kialakulását észleli, forduljon mielőbb fül-orr-gégész szakorvoshoz panaszával!
A parosmia lehetséges okai
A parosmia hátterében számtalan ok állhat, amelyek a szagérzésben szereplő különböző idegrendszeri struktúrákat – az orrban lévő szaglóhámot, az onnan a központi idegrendszerbe vezető szaglóideget és a szagérzet kialakulásáért felelős szaglókérget – károsíthatják.
Parosmiához vezethetnek az alábbi állapotok:
- bakteriális vagy virális fertőzés (az orrnyálkahártya szaglóhámjának károsításával);
- koponyatrauma;
- dohányzás, vegyszerek;
- sugárterápia és kemoterápia mellékhatása;
- idegrendszeri megbetegedések (Parkinson-kór, Huntington-kór, Lewy-testes demencia);
- COVID-19 fertőzés;
- tumorok (a szaglógumó, a frontális agykéreg és a melléküregek daganatai).
A parosmia diagnosztizálása
A parosmia vizsgálatában a fül-orr-gégész szakorvos nyújthat segítséget, aki a pontos kórtörténeti elemzés és fizikális vizsgálat alapján bizonyos esetekben további eszközös vagy képalkotó vizsgálatokat javasolhat (CT, MRI, szövettani mintavétel).
A parosmia kezelése
A parosmia a legtöbb esetben kezelhető. Amennyiben környezeti tényezők, gyógyszerek, radio- vagy kemoterápia, dohányzás okozza, azok megszüntetésével/elhagyásával a panaszok enyhülhetnek.
Egyes esetekben sebészeti beavatkozásra (fül-orr-gégészeti műtétre) kerülhet sor, pl. orrüregi elzáródások esetén (daganatok vagy polipok eltávolítása).
Fertőzéses esetekben az antibiotikus kezelés vagy – vírusfertőzés esetén – a tüneti terápia adhat enyhülést.
A parosmia kezelésére kipróbálhatók az A-vitamin- és a cink tartalmú étrendkiegészítők, azonban további kutatásokra van szükség annak bizonyítására, hogy ezek hatékonyabbak a placebónál.
Ha a parosmia tartósan fennáll, és ez hatással van az étvágyára és a testsúlyára is, megfontolhatja a szaglótréning-terápiát. A szaglótréning során négy különböző típusú illatot/szagot kell egyenként legfeljebb 15 másodpercig szagolgatni. A folyamatot naponta kétszer kell megismételni több hónapon keresztül.
Ajánlott tartalom:
Szezonális légúti megbetegedések
