Pneumocystosis

A pneumocystosis (PCP) tüdőgyulladással járó ritka fertőzés, melyet a Pneumocystis jirovecii nevű gomba okoz. Általában immunkomprimált egyénekben okoz problémát – vagyis olyanoknál, akiknek immunrendszere valamilyen ok miatt nem működik megfelelően (pl. HIV-fertőzés és AIDS vagy kortikoszteroid-kezelés következtében).

 

A kórokozót korábban a protozoonok (lásd bővebben: Protozoon-fertőzések) között tartották számon, ma azonban gombaként azonosítják (a kórokozó neve is megváltozott, 1980 előtt Pneumocystis carinii-nek nevezték). A pneumocystosis levegőn keresztül terjed – egészséges emberek tünetek nélkül hordozhatják tüdejükben a kórokozót, így megfertőzhetik a körülöttük lévőket. Ez mindaddig nem jelent problémát, amíg a fertőzés nem éri el azokat, akiknek immunrendszere nem működik megfelelően.

A gombás fertőzésekről általánosságban itt olvashat.

 

A pneumocystosis főbb tünetei

A pneumocystosis tünetei általában a fertőzést követő néhány nap vagy hét múlva alakulnak ki.

 

A pneumocystosis leggyakoribb tünetei az alábbiak lehetnek:

 

 

Mikor forduljon orvoshoz?

Amennyiben a fenti tünetek közül többet is tapasztal, melyek nem múlnak, és a rizikócsoportok egyikébe tartozik, érdemes felkeresni a háziorvost, hogy kivizsgálja a tünetek eredetét.

 

A pneumocystosis kialakulásának okai

A pneumocystosis egészséges immunrendszerrel rendelkezők esetén meglehetősen ritka, de a gomba ettől függetlenül megtelepedhet a tüdőben anélkül, hogy tüneteket okozna. Egyes számítások – pl. az amerikai járványügyi hatóság (CDC) – szerint a felnőtt lakosság mintegy 20%-a válik élete során hordozóvá legalább egyszer. Ilyen esetben azonban az immunrendszer rövid időn belül eltávolítja a kórokozót.

 

A pneumocystosis jellemzően olyanokban alakul ki, akiknek az immunrendszere nem működik megfelelően. A PCP-s betegek mintegy 30-40%-a HIV-fertőzött vagy AIDS-es. A betegek további nagy hányada pedig olyan gyógyszert szed, amely az immunrendszer működését gátolja (jellemzően gyulladáscsökkentőként használt kortikoszteroidokat).

 

A pneumocystosis kialakulásában rizikótényezőt jelentenek az alábbi társbetegségek:

 

 

A pneumocystosis diagnosztizálása

A pneumocystosis a tüdőből vett váladékminta vizsgálatával diagnosztizálható. A minta származhat felköhögött váladékból, a tüdőből közvetlenül gyűjtött nyálka- vagy biopsziás mintából. A betegből származó mintát PCR segítségével vizsgálják, amely a gomba DNS-ét képes kimutatni. Emellett vérmintából végzett b-glükán teszt is segíthet a diagnózis felállításában – ez a poliszacharid azonban a gombák nagy részében jelen van, ezért nem alkalmas teljesen specifikus diagnózis felállítására, csak a gombafertőzés tényének igazolására.

 

A pneumocystosis kezelése

A pneumocystosis kezelése vényköteles gyógyszerekkel történik. A betegség kezelés nélkül súlyos tünetekhez, akár halálhoz is vezethet. A leggyakoribb kezelési mód a trimethoprim/sulfamethoxazole (co-trimoxazole), melyet szájon át vagy intravénásan is lehet adagolni; a gyógyszerre érzékenyek számára más kórokozóellenes terápia is rendelkezésre áll.

 

A pneumocystosis megelőzése

A pneumocystosis megelőzésére jelenleg nem rendelkezünk védőoltással.

 

A rizikócsoportba tartozóknak nagy fertőződési veszély esetén – preventív céllal – antibiotikum adásával csökkenthető a fertőződés kockázata. 

 

egeszsegvonal logonngyk logo

Készült az EFOP-1.8.0-VEKOP-17-2017-00001 „Egészségügyi ellátórendszer szakmai módszertani fejlesztése” kiemelt projekt keretében.
A projekt a Széchenyi 2020 program keretében valósul meg.
Az oldalt működteti: Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ
Együttműködő partner: Belügyminisztérium

Minden jog fenntartva © 2025

SSL ClassC

sz2020 also infoblokk