A policisztás ovárium szindróma (PCOS) gyakori, összetett, tüneteiben széles skálájú tünetegyüttes, amely a statisztikai adatok alapján minden tizedik fogamzóképes életkorban lévő nőt érint. A PCOS elnevezése rövidesen megváltozik: az új neve poliendokrin-metabolikus ovárium szindróma (Polyendocrine Metabolic Ovarian Syndrome, PMOS) lesz.

Az elnevezés módosításának hátterében az áll, hogy a betegség nem kizárólag nőgyógyászati eredetű, hanem több szervrendszert érintő, összetett hormonális (poliendokrin) és anyagcsere-eredetű (metabolikus) állapot. Emellett a pontosítás azért vált szükségszerűvé, mert petefészek-ciszták nem minden esetben alakulnak ki. A PCOS/PMOS hormonális eltérésekkel, a szénhidrát-anyagcsere rendellenességeivel, magas vérnyomással, a menstruációs ciklus zavaraival, bőrproblémákkal, fokozott szőrnövekedéssel (hirsutizmus) és akár meddőséggel is járhat. Jelenleg nem gyógyítható, de a szindróma tüneteinek nagy része jól kezelhető.

A PCOS tünetei

A policisztás ovárium szindróma tünetei nagyon változatosak lehetnek. Van, akinél egyszerre több panasz is jelentkezik, míg másoknál a betegség hosszú ideig alig okoz észrevehető problémát. Az első tünetek leggyakrabban serdülőkorban vagy fiatal felnőttkorban jelentkeznek.

A legjellemzőbb tünetek közé tartoznak a menstruációs zavarok. Gyakori a rendszertelen menstruáció, a ritka vérzés vagy a menstruáció teljes hiánya (amenorrhoea). A háttérben sokszor az áll, hogy a peteérés (ovuláció) hormonális okokból nem történik meg rendszeresen. Emiatt nehezebb lehet a teherbeesés is, így a PCOS a meddőség egyik gyakori oka lehet.

A betegségre jellemző lehet az úgynevezett hiperandrogenizmus is, vagyis a férfi nemi hormonok fokozott hatása. Ez okozhat fokozott szőrnövekedést az arcon, mellkason vagy hason (hirsutizmus), pattanásos, zsíros bőrt, valamint hajritkulást vagy férfias típusú hajhullást is. A bőrredőkben sötétebb elszíneződés (acanthosis nigricans) is megjelenhet.

A PCOS gyakran együtt jár anyagcsere-eltérésekkel is. Sok érintettnél alakul ki inzulinrezisztencia, emelkedett inzulinszint vagy testsúlynövekedés, különösen hasi típusú elhízás formájában. Emiatt a 2-es típusú cukorbetegség és más anyagcsere-betegségek kockázata is magasabb lehet.

A testi tünetek mellett pszichés panaszok is gyakrabban fordulnak elő. A PCOS összefügghet hangulatzavarokkal, szorongásos zavarokkal és önértékelési problémákkal is. Ezek kialakulásában hormonális, anyagcsere- és életminőségi tényezők egyaránt szerepet játszhatnak.

Mikor forduljon orvoshoz?

Amennyiben a fenti, általános tünetek valamelyikét tapasztalja, keresse fel háziorvosát, aki szükség esetén javaslatot tesz a célzottabb vizsgálatokra, illetve beutalóval endokrinológia kivizsgálást kezdeményezhet.

Ha a menstruációjával vagy termékenységével kapcsolatos problémát tapasztal, akkor nőgyógyász szakorvost kell minél előbb felkeresnie, aki – ha a diagnózis igazolódik – megkezdi a tünetek, adott esetben a meddőség kezelését, vagy továbbirányítja a megfelelő ellátóhelyre. A nőgyógyászati járóbeteg-szakellátás háziorvosi beutaló nélkül igénybe vehető.

A PCOS kiváltó okai

A PCOS hátterében összetett hormonális és anyagcsere-eredetű elváltozások állnak. A betegség több, egymással kölcsönhatásban álló genetikai, hormonális, metabolikus és környezeti tényező együttes hatására alakul ki, és gyakran mutat családi halmozódást.

A tudományos álláspont szerint nem egyetlen gén, hanem sokgénes öröklődés játszhat közre, különösen az inzulin-jelátvitel, a glükózanyagcsere, az androgéntermelés és a petefészek-működés génjei érintettek. A policisztás ovárium szindróma kialakulása összefügghet a magzati élet során fennálló hormonális környezettel – főként az anyai androgének fokozott hatásával – is, ami hosszú távon befolyásolhatja az anyagcsere és a reproduktív működés alakulását.

Az inzulinrezisztencia a policisztás ovárium szindrómának nemcsak következménye, hanem kiváltó oka is lehet. A magas inzulinszint fokozhatja a petefészek androgéntermelését és csökkentheti a nemihormon-kötőfehérje (SHBG, Sexual Hormon Binding Globulin) termelődését is.

A tünetegyüttes kialakulásában az epigenetika, az enyhe, de krónikus gyulladás, az oxidatív stressz (a szabad gyökök és az antioxidánsok egyensúlyának felbomlása), a sejtek energiatermelő központjainak (mitokondrium) működészavarai, az elhízás és a környezeti hatások is szerepet játszhatnak.

A PCOS diagnosztizálása

A PCOS diagnosztizálása összetett folyamat, mivel a lehetséges tünetek szerteágazók, ráadásul ezek közül gyakran csak néhány jelentkezik a betegeknél. Első lépésként az orvos felméri a menstruációs ciklus zavarait (ritka, rendszertelen vagy kimaradó menstruáció), az ovulációs zavar jeleit, a meddőséget, a hiperandrogenizmus klinikai jeleit (fokozott szőrnövekedés, akne, hajritkulás/kopaszodás), a testsúlyt, a testtömegindexet (BMI) és haskörfogatot, a metabolikus kockázatokat és a családi anamnézist.

A diagnózist az úgynevezett Rotterdam-kritériumrendszer alapján lehet felállítani, amely magában foglalja a peteérés zavarát, a női nemi hormonok arányának felborulását és a férfi nemi hormonok emelkedett szintjét, valamint az ultrahangvizsgálat során észlelt ciszták jelenlétét a petefészkeken. A diagnózishoz a három kritériumból legalább kettő teljesülése szükséges, más betegségek kizárása mellett.

A diagnózis felállításához általában az alábbi vizsgálatok szükségesek:

  • vérvizsgálat (különösen a vér hormonszintjeinek, valamint a koleszterin- és glükózszintjének ellenőrzése);
  • hüvelyi ultrahangvizsgálat (a petefészkek és az azokban esetlegesen fellelhető ciszták vizsgálata).

Fontos! A fenti vizsgálatok szükségességének megítélése orvosi kompetencia; ezekre esetről esetre, szakmai protokoll és egyéni mérlegelés alapján kerül sor.

A PCOS kezelése

A PCOS nem gyógyítható, kezelése a fennálló panaszoktól függ. A gyógyszeres kezelés (vércukorszint-csökkentő gyógyszer, fogamzásgátló, ovulációt kiváltó kezelés) mellett fontos az életmódváltás. Az egészséges táplálkozás, az alacsony szénhidráttartalmú diéta és a rendszeres testmozgás sok, PCOS okozta fizikai és érzelmi problémán képes segíteni. Már kismértékű testsúlycsökkenés is segítheti a menstruációs ciklus helyreállítását, javíthatja a teherbeesés esélyét, és csökkentheti a cukorbetegség és a szívbetegség kockázatát.

Egyes esetekben – ha a petefészkeken kialakult ciszták túlságosan elszaporodnak vagy megnőnek – sor kerülhet műtéti beavatkozásra is (a petefészkek ék alakú kimetszése). A bőrpanaszoktól függően megfontolandó lehet egyes bőrtünetek külsőleges (kozmetikai) kezelése is.

A policisztás ovárium szindróma lehetséges szövődményei

A PCOS az egész szervezetet érintő állapot, amelyhez rövid és hosszú távú szövődmények társulhatnak. Egyrészt szövődménynek tekinthetők a korábban tüneti szinten is említett teherbeesési nehézség és meddőség, amelyeket egyéb szexuális zavarok is kísérhetnek, illetve a következményes hangulatzavarok és szorongásos kórképek is.

A PCOS továbbá növeli az alábbi állapotok kockázatát:

A policisztás ovárium szindróma hosszú távú szövődményei tehát a reproduktív és szexuális egészséget, a mentális, az anyagcserével kapcsolatos, valamint a szív- és érrendszeri egészséget egyaránt érinthetik.

A PCOS megelőzése

Jelenleg nem ismert olyan megelőzési módszer, amely megakadályozhatja a betegség kialakulását, mivel abban genetikai, hormonális, fejlődési és környezeti tényezők egyaránt szerepet játszhatnak. Ugyanakkor a kutatások szerint életmódbeli tényezőkkel jó eséllyel mérsékelhetők a tünetek, illetve megelőzhetők a hosszú távú szövődmények.

A korai felismerés mellett ezért kiemelten fontos a rendszeres testmozgás, az egészséges táplálkozás (pl. mediterrán étrend, rostban gazdag ételek fogyasztása stb.) és a testsúly normalizálása is. A PCOS okozta betegségteherre való tekintettel pedig ajánlott külön figyelmet fordítani a lelki egészség megőrzésére is.

Ajánlott tartalom:

Hormonális rendszer nőknél

Menstruációs kisokos: mi számít normálisnak és mikor érdemes orvoshoz fordulni?

Petefészek androgén túltermelése