A polineuropátia a perifériás neuropátia egyik típusa, melynek során több perifériás ideg károsodik. Az idegek károsodása miatt az idegrendszer és az egyes testtájak, végtagok közötti kommunikáció nem megfelelő, ami számos tünet formájában megjelenhet. A polineuropátia leggyakoribb tünetei a fájdalom, az érzékkiesés és a mozgászavar, melyek először a végtagokban jelentkeznek, de előfordulhatnak vegetatív idegrendszeri tünetek is.
A polineuropátia oka leggyakrabban valamilyen idegrendszert érintő krónikus betegség, vagy bizonyos gyógyszerek mellékhatásaként is jelentkezhet, de ismertek örökletes polineuropátiák is. A krónikus polineuropátia leggyakoribb oka a cukorbetegség. A polineuropátia kivizsgálása és megfelelő kezelése nagyon fontos, mivel a tünetek jelentősen ronthatják az életminőséget, hosszú távon depresszióhoz, szorongáshoz és akár az önellátásra való képtelenséghez vezethet.
A perifériás neuropátiáról általánosságban itt olvashat.
A polineuropátia főbb tünetei
A perifériás idegeknek különféle feladatai vannak: izmokat mozgatnak (motoros idegek), érzékelésért felelnek (szenzoros idegek) vagy a vegetatív funkciókat irányítják (autonóm idegrendszer). A polineuropátia tünetei attól is függenek, hogy pontosan milyen típusú ideg károsodott és mekkora területet érint a betegség. Minél több ideg érintett, annál nagyobb területen jelentkeznek a tünetek.
A polineuropátia tünetei az alábbiak lehetnek.
- Érzékszervi (szenzoros) tünetek: Fájdalom, bizsergés vagy zsibbadás, gyakran a végtagokban.
- Motoros tünetek: Izomgyengeség és izomtömeg-veszteség (izomsorvadás).
- Autonóm tünetek: Vérnyomásingadozás, gyomor-bélrendszeri panaszok, hőháztartási zavarok.
Mikor forduljon orvoshoz?
Ha a polineuropátiára jellemző tüneteket észlel, és felmerül a betegség gyanúja, keresse fel háziorvosát, aki indokolt esetben szakorvosi (neurológiai) vizsgálatra utalja be.
Érdemes orvoshoz fordulni, ha a tünetek tartósan fennállnak, súlyosbodnak vagy zavarják a mindennapi tevékenységek elvégzésében. Figyelmeztető jelek közé tartozik például a hirtelen fellépő zsibbadás, bizsergés, gyengeség vagy fájdalom egy adott területen, valamint az érintett végtag mozgásának nehézségei vagy érzéskiesése.
Az időben észlelt és kezelt polineuropátiának kedvezőbb a kimenetele, ezért lényeges, hogy a tünetek észlelését követően mihamarabb orvoshoz forduljon!
A polineuropátia kiváltó oka és típusai
A polineuropátia nagyon sokrétű betegség, melyet kiválthatnak öröklődő génmutációk, különböző betegségek, gyógyszerek vagy bizonyos krónikus betegségek is – ezért típusait is ezek alapján különítjük el.
A polineuropátia típusai az alábbiak lehetnek.
Krónikus betegségek okozta polineuropátia
Bizonyos betegségek esetén gyakori a neuropátia kialakulása.
Polineuropátia kialakulása az alábbi krónikus betegségek esetén gyakori:
- fertőző és parazitás megbetegedések,
- rosszindulatú daganatok,rosszindulatú daganatok,
- cukorbetegség (diabéteszes neuropátia),
- endokrin és anyagcsere betegségek,
- táplálkozási hiány szindrómák,
- kötőszöveti rendszer megbetegedései,
- vázizomrendszer betegségei.
Örökletes mozgató- és érzőideg bántalom
A neuropátia örökletes formáinak jellemzője a családi halmozódás. Érintheti a motoros, érző vagy autonóm idegeket is (akár kevert típusú is előfordulhat), tünetei ennek megfelelően sokfélék lehetnek. Leggyakoribb formája az ún. Charcot–Marie–Tooth-szindróma, amely a lábakat és karokat beidegző érző és mozgató idegeket érinti.
Refsum betegség
A Refsum betegség genetikai eredetű (szintén örökletes) kórkép, melynek esetén a hosszú szénláncú zsírsavak lebontásáért felelős egyik enzim, a fitánsav alfa-hidroxiláz hiányzik vagy csökkent működésű. Ennek következményeként a fitánsav toxikus mértékben felhalmozódik a szervezetben. A keletkező anyagcserezavar több szervrendszert érint, legjobban az idegrendszer, a szem, a máj, a csontrendszer, a bőr és a vese érintett. Kezelése során életmódbeli változtatásokra van szükség, mivel fitánsav csak az ételekben található, az emberi szervezet nem termeli. A megfelelő táplálkozással bizonyos tünetek enyhülhetnek, az idegrendszeri zavarok (neuropátia, látás- és hallászavarok, szaglásvesztés) azonban jellemzően nem múlnak el teljesen.
Örökletes ataxiához társuló idegbántalom
Az ataxia az akaratlagos izommozgások koordinációjának zavara, az érintetteknek problémái lehetnek az egyensúllyal, ami mellett neuropátiás tünetek is jelentkezhetnek.
Idiopátiás progresszív neuropátia
Idiopátiás neuropátiáról beszélünk abban az esetben, ha a perifériás idegek károsodásának oka ismeretlen.
Guillain–Barré-szindróma
A Guillain–Barré-szindróma ritka és súlyos autoimmun betegség, amikor az immunrendszer megtámadja a perifériás idegeket és/vagy az agyidegeket, ezzel ideggyulladást okozva.
Szérum neuropátia és egyéb gyulladásos eredetű neuropátiák
A szervezet gyulladásos folyamatai is okozhatnak perifériás neuropátiát, amely lehet akut (rövid ideig fennálló tünetek), vagy krónikus (hosszan tartó tünetek).
Gyógyszer, alkohol, kábítószer és egyéb toxikus anyagok okozta polineuropátia
Bizonyos gyógyszerek, gyógyszerkombinációk vagy akár illegális kábítószerek is károsíthatják a perifériás idegeket, és ezáltal neuropátiás tüneteket okoznak.
Polineuropátiát okozhatnak az alábbi gyógyszerek és egyéb anyagok:
Szív- és érrendszerre (szívritmuszavar, magas vérnyomás) ható gyógyszerek: amiodarone, hydralazine (lásd: magas vérnyomásra ható szerek);
Kemoterápiás szerek (rosszindulatú daganatok kezelése): cisplatin, docetaxel, paclitaxel, suramin, vincristine;
Antibiotikumok és egyéb fertőzések elleni szerek: chloroquin, dapsone, isoniazid, metronidazol, nitrofurantoin, thalidome;
Autoimmun kórképek kezelésére alkalmazott gyógyszerek: etanercept, infliximab, leflunomide, tacrolimus;
Epilepszia elleni gyógyszerek (antiepileptikumok): carbamazepine, phenytoin, phenobarbital;
Alkoholbetegség elleni gyógyszerek: disulfiram;
HIV/AIDS kezelésére alkalmazott gyógyszerek: didanoside, emtricitabine, stavudine, tenofovir;
Köszvény elleni gyógyszer: kolhicin;
Extrém magas mennyiségű B6-vitamin (piridoxin);
Nehézfémek: arzén, arany;
Illegális kábítószer: methaqualone (szedatívum);
Nitrogén-oxydul (nevetőgáz);
A polineuropátia szövődményei
A polineuropátia olyan állapot, amelyben több perifériás ideg károsodik, és ez számos szövődményhez vezethet. A tünetek attól függnek, hogy a szervezet melyik részén milyen típusú és mennyi idegrost károsodott, ezért a szövődmények is nagyon sokfélék lehetnek az egészen enyhétől az életminőséget jelentősen befolyásolókig.
Az érzékelési problémák és mozgászavar miatt esések, balesetek következhetnek be. Kisebb sérülések esetén az érző idegek károsodása miatt az érintett nem érzi a végtagok sérüléseit (égési sérülés, forrázás, sebek, vágások, horzsolások stb.), melyek könnyen elfertőződhetnek és a rossz vérellátás miatt lassan gyógyulhatnak, ami növeli a fertőzés kockázatát.
Az izmokat mozgató idegek károsodása miatt izomgyengeség alakulhat ki, ami izomsorvadáshoz vezethet. Ez jelentős mértékben ronthatja a mindennapi tevékenységek elvégzését és a mozgásképességet.
Az autonóm idegrendszer károsodása vérnyomás-ingadozáshoz és szédüléshez vezethet, különösen felálláskor (orthostaticus hypotonia). Előfordulhatnak emellett gyomor- és bélrendszeri problémák is, mint például székrekedés, hasmenés vagy a gyomor lassú kiürülése (gastroparesis). A verejtékmirigyek működési zavarai miatt az egyén túlzottan izzad (hiperhidrózis) vagy éppen egyáltalán nem izzad, ami hőérzet-szabályozási problémákhoz vezethet.
A sérült idegek gyakran krónikus égő vagy szúró fájdalmat okoznak, ami nehezen kezelhető és az életminőség jelentős romlásához vezethet (neuropátiás fájdalom).
Természetesen mindezen szövődmények – különösképpen a tartós fájdalom, az önállóság elvesztése és az életminőség romlása – gyakran depresszióhoz és szorongáshoz vezethetnek.
A polineuropátia diagnosztizálása
A polineuropátia diagnosztizálása során alapos anamnézisfelvételre, a tünetek részletes kikérdezésére, illetve fizikális és általános neurológiai vizsgálatra van szükség. A diagnózis felállítása összetett folyamat, több szakterület együttműködését igényelheti.
Különféle diagnosztikai tesztek erősíthetik meg a diagnózist. Ilyen például az elektroneurográfiás (ENG), elektromiográfiás (EMG) vizsgálat, amelyek során megvizsgálják az ideg vezetési sebességét, illetve az izom-ideg kapcsolatokat. Ezeken kívül képalkotó vizsgálatok (pl. röntgen-, CT- vagy MR-vizsgálat) segíthetnek fényt deríteni az idegi sérülés okára.
A polineuropátia kezelése
Cukorbetegség, vitaminhiány vagy egyéb ismert alapbetegség okozta polineuropátia esetén a kiváltó ok kezelésével kezelhető a neuropátia is. Cukorbetegség esetén javasolt a cukorháztartás rendezése, a diéta követése, a dohányzás mellőzése, az alkoholfogyasztás mérséklése és a testsúly optimalizálása. Vitaminhiány esetén a vitaminpótlás, a gyógyszer indukálta neuropátiánál pedig a gyógyszerszedés felfüggesztése jelentheti a terápiát.
Előfordul azonban, hogy a kiváltó ok ismeretlen, illetve nem lehet kezelni. Ebben az esetben tüneti fájdalomcsillapító gyógyszeres kezelést alkalmaznak. A gyakran használatos fájdalomcsillapító gyógyszerek (pl. paracetamol, ibuprofen) az esetek nagy százalékában nem csillapítják a fájdalmat (vagy csak nagy dózisban, ami számos mellékhatással jár), így perifériás neuropátia esetén speciális gyógyszeres kezelésre van szükség. Hatékonyak lehetnek az antiepileptikumok (pl. pregabalin, gabapentin), bizonyos antidepresszánsok (duloxetin vagy egyes triciklikus antidepresszánsok), ritkább esetekben szükség lehet szteroid, immunszupresszáns szerek vagy immunoglobulinok alkalmazására is.
A fájdalom csillapítását emellett egyéb, nem gyógyszeres fájdalomcsillapító kezelésekkel lehet kiegészíteni: pl. transzkután elektromos idegi stimulációval (TENS-kezelés), illetve szükség esetén sebészi terápiával vagy pszichoterápiával.
A polineuropátia megelőzése
A perifériás neuropátia megelőzésének legjobb módja az olyan alapbetegségek kezelése, amelyek növelhetik a kockázatot (pl. cukorbetegség, pajzsmirigy-alulműködés, fertőzések).
Az egészséges életmód szintén támogatja az idegek egészségét. Fogyasszon sok gyümölcsöt, zöldséget, teljes kiőrlésű gabonát és sovány fehérjét. A B12-vitamin hiányának elkerülése érdekében egyen húsokat, halat, tojást, alacsony zsírtartalmú tejtermékeket és gabonaféléket. Vegetáriánusoknak és vegánoknak érdemes lehet megfontolni a B12-vitamin pótlását is, egészségügyi szakemberrel konzultálva. Rendszeresen mozogjon: próbáljon meg heti háromszor legalább 30-60 percet edzeni. Kerülje az idegkárosodást okozó tényezőket, mint a repetitív mozgások, dohányzás és túlzott alkoholfogyasztás.túlzott alkoholfogyasztás.
