A pszichoanalízis olyan terápiás megközelítés, amely különféle mentális zavarok (depresszió, szorongás, egyéb problémák) kezelésében segíthet, de az önismeret fejlesztésére is alkalmas pszichoterápiás módszer. A pszichoanalitikus mozgalom megalapozása Sigmund Freud osztrák pszichiáterhez köthető, és a 19. századból származik.
A pszichoanalitikus terapeuta a kliens problémáit többféle szemszögből is vizsgálja, ennek segítségével azonosíthatók a problémák gyökerei. A kliens és a pszichoterapeuta szoros kapcsolatban dolgoznak együtt a terápiás üléseken, ami segít a terapeutának betekintést nyerni a páciens életébe, felfedezni kapcsolatait, és megteremti a kiegyensúlyozott kapcsolatok kialakításának lehetőségét, feldolgozni a múlt és a jelen traumáit.
A pszichoterapeuták jól képzett szakemberként tisztában vannak a tudattalan cselekedetekre gyakorolt hatásával; a pszichoanalízis során azt vizsgálják, hogy a korábbi életesemények miként alakították a kliens gondolkodásmódját, és a múlt eseményei következtében hogyan alakulnak ki bizonyos viselkedési mintázatok. Minden páciens és élethelyzet különböző, ezért a pszichoanalitikus terápia is a kliens szükségleteire szabottan zajlik. Alkalmazzák depresszió és szorongás, fóbiák és pánikbetegség, párkapcsolati problémák, evészavarok, testi fájdalom és az egyszerű motiválatlanság kezelésében is. Különösen hatékony lehet a traumás kapcsolatok és élethelyzetek feldolgozásában.
Pszichoanalízisben bármilyen életkorú, kultúrájú, nemű, szexuális hovatartozású és szociális háttérrel érkező ember részt vehet, de a módszer legalább átlagos vagy annál magasabb szintű intellektust igényel. Kifejezetten jótékony hatású lehet olyan klienseknél, akik személyes traumákon mentek át. A pszichoanalízis lehetőséget ad a kulturális, szociális, politikai és egyéb események, illetve tapasztalatok megismerésére, valamint a változás megalapozására.
A pszichoanalízis az emberi gondolkodást és érzelmeket vizsgálja mélységében, időtartamában és részletességében, technikai eszköztára az álmok értelmezésén, az elszólásokon, nyelvbotlásokon, fantáziáláson és egyéb szimbolikákon alapul, miközben az érzelmeket, gondolatokat és viselkedésmintákat elemzi. Régebben a kliens gyakran egy kanapén végigdőlve került relaxált állapotba, ami szabadabb hozzáférést nyújtott a belső világa felé. A modern pszichoanalitikus terápiák során ez már nem jellemző. Alapvetően két szemléleti irányzat uralkodik napjainkban: a feltárásra fókuszáló expresszív, és a támogatást célzó szupportív megközelítés.
Ajánlott tartalom:
