A renalis osteodystrophia (ROD) krónikus vesebetegségben (KVB) szenvedő felnőtteknél és gyermekeknél kialakuló csont- és ásványianyagcsere-zavar. A vesék szabályozzák a vérben található kalcium és foszfát ásványi anyagok szintjét. Emellett kalcitriol-hormont is termelnek a D-vitamin aktiválásán keresztül, amely a csontok egészségéhez szükséges. Ha a vesék nem működnek megfelelően, nem tudják fenntartani a kalcium, a foszfát és a kalcitriol optimális szintjét. Ez gyengítheti a csontokat, és csonttörésekhez vezethet.
A renalis osteodystrophiát nevezik krónikus vesebetegségben kialakuló csont- és ásványianyagcsere-zavarnak (CKD-BMD, chronic kidney disease mineral and bone disorder) is. Az állapot nemcsak a csontokra hat; a magas kalcium- és foszfátszint az erek meszesedéséhez (kalcifikációjához) vezet, ami szív- és érrendszeri betegségeket okozhat. A kalcium felhalmozódik az erek belsejében, s ez az erek megkeményedéséhez (érelmeszesedés), magas vérnyomáshoz, szívinfarktushoz és agyvérzéshez vezethet.
A csontok egészségének megőrzéséhez több ásványi anyag és hormon járul hozzá.
Kalcium. A kalcium teszi a csontokat erőssé. Emellett számos más testi folyamatot, például az ideg- és izomműködést is segíti. A vesék segítenek a vér kalciumszintjének szabályozásában.
Foszfát. A kalciummal együtt a foszfát is a csontok kulcsfontosságú alkotóeleme. A vesék eltávolítják a felesleges foszfátot a szervezetből, így a vérben a kalcium és a foszfát megfelelő egyensúlyban van.
Kalcitriol. Ez a hormon a D-vitamin aktív formája, amelyet a vesék állítanak elő. Segít szabályozni, hogy mennyi kalcium szívódjon fel az elfogyasztott táplálékból, és a mellékpajzsmirigyek működésére is hat.
Fibroblaszt növekedési faktor 23 (FGF23). Az FGF23 egy hormon, amely a csontokban termelődik. Segít szabályozni a foszfát- és a D-vitamin-szintet. A krónikus vesebetegségben szenvedőknek általában magasabb az FGF23 szintje.
Parathormon. A mellékpajzsmirigyek termelik ezt a hormont. Szerepe, hogy stabilan fenntartsa a vér kalciumszintjét, amikor a szervezetnek szüksége van rá. Ehhez aktiválja a kalcium felszívódását a csontokból. Négy mellékpajzsmirigy található a pajzsmirigy mögött.
A renalis osteodystrophia típusai
A csontok növekedése gyermekkorban történik. Felnőttként a csontszövet alkotóelmei állandóan cserélődnek és megújulnak (ezt nevezik turnovernek). A régi csontszövet lebomlik, és új szövet veszi át a helyét.
A renalis osteodystrophia akkor alakul ki, ha a csontszövet cserélődése (turnovere) túl gyors vagy túl lassú.
Az osteodystrophia renalis négy fő típusa a következő.
- Osteitis fibrosa. A csontszövet túl gyorsan bomlik le, és ez a normálisnál magasabb parathormon-szinthez vezet (hyperparathyreosis).
- Osteomalacia. A csontszövet lebomlik, de új csont nem képződik, így a csont szivacsos és gyenge marad. Az osteomalacia oka lehet alacsony D-vitamin-szint, nehézfém-mérgezés és az FGF23 túltermelődése bizonyos daganatos megbetegedések esetén.
- Adinámiás csontbetegség. A csontszövet nem újul meg úgy, ahogyan kellene. Ez az állapot a parathormon alacsonyabb szintjének következménye.
- Kevert renalis osteodystrophia. Az osteitis fibrosa és az osteomalacia jeleit mutatja.
Osteitis fibrosa
A krónikus vesebetegségben szenvedőknek gyakran magasabb a parathormon-szintje. A parathormon egyensúlyban tartja a vér kalciumszintjét azáltal, hogy a csontokból kalciumot juttat a vérbe. Ha azonban a parathormon szintje túl magas, túl sok kalciumot vonhat ki a csontokból. Ilyenkor rostos ciszták alakulhatnak ki a csontokban, amelyek gyengítik a csontszövetet.
Magas parathormon-szinthez vezetnek a következők.
Csökkent kalcitriol-szint. A károsodott vesék nem termelnek kalcitriolt úgy, ahogy kellene, ami a parathormon fokozott termelődéséhez vezet.
Emelkedett FGF23-szint. A vesebetegség korai jele lehet, és a csontok válasza lehet a magas foszfátszint megelőzésére.
Megnövekedett foszfátszint. Krónikus vesebetegség esetén a vesék nem távolítják el a foszfátot, így felhalmozódik a vérben. Ez serkenti a parathormon termelését.
Osteomalacia
A csontlágyulás lehet az alacsony D-vitamin-szint következménye, ami gyakori a krónikus vesebetegségben szenvedőknél.
A fémmérgezés is vezethet csontlágyuláshoz. Az alumínium zavarhatja a csontképződést és -fenntartást. Az alumínium néhány régebbi foszfátkötő gyógyszer összetevője. A vesebetegek étkezés közben foszfátkötő gyógyszert szednek, hogy szabályozzák a vérük magas foszfátszintjét. Ezek a gyógyszerek megakadályozzák, hogy az ételben található foszfát a véráramba kerüljön. A foszfátszint szabályozására ma már nem az alumíniumtartalmú foszfátkötő gyógyszerek a legelőnyösebbek, ezeket már nem ajánlják krónikus vesebetegségben vagy dialízisre szoruló, végstádiumban lévő vesebetegeknek.
Bizonyos rákos megbetegedésekben a daganatsejtek az FGF23-at túltermelik, ami csontlágyuláshoz vezethet és így csontritkulást okozhat.
Adinámiás csontbetegség
A csontszövet nem újul meg úgy, ahogyan kellene az előrehaladott vesebetegségben szenvedőknél vagy a dialízisre szoruló, végstádiumban lévő vesebetegeknél. Az adinámiás csontbetegség fő oka a fokozott kalcium- és D-vitamin-szint. A vesebetegség kezelése magában foglalhatja a kalcium és a D-vitamin pótlását. Bár ez a terápia segíthet megelőzni a magas csont-turnoverrel járó renalis osteodystrophiát, ugyanakkor elnyomhatja a parathormon-szintet.
Az adinámiás csontbetegség egyéb okai közé az alábbiak tartoznak.
- Folyamatos peritoneális dialízis. Ez a dialízis olyan típusa, ahol a szűrés a hasüregben történik. Egyes peritoneális dialízisfolyadékok magas kalciumtartalmúak, amelyek csökkenthetik a parathormon szintjét.
- Cukorbetegség. A cukorbetegséggel járó emelkedett glükóz- és csökkent inzulinszint csökkentheti a parathormon-termelődést.
A renalis osteodystrophia legfőbb tünetei
A kezdeti stádiumban gyakran nem jelentkeznek tünetek. Később csontfájdalom, izomfájdalom, izomgyengeség és gyakori csonttörések jelentkezhetnek.
Ha gyermeket érint a betegség, akkor lassul a növekedés, és csontfejlődési rendellenességek (lásd Angolkór) is kialakulhatnak.
Mikor forduljon orvoshoz?
Az osteodystrophia renalis krónikus vesebetegség következménye, amely általában már ismert és kezelnek. Ha vesebetegsége van és a fenti tüneteket tapasztalja, keresse fel kezelőorvosát.
A renalis osteodystrophia diagnosztizálása
Anamnézisfelvételt és fizikális orvosi vizsgálatot követően vérvizsgálattal ellenőrzik az ásványi anyagok (kalcium, foszfát) és egyes hormonok (D-vitamin, parathormon) szintjét. A csontok pillanatnyi állapotáról a csontsűrűség-vizsgálat és a csontbiopszia adhat képet. A képalkotó vizsgálatok (röntgen, MRI, CT) is hozzájárulnak a diagnózis felállításához.
A renalis osteodystrophia kezelése
A kezelés a csontkárosodás és a vesebetegség mértékétől függ, valamint attól, hogy a csont-turnover magas vagy alacsony. A kezelések főbb típusai a következők.
Az étrend megváltoztatása. Orvosa alacsony foszfáttartalmú étrendet javasolhat. Ez magában foglalja a feldolgozott élelmiszerek fogyasztásának korlátozását, amelyek gyakran magas hozzáadott foszfáttartalmúak. Előfordulhat az is, hogy korlátoznia kell a természetesen magas foszfáttartalmú ételeket, ha előrehaladott vesebetegségben szenved.
Gyógyszerek és étrend-kiegészítők. Ezek segíthetnek az ásványianyag- és hormonszintek kiegyensúlyozásában. Ide tartoznak a kalcium- és D-vitamin-tartalmú étrend-kiegészítők, a parathormon-csökkentő és a foszfátkötő gyógyszerek. Kezelőorvosa javasolhat nem kalciumtartalmú foszfátkötő gyógyszereket a foszfátszint csökkentésére a kalciumszint növelése nélkül. A tartósan magas kalciumszint alacsony csont-turnoverhez és adinámiás csontbetegséghez vezethet.
Mellékpajzsmirigy-műtét. A műtét akkor jöhet szóba, ha más kezelések nem hatásosak. A beavatkozás egy vagy több mellékpajzsmirigy eltávolítását jelenti (parathyreoidektómia).
Vesebetegség kezelése. A kezelési terv betartása segíthet megelőzni a további csontkárosodást. A betegségre végleges megoldást a veseátültetés jelenthet.
A renalis osteodystrophia megelőzése
Ha krónikus vesebetegségben (GFR<60) szenved, nem tudja megelőzni az osteodystrophia renalis kialakulását, de előrehaladása lassítható. Szedje gyógyszereit az orvos utasításai szerint, ne hagyja ki az esetleges dialízist. A testsúly normál tartományban tartása, a rendszeres testmozgás (ügyelve az elesések kerülésére) és a dohányzás elhagyása szintén segíthet.
Ajánlott tartalom:
