Bár a réz a nehézfémek közé tartozik, melyek bevitele jellemzően káros, mégis az esszenciális nyomelemnek tekintjük, így megfelelő mennyiségű bevitele elengedhetetlen a szervezet optimális működéséhez. Nyomelemként csak minimális rézre van szüksége az emberi szervezetnek, azonban mind a túl alacsony, mind pedig a túl magas rézbevitel egészségügyi problémákhoz (hiányállapotok vagy toxikus hatások) vezethet.
A réz hozzájárul többek között az energiatermelő anyagcserefolyamatokhoz és az oxidatív stressz elleni védelemhez. Emellett fontos szerepe van a vas szállításában és a kötőszövetek állapotának fenntartásában is. A réz támogatja az idegrendszer és az immunrendszer normál működését is.
A réz hatásai
A réz az alábbi élettani folyamatokban játszik fontos szerepet:
- vörösvértestek termelődése és megfelelő funkciójának ellátása;
- a pulzus és a vérnyomás szabályozása (lásd bővebben: Egészséges vérnyomás);
- a vas felvétele és szállítása;
- csontok, kötőszövetek, az agy és a szív állapotának és megfelelő működésének fenntartása;
- az immunrendszer megfelelő működése.
Rézszükséglet
A megfelelő rézszükségletet az ételekben található réz általában kielégítően fedezi egészséges ember kiegyensúlyozott táplálkozása esetén. A szervezetben 50-80 mg réz található, elsősorban az izmokban és a májban. A felesleges rezet a máj távolítja el a szervezetből, miután anyagcseretermékekké alakította. A vérben található rézmennyiség 70-140 mikrogramm/deciliter (mcg/dL). Rézmérgezésről 140 mcg/dL feletti vérértékek esetén beszélhetünk.
A napi rézszükséglet az alábbiak szerint alakul a különböző korosztályokban:
- kisbabák 6 hónapos korig: 200 mcg/nap;
- kisgyermekek 7-12 hónapos korig: 220 mcg/nap;
- 1-3 év közötti gyermekek: 340 mcg/nap;
- 4-8 év közötti gyermekek: 440 mcg/nap;
- 9-13 év közötti gyermekek: 700 mcg/nap;
- 18 év alatti nők és férfiak: 890 mcg/nap;
- 19 év feletti nők és férfiak: 900 mcg/nap.
A megfelelő rézbevitel biztosítása
A szervezet számára szükséges rézmennyiséget magas réztartalmú ételek fogyasztásával biztosíthatjuk.
Magas réztartalmú élelmiszerek többek között az alábbiak:
- kagyló, rák, homár;
- belsőségek (pl. máj);
- magvak és hüvelyesek (pl. napraforgómag, kesudió, szójabab);
- bab- és borsófélék;
- burgonya;
- zöld zöldségfélék (pl. spárga, petrezselyem, mángold);
- teljes kiőrlésű gabonák (pl. zab, árpa);
- quinoa,
- étcsokoládé;
- mogyoróvaj.
Várandósság és a réz
Várandósság esetén kiemelten fontos odafigyelni a megfelelő rézbevitelre, hogy a kismama elegendő rézhez jusson. A réz nagyon fontos szerepet játszik a vörösvértest termelődésében – ami terhesség során kiemelten fontos, hiszen 30-50%-kal nő a várandós nő vértérfogata. Emellett rézre van szükség a magzat szívének, érrendszerének, csontrendszerének és idegrendszerének megfelelő fejlődéséhez is.
A várandós nők rézbevitelét az alábbi értékekhez kell igazítani:
- 18 év alatti várandós vagy szoptatós nők: 1000 mcg/nap;
- 19 év feletti várandós vagy szoptatós nők: 1300 mcg/nap.
Amennyiben kiegyensúlyozott diétát folytat a kismama, a réz pótlására jellemzően nincs szükség, elegendő mennyiséget tartalmaz a megfelelő étrend. A rézhiány várandós nőknél és magzataiknál meglehetősen ritka.
A rézhiány tünetei
A rézhiány viszonylag ritka, így amennyiben nem utalnak rá tünetek, feltehetően nem áll fenn rézhiány.
A rézhiány tünetei az alábbiak lehetnek:
- remegés (esszenciális tremor),
- bizsergő érzés,
- instabil járás,
- végtagzsibbadás,
- fáradtság,
- anémia (vérszegénység),
- látászavarok.
A rézhiány okai
A legtöbb ember számára elegendő a táplálékban található réz, így a rézhiány kialakulása ritka.
A rézhiány kialakulásában rizikófaktort jelentenek az alábbi betegségek és állapotok:
- lisztérzékenység (cöliákia);
- cisztás fibrózis;
- Crohn-betegség;
- Menkes-szindróma (ritka genetikai rendellenesség, mely során a réz ugyan felszívódik, de nem kielégítő a véráramba kerülése, így felhalmozódik a vékonybélben és a vesékben – általában csecsemőkorban diagnosztizálják a problémát);
- gyomor bypass műtét;
- koraszülött babák (lásd még: Koraszülés);
- cink étrendkiegészítő szedése (a cink megnehezíti a táplálékban egyébként megfelelő mennyiségben megtalálható réz felszívódását).
A rézhiány diagnosztizálása
A rézhiányra jellemzően a tünetek alapján gyanakodnak, diagnosztizálásához vérvizsgálat szükséges. A laborvizsgálat során réz- és ceruloplazmin-szintet néznek (a ceruloplazmin egy fehérje, amely a rezet szállítja a vérben).
A rézhiány kezelése
Amennyiben a laborvizsgálat alapján a réz pótlása szükséges, ez gazdag réztartalmú ételek vagy különböző étrendkiegészítők fogyasztásával lehetséges. Elérhetőek kapszulás vagy tablettás készítmények is, súlyos esetben pedig intravénás rézkészítmény is létezik (természetesen ez utóbbi csak szakszemélyzet által, nem otthoni használatra). A rézkészítmény mellé cinkkészítmény szedése ellenjavallt, legalább két óra teljen el a két étrendkiegészítő bevétele között.
A réztúladagolás tünetei
Bár a réz nagyon fontos nyomelem, melynek megfelelő mennyisége szükséges a szervezet egészséges működéséhez, a túlzott bevitele toxikus lehet.
A réz napi mennyiségének felső határa:
- 1-3 év közötti gyermekek: 1000 mcg/nap;
- 4-8 év közötti gyermekek: 3000 mcg/nap;
- 9-13 év közötti gyermekek: 5000 mcg/nap;
- 14-18 év közötti gyermekek: 8000 mcg/nap;
- felnőttek: 10 000 mcg/nap (10 mg).
A réztúladagolás tünetei az alábbiak:
- fejfájás;
- koncentrálási nehézségek, szorongás, depresszió, hangulatzavarok;
- láz;
- hányás – akár vért is tartalmazhat;
- alhasi fájdalom, hasmenés, fekete széklet;
- sárgaság;
- barna, gyűrű alakú elszíneződés a szemben (ún. Kayser-Fleisher gyűrű);
- izomfájdalom;
- májkárosodás;
- szívműködési zavarok;
- veseműködési zavarok;
- agyműködési zavarok és agykárosodás;
- súlyos esetben halál.
A réztúladagolás okai
A réztúladagolást a réz túlzott bevitele és különböző kórképek is okozhatják.
A réztúladagolás okai leggyakrabban az alábbiak lehetnek:
- réz a vízben (az ivóvizet mezőgazdasági üzemek vagy ipari hulladékok szennyezhetik, amelyekből a közeli víztározókba vagy közkutakba mosódik a réz, emellett a régi, korrodált rézcsöveken áthaladó víz is szennyeződhet rézzel);
- réz a táplálékban (bár ritkán fordul elő, de korrodált réztartályokban tartott ital szintén szennyeződhet magas mennyiségű rézzel);
- Wilson-kór (örökletes megbetegedés, amikor a máj nem képes kiüríteni a felesleges rezet, így olyan szervekben halmozódik fel, mint az agy, a máj és a szem, és károsítja azokat – kezelés nélkül életveszélyes lehet);
- a máj betegségei (pl. májelégtelenség, hepatitis);
- anémia;
- pajzsmirigy-zavarok;
- leukémia, limfóma;
- rheumatoid arthritis.
A réztúladagolás diagnosztizálása
A réztúladagolást jellemzően vér- és vizeletvizsgálattal diagnosztizálják.
A réztúladagolás diagnosztizálásához az alábbi vizsgálatok szolgálnak információval:
- általános vérkép: a ceruloplazmin és B12 szintje;
- vizeletvizsgálat: mennyi rézion választódik ki a vizeletbe;
- szövettani mintavétel (biopszia) a májból: a réz miatti kiválasztási zavarok felderítésére.
A réztúladagolás kezelése
A réz túladagolását kezelni kell, mert potenciálisan életveszélyes állapotot idézhet elő.
A réztúladagolás kezelésére az alábbi módszereket alkalmazhatják.
Kelátképzés
Léteznek olyan anyagok, amelyek a vérbe juttatva ún. kelát-komplexet képeznek a rézzel – vagyis megkötik azt. A komplex a vesén keresztül kiválasztódik, így segíti a kelátképzés a felesleges réz ürülését a vizeleten keresztül. Ilyen kelátképzők pl. a penicillamin és a dimercaprol.
Gyomormosás
Amennyiben a túladagolást elfogyasztott réz okozza, közvetlen eltávolításával megakadályozható, hogy több réz felszívódjon.
Hemodialízis
Ezzel a módszerrel a vért távolítják el a szervezetből, kiszűrik belőle a felesleges rezet egy vesét utánzó eszközzel, majd a szűrt vért visszajuttatják a szervezetbe (lásd még: Dialízis).
Ajánlott tartalom:
Nyomelemek
