Az általában gyermekkorban jelentkező rövidlátás (más néven myopia) gyakori szemprobléma. Jellemzője, hogy a szembe érkező fény nem közvetlenül a retinára fókuszál, hanem a retina elé, ennek következtében a közelre eső tárgyak élesen, a távoliak homályosan láthatók.
A rövidlátás a 20. századtól világszerte erőteljesen terjed, mára civilizációs problémává vált. A rövidlátás kialakulásában több tényező is szerepet játszhat: lehetnek genetikai (veleszületett), környezeti és életmódbeli okai is.
A rövidlátás főbb tünetei
A rövidlátás – görögül myopia („hunyorgó, pislogó”) – általában a tinédzserkor előtti években alakul ki, de lehet veleszületett, illetve megjelenhet a korai felnőttkorban is. Kisgyermekeknél a rövidlátás tüneteit – különösen kisfokú elváltozás esetén – nehéz észrevenni, mert ügyesen játszanak, jól tájékozódnak a lakásban, ahol minden közelre esik.
Az ő esetükben az alábbi mozdulatok, gesztusok hívhatják fel a figyelmet az esetleges rövidlátásra:
- a tárgyakat közelről vizsgálják meg;
- szívesen foglalkoznak közeli dolgokkal (rajzolás, építőkocka, kirakós), és kevésbé érdekli őket pl. a biciklizés, futkározás, focizás, fogócskázás;
- közelről nézik a tévét;
- a távoli tárgyakat hunyorogva nézik.
Az iskolába kerülő gyermekeknél már könnyen felismerhető a rövidlátás, mert messziről nem látják a táblára írt szöveget.
Mikor forduljon orvoshoz?
Ha úgy érzi, hogy Ön vagy gyermeke rövidlátó, forduljon optometristához vagy szemész szakorvoshoz.
A rövidlátás kialakulásának oka
A szembe érkező fénysugarak egészséges szem esetén közvetlenül a retinára, a szem hátsó rétegére fókuszálnak (lásd még: A szem anatómiája). A rövidlátás akkor alakul ki, amikor a szembe érkező fénysugarak nem a retinára vetülnek, hanem a retina előtt találkoznak össze. A rövidlátók esetében vagy a szemgolyó tengelye hosszabb a normálisnál, vagy a szem fénytörő ereje nagyobb, ezért nem fókuszálódik a kép a retinára.
A rövidlátás kialakulásában több tényező is szerepet játszhat: lehetnek genetikai (veleszületett), környezeti és életmódbeli okai is.
Számos kutatás bizonyítja, hogy a rövidlátás kialakulásának kockázata kétszer nagyobb az egyetemi végzettséggel rendelkezőknél, mint azoknál, akik 16 éves korukig befejezik tanulmányaikat, illetve hogy a természetes napfény és a kültéri mozgás segíti a szem fejlődését.
A rövidlátás kialakulásának okai, befolyásolási tényezői lehetnek:
- öröklött tényezők;
- túl sok olvasás, számítógép-használat, közelre nézés (a szemek alkalmazkodnak ehhez a helyzethez, így a fénytörés mínuszos irányba tolódhat el, és nehezen kerül vissza a nyugalmi állapotba);
- városiasodás, bezártság, kevés szabadban töltött idő (a napfénynek és a D-vitaminnak nagy szerepe van a látás fejlődésében is).
A felnőttkorban kialakuló rövidlátás okai általában kóros állapotok, például:
- szürkehályog,
- cukorbetegség,
- retinaleválás,
- a sugártest tónusfokozódása (akkomodációs görcs).
A rövidlátás lehetséges szövődményei
A rövidlátás ritkán jár szövődményekkel. Önmagában nem okoz vakságot, de a vele összefüggő betegségek és szövődmények okozhatják a látás elvesztését. A nagyfokú rövidlátók esetében nagyobb a kockázata a retinaleválásnak, ami azonnali látásromlással jár, és sürgős szemészeti beavatkozást igényel.
Épp ezért a rövidlátóknak nem ajánlott olyan sportok űzése, ahol a szemet ütés érheti (pl. ökölvívás, kick-box).
A rövidlátás diagnosztizálása
Az optometrista vagy szemész szakorvos szemvizsgálattal diagnosztizálja a rövidlátást, pontosan meghatározza a szem fénytörési hibáját manuálisan, ún. skiaszkópiával vagy automata gépekkel (refraktométer, keratométer, corneatopográf). Skiaszkópia során a szemet mozgó fénycsíkkal pásztázzák, és a szembogár felvöröslését, valamint a felvöröslés irányát figyelik. A refraktométer az infravörös fény és fénydetektorok segítségével minden meridiánban meghatározza a fénytörést.
Az így kapott mérésekből kiindulva a vizsgált szem elé helyezett lencsék cserélgetésével megállapítja a szükséges dioptriát. A két szemet külön-külön vizsgálják, majd a legjobbnak tartott korrekciót figyelembe véve határozzák meg a látásélességet a két szemmel egyszerre.
A rövidlátás kezelése
A rövidlátás korrigálásának legelterjedtebb módszere (általában 10-11 éves kortól) a negatív görbületű, konkáv lencséjű szemüveg – idősebb korban esetleg kontaktlencse – viselése.
A rövidlátás lézeres szemműtéttel is javítható a látásromlás megállapodása után.
A rövidlátás megelőzése
A rövidlátás megelőzése érdekében fontos, hogy a gyermekek minél több időt töltsenek a szabadban, és minél kevesebbet a képernyők előtt vagy más mesterséges fényforrásoknál, illetve ha közeli munkát végeznek (tanulás, olvasás, számítógép-használat), akkor azt szakaszosan, pihenőidőt beiktatva tegyék.
