A sav-bázis egyensúly elengedhetetlen a szervezet normális működéséhez, ami az jelenti, hogy a szervezet anyagcseréje során keletkező savhatású és savas hatást semlegesítő anyagok a megfelelő arányban legyenek jelen a vérben és a szövetekben.
A megfelelő pH-érték elengedhetetlen a test egészséges anyagcsere folyamataiban és az idegrendszer megfelelő működésében is: szükséges az enzimek optimális működéséhez, az elektrolit háztartásához, a megfelelő membrán permeábilitás és ingerlékenység fenntartásához, az ATP szintézishez, glükolízishez, glükoneogenezishez. A sav-bázis egyensúly fenntartásában nagyon fontos szerepe van a tüdőknek és a veséknek.
Ha az egyensúly valamilyen oknál fogva felborul, akkor a szervezet működése zavart szenved, és akár életet veszélyeztető állapot is kialakulhat.
A vér pH-értéke
A sav-bázis egyensúly tárgyalása esetén fontos tisztázni a pH fogalmát. A pH egy oldat kémhatását mutatja. Ha a pH alacsony, akkor az oldat savas. Ha viszont a pH magas, akkor lúgos kémhatású oldatról beszélünk.
A vér pH-értéke 7,35-7,45 között mozog egészséges körülmények között. 7,35 alatti pH esetén acidózisról (savasságról), 7,45 fölötti érték esetén viszont alkalózisról (lúgosságról) beszélünk. A pH kis mértékű változása is igen jelentős hatással bír a szervezet működésére, ugyanis a vér pH-értéke határozza meg az enzimek működését, az ionháztartást, a sejtmembrán állapotát, a mitokondrium működését, illetve a szénhidrát anyagcserét is. Utóbbiak életfontosságú részei a testi működés energiaszükségletének biztosításában.
A sav-bázis egyensúly fenntartásában szerepet játszó tényezők
A szervezetben folyamatosan savak keletkeznek az anyagcsere folyamatok során, például széndioxid (illékony sav), kénsav, foszforsav, tejsav és acetecetsav. Ezeket a savakat a szervezet ellensúlyozza a tüdők és a vesék működése során, részben pedig bizonyos szervezetben előforduló anyagok, úgynevezett puffer rendszerek (gyenge savnak/bázisnak, és annak egy erős savval vagy bázissal alkotott sójának oldata, ami állandó pH-értéket biztosít egy rendszerben) közreműködésével.
Hogyan tájékozódnak a szervezet sav-bázis egyensúlyáról?
A sav-bázis egyensúlyról legkönnyebben vérgázvizsgálattal tájékozódhatunk. A vérgázanalízis artériás vagy vénás vérből történik, attól függően, hogy milyen betegség esetén van szükség a vizsgálatra. A vérgázanalízis során a vér pH-értékéről, széndioxid és oxigén parciális nyomásáról, a bázisként működő bikarbonát és a fontos ionok mennyiségéről, illetve a tejsav, glukóz, haemoglobin koncentrációról és a hematokritról kaphatunk tájékoztatást (utóbbiakról lásd még: Teljes vérkép).
A vérgázleleten úgynevezett származtatott értékek is szerepelnek, úgy, mint oxigénszaturáció, standard bikarbonát, bázisfelesleg, melyek szintén a létfontosságú funkciókról, az anyagcseréről, légzésről adnak információt.
A vérgázvizsgálatra intenzív osztályos ellátás során rendszeresen sor kerül.
Sav-bázis eltérések
Sav-bázis eltérés esetén el kell különítenünk, hogy az eltérés oka elsősorban a légzési (respiratorikus) vagy anyagcsere (metabolikus) eredetű. Respiratorikus ok esetén elsőként a vér széndioxid nyomásában tapasztalhatunk eltérést, míg metabolikus esetben a vér bikarbonátkoncentrációja változik meg elsőként.
Attól függően, hogy melyik szervrendszerben tapasztalható a zavar, illetve hogy a sav-bázis egyensúly eltérése milyen irányú, az alábbi csoportokat különböztetjük meg:
- respiratorikus acidózis,
- respiratorikus alkalózis,
- metabolikus acidózis,
- metabolikus alkalózis.
A szervezet a légzéssel összefüggő zavar miatti eltérést az anyagcsere útján igyekszik kompenzálni, az anyagcsere zavar miatt kialakult eltérést pedig a tüdő és a légzés segítségével.
Respiratorikus acidózis
Respiratorikus acidózis esetén a tüdő különféle oknál fogva nem tud elegendő mennyiségű széndioxidot eltávolítani a szervezetből. A respiratorikus acidózis tünetei lehetnek a fáradékonyság, a légszomj, fejfájás, illetve a zavartság.
A respiratorikus acidózis gyakoribb okai:
- mellkasi sérülés;
- tüdőbetegség vagy egyéb légúti betegség (pl.: asztma, tüdőgyulladás);
- nyugtatók vagy altatók túladagolása;
- túlsúly.
Az akut respiratorikus acidózis terápiája lehet a légutakat tágító gyógyszerek, ún. bronchodilatátorok alkalmazása, szükség esetén oxigén adása, illetve súlyosabb esetekben non-invazív légzéstámogatásra vagy gépi lélegeztetésre is sor kerülhet. Krónikus esetben a kiváltó ok vagy alapbetegség tisztázása, és annak kezelése szükséges.
Respiratorikus alkalózis
Respiratorikus alkalózis esetén a tüdő a kelleténél nagyobb mennyiségű széndioxidot távolít el a szervezetből. Az alkalózis tünete lehet az izomrángás, a kézremegés, az izomgörcs, a zsibbadás, bizsergés, hányinger, hányás, szédülés, illetve a zavartság.
A respiratorikus alkalózis kiváltó oka lehet:
- oxigénhiány (pl. magas tengerszint feletti magasság);
- tartósan lázas állapot;
- tüdő- vagy májbetegség;
- szalicilsav mérgezés;
- pánikroham;
- erős fájdalom.
Terápia során a kiváltó okot kell kezelni. A szorongással, pánikbetegséggel járó túl szapora légzés (hiperventilláció) esetén hasznos, ha a beteg rövid ideig zacskóba lélegzik, így a további széndioxid vesztés megelőzhető.
Metabolikus acidózis
A metabolikus acidózis kialakulhat, ha a szervet túl sok savat termel, illetve ha a vese nem tudja hatékonyan kiüríteni azokat. A metabolikus acidózis tünetei lehetnek a felgyorsult légvétel, a fáradékonyság és a zavartság.
A metabolikus acidózis leggyakoribb okai:
- kezeletlen vagy rosszul kezelt cukorbetegség esetén (lásd még: Ketoacidózis cukorbetegségben);
- veseelégtelenség esetén;
- nagy mennyiségű nátrium-bikarbonát vesztése következében (hiperklorémiás acidózis), pl. tartós hasmenés esetén;
- nagy mennyiségű tejsav termelődése esetén (laktát acidózis), melyhez az alábbi állapotok vezethetnek:
- hosszantartó mozgás;
- oxigén hiány;
- szalicilsav túladagolás;
- alacsony vércukorszint (hipoglikémia);
- túlzott alkoholfogyasztás;
- májelégtelenség;
- daganatos betegség;
- vesebetegség;
- súlyos kiszáradás.
Fentieken túl egyes vegyszerek okozta mérgezés is melabolikus acidózist okoz, például fagyálló folyadék (etilén-glikol) vagy metanol (házi oldószer) fogyasztása, illetve a cukorbetegség némely formáiban használt, szájon át szedett antidiabetikumok nem megfelelő használata is vezethet ilyen eltéréshez.
A metabolikus acidózis terápiája a kiváltó ok kezelésén alapszik.
Metabolikus alkalózis
Metabolikus alkalózis esetén a vér bikarbonátkoncentrációja megnő. Az alkalózis tünete lehet az izomrángás, a kézremegés, az izomgörcsök, a zsibbadás, bizsergés, hányinger, hányás, szédülés, illetve a zavartság.
A metabolikus alkalózis két leggyakoribb oka a hosszantartó hányás, illetve a vízhajtó gyógyszerek használata, illetve okozhatja még a mellékvese túlműködése. Terápia során fontos az ionegyensúly helyreállítása, illetve a kiváltó ok kezelése.
Szövődmények
Mind az acidózis, mind pedig az alkalózis esetén szívritmuszavarok is megfigyelhetők. Ennek oka a felborult ionegyensúly. Az ionoknak ugyanis nagyon fontos szerepe van a szívizom működésében, ami meghatározza a szívizom összehúzódását. Ha megváltozik az ionok mennyisége, ez a szívritmusra is kihat.
Tévhitek
Fontos kiemelni, hogy a manapság oly divatos lúgosító módszerek mind hatástalanok. A sav-bázis egyensúly fenntartásáért a tüdő és a vese komplex együttműködése felel. Bármi egyéb befolyásoló tényező (pl.: lúgosító diéta, lúgosító ételek, italok fogyasztása) nincs hatással a szervezt sav-bázis egyensúlyára.
