A szerzett agykárosodást nem genetikai vagy veleszületett rendellenességek okozzák. Szerzett agykárosodás a születést követően az élet bármely szakaszában kialakulhat az agyat ért különféle sérülések hatására. Attól függően, hogy az agy melyik része szenvedett károsodást, változatos tünetek és problémák jelenhetnek meg.
A szerzett agykárosodás az agyműködés tartós vagy átmeneti megváltozásához vezet, melynek következtében kognitív-, testi-, érzelmi- és viselkedésbeli problémák alakulhatnak ki. Az agykárosodás következményei gyakran jelentős alkalmazkodást igényelnek az érintett személy és a családtagjai részéről. Az új életkörülményekhez való alkalmazkodás kritikus a felépülés és a rehabilitáció szempontjából. Bár az agykárosodás kimenetele nagyban függ a sérülés jellegétől és súlyosságától, a megfelelő kezelés meghatározza a felépülés fokát.
A születés előtt vagy a születés során szerzett agykárosodásról külön cikkben olvashat (Lásd: Cerebralis paresis).
A szerzett agykárosodás főbb tünetei
A szerzett agykárosodás számos különféle tünet formájában megnyilvánulhat, attól függően, hogy a károsodás melyik agyterületet érintette.
A szerzett agykárosodás testi tünete lehet:
- gyengeség, végtagi remegés, izommerevség (fokozott izomtónus), egyensúlyzavarok;
- változás az éberségi állapotban, aluszékonyság;
- alvási mintázat megváltozása;
- görcsök, izomrángások;
- fejfájás;
- látás, szaglás, érintés érzékelésének megváltozása;
- féloldali vagy egy végtagot érintő gyengeség, bénulás, érzészavar;
- beszédzavar.
Egyes betegeknél megváltozhat a gondolkodás vagy a tanulási képesség, kialakulhatnak például:
- memóriazavarok,
- koncentráció- vagy figyelemproblémák,
- nehézségek a tervezésben, szervezésben,
- zavartság,
- kommunikációs nehézségek.
Más betegeknél magatartásbeli változás, hangulatzavar jelentkezhet, például:
- hangulatingadozás;
- depresszió;
- dühkezelési problémák;
- szorongás;
- fokozott érzékenység;
- személyiségváltozás.
A szerzett agykárosodás kiváltó okai
A szerzett agykárosodás hátterében különféle tényezők állhatnak. Szerzett agykárosodáshoz vezethet:
- fejtrauma (ezt traumás agykárosodásnak is nevezik);
- stroke vagy agyvérzés;
- gyógyszer- vagy alkoholtúladagolás;
- mérgezések;
- agyi hypoxia (az agy nem kap megfelelő vér- és oxigénellátást);
- fertőzések;
- daganatok;
- ionháztartási zavarok (pl. a vér magas vagy alacsony nátriumszintje);
- súlyosan alacsony vércukorszint (hypoglicaemia);
- degeneratív idegrendszeri kórképek (Parkinson-kór, Alzheimer-kór vagy egyéb demenciák).
A szerzett agykárosodás diagnosztizálása
A szerzett agykárosodást leggyakrabban neurológiai vizsgálattal és képalkotó vizsgálattal (CT, MRI) diagnosztizálják, de az agykárosodás eredetétől függően egyéb kiegészítő vizsgálatok – laborvizsgálat, EEG-vizsgálat, pszichiátriai tesztek, pszichiátriai-, pszichológiai szakvizsgálat – is segíthetnek a diagnózis megállapításában. A vizsgálatok segítségével jól definiálható a károsodás által érintett agyterület, illetve felmérhető, hogy a beteg milyen jellegű ellátást, kezelést igényel.
A szerzett agykárosodás kezelése
A szerzett agykárosodás kezelése a kiváltó októl függ. Agyi érelzáródás esetén például vérrögoldó kezelés; agydaganat esetén idegsebészeti beavatkozás; mérgezések, gyógyszerhatás esetén a méreg/gyógyszer eliminációja és intenzív osztályos tüneti terápia a kezelés; ionzavar esetén pedig az ionháztartás rendezése jelentheti a megoldást.
Fontos azonban hangsúlyozni, hogy az idegrendszer rendkívül érzékeny, ezért a sérülés által érintett agyterületek regenerációja több tényezőtől is függ: a beteg életkorától, társbetegségeitől, a sérülés típusától, súlyosságától, időtartamától. Az esetek túlnyomó részében a szerzett agysérülés maradandó károsodás formájában a páciens élete végéig fennmarad.
A szerzett agykárosodás kezelése multidiszciplináris, amely magában foglalja neurológusok, idegsebészek, intenzív terápiás orvosok, rehabilitációs szakemberek, pszichiáterek, gyógytornászok, logopédusok, ápolók, pszichológusok, szociális munkások, munka- és viselkedésterapeuták, valamint a család és – amennyiben kooperáció lehetséges – a beteg összehangolt munkáját. A tünetek kezelésében tüneti terápia (antiepileptikumok, hangulatjavítók, izomlazítók, antipszichotikumok) lehet a szakemberek segítségére.
Kapcsolódó tartalom:
