A szifilisz (más néven: syphilis, lues vagy vérbaj) a Treponema pallidum nevű baktérium által okozott, nemi úton terjedő fertőzés. Kezeletlenül hosszú távon sokféle súlyos szövődményhez vezethet, azonban napjainkban ezek ritkák a megfelelő antibiotikus kezelésnek köszönhetően.
A betegség első tünetei a fertőzést követően leghamarabb 3 hét múlva jelentkeznek. Kezelés nélkül a fertőzés évekig fennállhat, a lefolyása több stádiumra osztható, amelyek eltérő tüneteket mutatnak.
A szexuális egészségről bővebben itt olvashat.
Első stádium (elsődleges szifilisz)
A fertőzés időpontjától számított lappangási idő 10-90 napig tarthat. Általában a fertőzést követő három hét elteltével a behatolási kapuban – a külső nemi szerven, a szájban, végbélnyílásban vagy a test egyéb részein – vörös, fájdalmatlan, tömötten kiemelkedő bőrelváltozás jelenik meg, amely szövetkeményedéssé (sánker), illetve kemény fekéllyé alakul. A fekély hegesedve gyógyul körülbelül 6 hét alatt. Az elváltozást a környéki nyirokcsomók egy- vagy kétoldali fájdalmatlan megnagyobbodása, férfiaknál esetenként a pénisz, fityma vizenyője kísérheti.
Második stádium (másodlagos szifilisz)
A fertőzéstől számított 7-10 hét elteltével testszerte nem viszkető bőrkiütés, illetve a nemi szervek környékén szemölcsszerű elváltozás (condyloma) alakul ki, amelyek fertőzők. A haj foltosan hullhat, étvágytalanság, hányinger, fáradtság, láz, torokfájás és vérszegénység (anaemia) jelentkezhet. Ebben a szakaszban gyakran alakul ki szájfekély, szemgyulladás, vesegyulladás és májgyulladás.Testszerte megnagyobbodott nyirokcsomók észlelhetők. Ritkán előfordulhat fejfájással, a tarkó kötöttségével és olykor a hallás elvesztésével kísért heveny agyhártyagyulladás (meningitis).
A tünetek általában néhány hónapig tartanak, majd elmúlnak – azonban a betegek nagy részénél a tünetek többször visszatérnek. Ez megnehezíti a diagnózist, ugyanis a tünetek nem jellegzetesek, számos más betegségre is utalhatnak.
Látens szifilisz
A második stádiumot követően a betegség átmenetileg tünetmentessé (ún. látens szifilisz) válik, ilyenkor csak laboratóriumi vérvizsgálattal lehet kimutatni. A szifilisz korai látens szakasza a fertőződést követő második évig tart, ezután késői látens szakaszról beszélünk, amely akár évtizedekig is elhúzódhat. A látens szifilisz csak kis eséllyel fertőz, azonban az anya továbbadhatja a fertőzést a magzatnak.
Harmadik stádium (harmadlagos szifilisz)
A fertőzéstől számított 3-40 évvel később lassan növekvő csomók (gumma) jelennek meg főként a lábszáron, a törzsön, az arcon és a fejbőrön. A nem kezelt szifiliszes betegek mintegy 15-30%-a jut el a harmadik stádiumig. A harmadlagos elváltozások a csontokat is elérhetik, áthatoló, főként éjszaka jelentkező fájdalommal kísérten. A késői szifilisz a szív- és érrendszert, illetve az idegrendszert – memóriazavarok, személyiségváltozás, pszichózis, depresszió, tévképzetek formájában – is megtámadhatja.
Mikor forduljon orvoshoz?
Aktív szexuális élet mellett előforduló, a nemi szervben vagy a szájban észlelt fájdalmatlan fekély, a nemi szerven észlelt egyéb elváltozás, esetleg testszerte – főként a tenyéren és talpon – megjelenő kiütés esetén forduljon a területileg illetékes bőr- és nemibeteg-gondozó intézethez.
A szifilisz kiváltó okai
A szifilisz a Treponema pallidum nevű baktérium által okozott fertőzés, amely főként nemi úton terjed, vagy a szifiliszes bőrelváltozásokkal való közvetlen érintkezés útján. A fertőzés ritkábban vérrel – például drogfogyasztás során közösen használt tűvel is – elkapható.
A terjedés előfordulhat fertőzött anyáról magzatra is.
A szifilisz lehetséges szövődményei
A betegség korszerű kezelése mellett kevés az esélye a súlyos, akár életveszélyes állapotot jelentő szövődmények kialakulásának.
Szifilisz esetén az alábbi szövődmények ismertek.
Szív- és érrendszeri szifilisz – a szifilisz harmadik (késői) stádiumában szív- és érrendszeri érintettséggel járhat:
- aorta aneurizma: a főverőér (aorta) kóros tágulata és az aortabillentyű működésének elégtelensége.
Neuroszifilisz – a szifilisz minden stádiumában érintheti a központi idegrendszert, lehet aszimptomatikus (tünetmentes) vagy szimptómás (tünetekkel járó):
- előfordulhat idült agyhártyagyulladás fejfájással, álmatlansággal, nyugtalansággal és a koncentrálóképesség csökkenésével kísérten;
- jelentkezhet bénulás beszédnehézséggel, ingerlékenységgel, fejfájással, alvászavarral, depresszióval és egyéb tünetekkel;
- tábeszes neuroszifilisz: a gerincvelő betegsége, éles lábfájdalommal, bizonytalan járással, vizelettartási nehézséggel (inkontinencia) és gyakran húgyúti fertőzéssel kísérten.
A szifilisz diagnosztizálása
A szifilisz kórisméjének felállítása laboratóriumi és fizikális vizsgálaton alapul. Többféle laboratóriumi teszt is használatos. A laboratóriumi vizsgálat során vénás vérből a Treponema pallidum fertőzésére válaszul termelt specifikus ellenanyagokat (treponemális tesztek) vagy a nem specifikusan a Treponema pallidum baktérium ellen termelt ellenanyagokat (nem treponemális tesztek) mutatják ki.
Bizonyos esetekben az érintett területen – többnyire a nemi szerven – kialakult fekélyből nyert mintát, ritkábban a gerinccsapolás során nyert gerincvelői folyadékmintát elemzik. Mikroszkópos vizsgálattal vagy PCR-módszerrel közvetlenül kimutatható a baktérium, de ezeket az eljárásokat ritkán használják.
Az aktív kezelést követően is szükség van a nem specifikus ellenanyagszint meghatározására a kezelés eredményességének ellenőrzésére.
A szifilisz kezelése
A szifilisz kezelése járóbeteg bőr- és nemibeteg-gondozó szakrendelésen zajlik. A szifilisz antibiotikummal (egy adag penicillin vagy azitromycin) gyógyítható, ha a kezelés a korai stádiumban elkezdődik. A gyógyszert injekció formájában, illetve a szifilisz harmadik stádiumában intravénásan adják be.
Késői stádiumban a szervkárosodások már nem visszafordíthatók az antibiotikum-kezeléssel.
A gyógyulás nem a tünetek megszűnése, hanem a vértesztek eredménye alapján állapítható meg.
Mit tehet szifilisz esetén?
Kerülje a szexuális érintkezést az aktív kezelés ideje alatt és az azt követő két hétben. Szifiliszfertőzéséről haladéktalanul tájékoztassa szexuális partnerét annak érdekében, hogy mielőbbi szűrése megtörténhessen, és szükség esetén kezelésben részesüljön.
Fontos, hogy mindazok, akikkel az elmúlt egy év során szexuális kapcsolatot létesített, tudomást szerezzenek a fertőzéséről, és kivizsgáltassák magukat.
A szifilisz megelőzése
A szifilisz megelőzésének módja a felelős partnerválasztás és az óvszerhasználat.
Tünetmentes személyeknél a következő esetekben javasolt a szifilisz szűrővizsgálat elvégzése:
- egyéb nemi úton terjedő betegség (STD) miatt történő kezelés;
- várandósság első trimeszterében kötelezően elvégzendő, valamint a harmadik trimeszterben és szüléskor is, amennyiben az anya veszélyeztetett;
- veszélyeztetett csoportba tartozó homoszexuális férfiak;
- fokozott kockázatú szexuális aktivitás (gyakori partnerváltás, védekezés hiánya);
- HIV-fertőzés megléte;
- a partner szifiliszfertőzése.
Szifilisz várandósság idején és veleszületett szifilisz
A magzat fertőzött anyától megfertőződhet szifilisszel, amelynek súlyos következményei lehetnek a terhesség kimenetelére és a magzatra. A fertőzés halvaszüléshez, vetéléshez, koraszüléshez vezethet. Az újszülöttben ún. veleszületett szifilisz (syphilis connatalis) alakulhat ki. Attól függően, hogy az anya a betegsége korai vagy késői szakaszában adja-e át gyermekének a szifiliszt, megkülönböztetünk korai vagy késői veleszületett szifiliszt.
A várandósság vagy szülés során megfertőződött magzatok nagy része tünetek nélkül születik meg. Később azonban a máj és a lép megnagyobbodik, valamint láz, bőrkiütések, gummák, idegrendszeri károsodás, fogfejlődési rendellenesség, szembetegség alakul ki. Kezelés nélkül az orrnyereg deformálódik, a sípcsont meghajlik, szimmetrikus ízületi duzzanat, halláskárosodás alakul ki.
Az első trimeszterben a várandósgondozás részeként kötelezően elvégzik a szifilisz szűrővizsgálatát.
Ajánlott tartalom: Biztonságos szex
