A szívet körülvevő burok, a szívburok (pericardium) elsődleges feladata, hogy az esetleges kórokozók, fertőzések szív felé terjedését megakadályozza. A szívburok kiterjed az aortára, a tüdőartéria és a tüdővénák egy részére is. Szerkezetileg kétrétegű, kötőszövetes burokról van szó, a két réteg között speciális sejtek által termelt filmszerű anyag szolgál „kenőanyagként”. Erre azért van szükség, hogy a szív munkája közben mozgó rétegek ne „szárazon” csúszkáljanak egymáson. A szívburok gyulladása esetenként átterjedhet a szívfal külsejére, illetve a szegycsont és a mellhártya közti területre is.
A szívburokgyulladás a szívburok duzzanata és irritációja esetén alakul ki. Gyakran éles mellkasi fájdalmat okoz – ennek oka, hogy a szívburok két gyulladt rétege minden szívdobbanáskor elcsúszik egymáson, dörzsölődik, ami fokozza az irritációt. Enyhe típusa kezelés nélkül is elmúlhat, súlyos esetben azonban gyógyszeres, vagy akár műtéti kezelés is szükséges lehet. Korai diagnózissal a szívburokgyulladás hosszú távú szövődményei elkerülhetők.
A szívburok egyéb betegségei közé tartozik például a szívburokban felhalmozódó folyadékgyülem (lásd bővebben: Folyadék a szívburokban), mely akár a szívburokgyulladás tünete is lehet, de önálló kórképként is jelentkezhet; a szívburok hegesedése (jellemzően a szívburokgyulladás konstriktív formája esetén jelentkezik); valamint a hemopericardium, vagyis vér felhalmozódása a szívburokban különböző okok miatt.
A szívburokgyulladás főbb tünetei
A szívburokgyulladás tünetei a szívinfarktus tüneteihez nagyon hasonlóak lehetnek!
A szívburokgyulladás legjellemzőbb tünete a szívtáji mellkasi fájdalom, amely leggyakrabban éles, szúró jellegű, de ritka esetben tompa, nyomásszerű is lehet. A fájdalom jellemzően a szegycsont mögött vagy a mellkas bal oldalán érezhető. Később a bal váll és a nyak bal oldala felé terjedhet a fájdalom, amely köhögés, lefekvés esetén vagy mély lélegzetvételkor fokozódik, felüléskor és előre dőléskor enyhül.
A szívburokgyulladás további, kevésbé specifikus tünetei az alábbiak lehetnek:
- hőemelkedés, láz,
- szívdobogásérzés (palpitáció),
- légszomj (főleg lefekvéskor),
- gyengeség, fáradtság,
- hányinger,
- száraz köhögés,
- ödéma képződése az alsó végtagokon, hasüregben,
- éjszakai izzadás.
Mikor forduljon orvoshoz?
Tekintettel arra, hogy a szívburokgyulladás leggyakoribb tünetei – mellkasi, esetenként a bal karba sugárzó fájdalom, hányinger, légszomj – kísértetiesen hasonlítanak a szívinfarktus tüneteire, azonnali sürgősségi orvosi ellátás indokolt, hogy a diagnózist időben felállítsák.
A szívburokgyulladás tüneteinek jelentkezésekor hívja a 112-t, és kérjen mentőt!
A szívburokgyulladás kiváltó okai
A szívburokgyulladás kiváltó oka nagyon sokféle lehet, hiszen a gyulladást több minden kiválthatja. Az okot sok esetben nehéz, vagy akár lehetetlen felderíteni.
A szívburokgyulladás kiváltó okai az alábbiak lehetnek:
- az immunrendszer túlműködése: a szív valamilyen okból bekövetkező sérülését (pl. szívinfarktus vagy szívműtét) követően alakul ki;
- fertőzések (tuberkulózis, HIV fertőzés);
- a szív vagy a mellkas sérülését (baleset vagy sugárterápia) követően;
- lupus;
- rheumatoid arthritis;
- egyéb krónikus betegségek (pl. veseelégtelenség vagy rosszindulatú daganat);
- bizonyos gyógyszerek mellékhatásaként, pl. phenytoin (antiepileptikum), procainamide (szívritmuszavar elleni szer), warfarin és heparin (véralvadásra ható szerek).
A szívburokgyulladás típusai
A szívburokgyulladás tünetei a betegség típusától is függnek. A szívburokgyulladás egyes típusai esetén specifikus tünetek és a tünetek fennállásának eltérő hossza jelentkezhet.
A szívburokgyulladás típusai az alábbiak lehetnek.
Heveny (akut) szívburokgyulladás: Hirtelen kezdődő tünetekkel jár, melyek azonban négy hétnél nem tartanak tovább. Későbbi epizódok is előfordulhatnak. Tüneteit nehéz elkülöníteni a szívinfarktus tüneteitől.
Idült adhaesiv (krónikus) szívburokgyulladás: Körülbelül 4-6 hétig tart, esetleg kicsit tovább, de kevesebb, mint 3 hónapig. A tünetek ez idő alatt folyamatosan fennállnak.
Visszatérő (rekurrens) szívburokgyulladás: Jellemzően 4-6 héttel az akut szívburokgyulladás rohama után fordul elő. A kettő között semmilyen tünet nem jelentkezik.
Idült konstriktív szívburokgyulladás: Lassan fejlődik ki, és a tünetei jellemzően 3 hónapnál tovább fennállnak. Súlyos állapot, mivel a gyulladt szívburok idővel hegesedik, összetapad és elveszíti funkcióját, ami a szív működését is veszélyezteti. Jellemzően az akut szívburokgyulladás több epizódjának megjelenése után alakul át a betegség konstriktív típusúvá.
Fertőzéses szívburokgyulladás: A szívburokgyulladás tüneteit vírusos, bakteriális, parazita vagy gombás fertőzés okozza
Heveny aspecifikus idiopathiás szívburokgyulladás: A szívburokgyulladás oka ismeretlen.
Traumás szívburokgyulladás: A szívburokgyulladás oka valamilyen mellkast vagy szívet ért sérülés.
Urémiás szívburokgyulladás: A szívburokgyulladás oka veseelégtelenség.
Malignus szívburokgyulladás: A szívburokgyulladás oka valamilyen rosszindulatú daganatos megbetegedés.
A szívburokgyulladás szövődményei
A szívburokgyulladás szövődménye lehet a szívburok károsodása, hegesedése, megvastagodása, ami akadályozza a szív munkáját. További szövődmény lehet a gyulladás terjedése a mellhártya, illetve a szívfal irányába – további tüneteket, komplikációkat kiváltva.
A szívburokgyulladás speciális szövődményei az alábbiak lehetnek:
- folyadék felhalmozódása a szívburokban (lásd bővebben Folyadék a szívburokban);
- a szívburok hegesedése (konstriktív perikarditisz): a gyulladás következtében a szívburok két rétegének egymáson elcsúszása hegesedés, megvastagodás miatt akadályozottá válik, ami a szív pumpafunkciójának romlásához, szívelégtelenséghez vezethet;
- szívtamponád: a szívburok két rétege között nagy mennyiségű folyadék gyűlik össze, ami jelentősen akadályozza a szív pumpafunkcióját, és jelentős vérnyomáscsökkenéshez, súlyos esetben a szív leállásához, életveszélyes állapothoz vezethet.
A szívburokgyulladás diagnosztizálása
A szívburokgyulladás diagnosztikájának alapja a tünetek, a kórelőzmény áttekintése, a szív hallgatózása – a szívburok gyulladása esetén sokszor jellemző dörzszörej hallható.
Diagnosztikus vizsgálatok a szívburok gyulladásának megállapítására:
- Echokardiográfia szív ultrahangos vizsgálatával a szívkamrák működéséről, a szív pumpafunkciójáról kap információt a kezelőorvos. Az ultrahangos felvételen a szívburok két hártyája közötti folyadékgyülem és a szív romló pumpafunkciója is látszik.
- Mellkasi röntgenvizsgálat: a szív méretét és alakját mutatja meg.
- Elektrokardiográfia (EKG): a szívműködés felmérésére szolgáló egyszerű, fájdalmatlan diagnosztikai teszt. A szívburok gyulladása jellemző EKG-képet mutat.
- Vérvizsgálat: a vérképben a szívinfarktusra, gyulladásra vagy fertőzésre utaló paramétereket vizsgálják.
- CT-vizsgálat: segítségével a szív megnagyobbodását, a szívfal megvastagodását lehet látni, amely a konstriktív szívburokgyulladás egy tünete lehet.
- MRI-vizsgálat: segítségével megvastagodás, gyulladás vagy egyéb elváltozások is kimutathatók a szívet körülvevő vékony szövetben.
A szívburokgyulladás kezelése
A szívburokgyulladás házilagos kezelése nem lehetséges, bár az enyhe esetek tünetei idővel akár maguktól is megszűnhetnek.
A szívburokban felgyülemlő folyadék kezelésére az alábbi módszerek léteznek.
Gyógyszeres kezelés
Amennyiben lehetséges, gyógyszeres kezelés az első választandó terápia. Mivel a szívburokgyulladás jelentős fájdalommal jár, javasolt fájdalomcsillapítók (akár vény nélkül kaphatók) adagolása. Amennyiben gyulladás okozza a tüneteket, gyulladáscsökkentő gyógyszerek alkalmazandók (pl. aspirin, NSAID-ok, colchicin, kortikoszteroidok). Az immunrendszer nem megfelelő aktivitása miatt kialakuló szívburokgyulladást immunszuppresszánsokkal vagy immunmodulátorokkal, a fertőzések okozta folyadékgyülemet pedig antibiotikumokkal szükséges kezelni.
Műtéti kezelés
Amennyiben a szívburokgyulladás a szívburokban felhalmozódó folyadékgyülemmel jár, amely gyógyszeres kezelésre nem enyhül, műtétre is szükség lehet a folyadék eltávolítása céljából.
A szívburok folyadékgyülemének műtéti kezelése az alábbi módokon történhet.
Pericardiocentézis: A szívburokba vezetett tű és cső (katéter) segítségével a felgyülemlett folyadékot leeresztik. A folyamatot jellemzően képalkotó vizsgálat segítségével végzik, hogy a tű behelyezése pontosan történjen. A katétert gyakran pár napig a szívburokban hagyják, hogy a további folyadékgyülem visszatérését megakadályozzák, és csak akkor szedik ki, amikor a folyadékfelhalmozódás folyamata megállt.
Nyitott szívműtét: Amennyiben a szívburokban felhalmozódó folyadékban vér is van (pl. korábbi szívműtét, mellkasi trauma vagy aortarepedés miatt), a nyitott szívműtét során a szívet ért sérülést is kezelik, hogy a vérzést megállítsák. A sebész egy átjárót hozhat létre, amely lehetővé teszi, hogy a felhalmozódó folyadék a hasüregbe ürüljön, ahonnan felszívódhat.
A szívburok eltávolítása: Ha a szívburok folyadékgyüleme az elvezető eljárások ellenére továbbra is fennáll, a sebész javasolhatja a szívburok egy részének vagy egészének eltávolítását, ami a szív funkcionális működését nem befolyásolja.
Ajánlott tartalom:
