A szívpánik néven is ismert tünetegyüttes a pánikbetegség sajátságos formájára utal, ám az okokat illetően az orvostudomány részéről még nem született egységes és mindenki által elfogadott állásfoglalás. Leggyakrabban a vegetatív disztónia (kóros izomműködés) egy típusának tartják. Da Costa-szindrómaként is ismert.
Az orvosi gyakorlatban ritkán használt diagnózis, helyette sokkal specifikusabb diagnózisok használatosak. A szindróma névadója (Jacob Mendez Da Costa) az amerikai polgárháborúban részt vevő katonák között észlelte először a különösen nagy lelki-fizikai terhelés következtében kialakuló „szívpánikot”.
Katonadolog! – illeti a magyar szólás azt az egészségügyi szituációt, ami a látszólag súlyos tünetek ellenére magától és következmények nélkül meggyógyul. A honi szólás és a Da Costa által leírt szindróma között tagadhatatlan az összefüggés, ugyanis a katonáknál megfigyelt komoly szívbetegségre utaló tüneteknek valós kóros szervi alapja nincs.
A szindróma tünetei később szintúgy megfigyelhetők voltak a harctéri pánik, lövészárok-sokk, avagy a poszttraumás stressz tünetei között.
A Da Costa-szindróma manapság a „civil” életben is előforduló tünetegyüttes, amely – a pánikbetegséghez hasonlóan – huzamos ideig tartó érzelmi stressz, szellemi-fizikai terhelés, esetleges hormonszint-ingadozások következtében jöhet létre.
A szívpánik lehetséges tünetei
A szívpánik tünetei a vegetatív idegrendszer működési zavarára vezethetők vissza, mely a szívműködést is befolyásolják. A szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszer együttműködésének zavara a vegetatív disztónia.
A Da Costa-szindróma az alábbi tünetekkel jelentkezhet:
-
félelemérzet, remegés, verejtékezés, erőtlenség, szédülés;
-
mellkasi fájdalom, bal oldalon érzett „szívfájdalom”;
-
kapkodó légzés, légszomj, nem tudja telelélegezni magát, majd egy nagy sóhajjal néha sikerül;
-
szapora pulzus, erőteljes szívdobbanás-érzet (palpitáció);
A szindróma jellemzője, hogy a fenti, szívbetegségre utaló tünetek mögött nem állnak kimutatható szervi – kardiológiai – problémák.
A szívpánik diagnosztizálása
A diagnózis elengedhetetlen része a valós kardiológiai problémák kizárása. Ennek érdekében, a páciens kikérdezését követően, EKG-vizsgálatot, szívultrahang-vizsgálatot, illetve laborvizsgálatot kérhet a kivizsgáló orvos.
A szívpánik kezelési lehetőségei
A szervi háttér kizárását követően általában nyugtatók, esetleg béta-blokkolók (a szív ingerületvezetési képességét befolyásoló gyógyszerek) alkalmazásával javítható a páciens állapota. A probléma kiújulását megelőzendő, szükséges lehet az életmódváltás, a lelki problémák megoldása, a stresszmentes életvitelre való törekvés.
A kognitív pszichoterápia képes lehet feltárni a háttérben lévő pszichés okokat. A jóga, a meditáció, illetve az egyéb relaxációs technikák képesek megvalósítani a vegetatív működéseink feletti hatalmat: olyan funkciókat (légzés ritmusa, bélműködés, szívritmus stb.) is befolyásolhatunk ezáltal, amire az átlagember e nélkül nem képes.
A rendszeres testmozgás szintén hatékony terápiás módszer a tünetek enyhítésében, és a stressztűrő képesség erősítésében.
A szívpánik esetleges következményei
A hosszan fennálló tünetek valós szervi megbetegedés kialakulásához (szívproblémák, ritmuszavarok, magas vérnyomás), hosszan tartó depresszióhoz vezethetnek.
