A szívtranszplantáció során a beteg működésében károsodott szívét egy egészséges donor szívvel cserélik ki. A transzplantáció tehát a recipiens (szervet befogadó) és a donor (szervet adó) között zajlik. A szívtranszplantációra a legtöbb esetben akkor kerül sor, ha azt megelőzően a gyógyszeres és egyéb beavatkozások nem vezettek eredményre.
Az első szívtranszplantációt 1992-ben dr. Szabó Zoltán végezte Magyarországon.
Az Országos Vérellátó Szolgálat 2013 óta tagja az Eurotransplant International Foundation nemzetközi szervcsere szervezetnek, így jelentősen javult a transzplantációs listán lévő betegek esélye az új szervre.
A szívtranszplantáció egy bonyolult, nagy műtétnek számít, ennek ellenére rendszeres kontrollal és megfelelő odafigyeléssel a túlélése kedvező (felnőttek esetén a túlélési arány 1 éven belül 85%, 5 éven belül 69%).
A szívtranszplantáció kiegészülhet egy másik szerv transzplantációjával, például:
- szív és vese transzplantáció;
- szív és máj transzplantáció;
- szív és tüdő transzplantáció.
A szívtranszplantáció javallatai
A szívtranszplantáció javallatát legtöbbször a terápia rezisztens szívelégtelenség jelenti. Az alábbi betegségek vezethetnek ide:
- kardiomiopátia (szívizom-elfajulás);
- koszorúér-betegség;
- szívbillentyű-betegség;
- veleszületett szívfejlődési rendellenesség;
- veszélyes, visszatérő ritmuszavar (pl. kamrai ritmuszavar), mely más terápiás módra nem reagál;
- szívtranszplantációt követő szívelégtelenség.
A szívtranszplantáció kontraindikációi
A szívtranszplantáció nem minden esetben ajánlott. Az alábbi állapotok a szívtranszplantáció ellenjavallatát képzik:
- ideális esetben a recipiens életkora 56 év alatt van, ennél idősebb kor relatív kontraindikációt képez, amikor egyedi elbírálás alapján lehet döntést hozni: a szívtranszplantációból való felépülés esélye jelentősen csökken;
- súlyos érbetegség;
- inzulinfüggő cukorbetegség célszervkárosodással;
- extrém túlsúly;
- aktív fertőzés;
- fennálló vagy 5 éven belüli daganatos betegség;
- kezeletlen, ill. jelenleg is fennálló szenvedélybetegség (dohányzás, drog, alkohol, stb.);
- súlyos pszichiátriai megbetegedés, együttműködésre való képtelenség.
A szívtranszplantáció előtt
A szívtranszplantáció előtt hetekkel, hónapokkal elindul a felkészülés a donor szív befogadására.
Az alábbi vizsgálatok elvégzése szükséges lehet a transzplantáció előtt:
- vér- és vizeletvizsgálat: az esetleges fertőzés kimutatására, illetve a szervek egészségének feltérképezésére;
- mellkasröntgen;
- légzésfunkció-vizsgálat;
- CT- vagy MR-vizsgálat a szervek állapotának vizsgálatára;
- ultrahangvizsgálat főként a vese vizsgálatára;
- szívkatéterezés és koszorúér-angiográfia;
- EKG.
A kezelőorvos a beteg állapota alapján dönt a szívtranszplantáció szükségességéről és előterjeszti kérelmét a Transzplantációs Bizottságnak, amely ha a kérelmet pozitívan bírálja el, akkor a beteg felkerül egy transzplantációs listára. Ezt a várakozás időszaka követi, míg a betegre sor kerül (ami az állapot súlyosságától is függ) és egy olyan donor szívet nem találnak, ami nagysága és a beteg vércsoportja alapján alkalmas lehet a transzplantációra. A várakozás ideje alatt is szükség van a folyamatos kontrollokra, illetve, ha indokolt, terápiára (pl. VAD, ventricular assist device, műszív).
Közvetlenül a transzplantáció előtt a legtöbb esetben csupán néhány óra áll rendelkezésre a beteg megfelelő előkészítésére és a donor szív eltávolítását követően a transzplantációra, éppen ezért fontos, hogy a várakozás ideje alatt folyamatosan elérhető legyen a beteg, legyen előkészítve egy bőrönd és egy utazási terv arra az esetre, ha értesítik a donor szív érkezéséről. Fontos, hogy a beteg a telefonhívást követően már ne egyen és igyon. A transzplantáció előtt még egyszer ellenőrzik a beteg állapotát, illetve, hogy a donor szív összeférhető-e a beteggel, majd elkezdődik a transzplantáció.
A szívtranszplantáció menete
A transzplantációt egy orvosi team végzi. A szívtranszplantáció egy nyitott szívműtét, amely több órás beavatkozás. Általános érzéstelenítést követően a beteget egy szív-tüdő motorra teszik, hogy biztosítsák az oxigéndús vér keringését a beteg szervezetében. Ezt követően a beteg szívét eltávolítják és a helyére a donor szívet ültetik be, majd a donor szívhez varrják a nagyereket. Az új szív általában akkor kezd el verni, mikor leveszik a beteget a szív-tüdő motorról, azonban van, hogy elektromos sokk szükséges az új szív működésének elindítására.
A szívtranszplantáció lehetséges szövődményei
A műtéti eljárás miatt jelentkezhet vérzés, fertőzés, trombózis, valamint az alábbi szövődmények:
- A donor szív kilökődése (rejekciója): a legjelentősebb szövődmény a transzplantációt követően, amelynek oka az, hogy a szervezet a donor szívet idegenként ismeri fel, ezért támadást indít ellene, ami a szívet károsítja. Ennek megelőzésére a transzplantáltak az immunrendszer működését gátló (immunszupresszív) terápiát kapnak, amelynek alkalmazása mellett a kilökődés előfordulása lecsökken. A rejekció kizárására a transzplantációt követő 1 évben ismételten biopsziát vesznek a szív szövetéből vénán keresztül.
- A donor szív elégtelen működése: a transzplantációt követő első pár hónapban a vezető halálok a donor szív elégtelen működése.
- A koszorúerek falának megvastagodása: az artériák falának megvastagodása a vér szíven történő átáramlását nehezíti, és szívinfarktushoz, szívelégtelenséghez, szívritmuszavarhoz, valamint hirtelen szívhalálhoz
- Gyógyszer-mellékhatások: az immunrendszer működését befolyásoló gyógyszerek számos mellékhatással rendelkezhetnek, pl. vesekárosodást eredményezhetnek.
- Daganat: az immunszupresszív terápia bizonyos daganatos megbetegedések rizikóját növelheti, pl.: non-Hodgkin limfóma.
- Fertőzés: az immunszupresszív terápia megnöveli a fertőzések lehetőségét, ha ez bekövetkezik, a kórházi ellátás szükségessé válik a traszplantációt követő első évben.
A szívtranszplantáció után
A szívtranszplantáció után fájdalomcsillapítók alkalmazása, valamint légzést segítő készülék használata szükséges. A mellkasban drain csövek segítik a felgyülemlő folyadék távozását. A műtétet követően intravénásan folyadékot és gyógyszereket kap a beteg.
Az első pár napban intenzív osztályon tartózkodik a transzplantált, majd 1-2 hétre átkerül egy fekvőbeteg osztályra. Később a beteg távozhat a kórházból, azonban rendszeres ellenőrzésekre kell járjon, ezért célszerű ideiglenesen a kórházhoz közel tartózkodni.
Légszomj, súlyos fáradékonyság, láz, vizeletelmaradás vagy súlynövekedés esetén azonnal orvoshoz kell fordulni, hiszen ez a kilökődés jele is lehet.
A szívtranszplantációt követően immunszupresszív terápiát kell alkalmazni, amely segít megelőzni a donor szerv kilökődését. Ezen kívül a rendszeres kontrollokon való részvétel, a pszichés támogatás és az egészséges életmód elengedhetetlen a regeneráció és a transzplantált szervvel való teljes élet eléréséhez.
A transzplantációt követően a beteg vállalhat gyermeket is akár, szoros orvosi kontrollok és konzultációk mellett.
A szívtranszplantáció alternatívái
Azokban az esetekben, amikor a szívtranszplantáció ellenjavalt, a szívkamrák munkáját segítő készülék, úgynevezett VAD segíthet. Ez egy mellkasba ültetett mechanikus pumpa, mely a vér pumpálásában segít a kamráknak. A legtöbb esetben a szívtranszplantációra várók körében jelent áthidaló megoldást, azonban egyre gyakrabban alkalmazzák azokban az esetekben is, amikor a szívelégtelenség ellenére szívtranszplantációra nem kerülhet sor.
