A személyiségzavar a belső élmények és a viselkedés egy olyan átfogó, tartós és rugalmatlan mintája, amely jelentősen eltér az egyént körülvevő környezet és kultúra elvárásaitól. A szkizoid és szkizotip személyiségzavarok a különc (excentrikus) személyiségzavarok csoportjába tartoznak.
A személyiségzavar kiterjedt, általában több funkcióterületet is érint. Áthatja az egyén önmagát, más személyeket és eseményeket történő észlelését és értelmezését (kogníció), az érzelmi válaszkészséget (affektivitás), a személyek közötti működéseket, valamint az azonnali késztetések (impulzus) feletti kontrollt.
A szkizoid személyiségzavar olyan jellemvonás és viselkedési forma, amelyet a szociális kapcsolatok iránti érdektelenség, zárkózottság és befelé fordulás jellemez, míg a szkizotip személyiségavarnál a különc, sokszor bizarr magatartás és homályos, sejtelmes, mágikus gondolkodás, bizalmatlanság a jellemző.
A szkizoid személyiségzavar főbb tünetei
A szkizoid személyiségzavarral élő személy magatartását a társas kapcsolatoktól való elzárkózás és beszűkült érzelmek jellemzik.
Az ilyen személy:
- visszahúzódó ugyan, de nem szenved a magánytól;
- zárkózott, szoros emberi kapcsolatai nincsenek;
- érzelmileg hideg, szexuális kapcsolataiban is közönyös;
- közömbösen fogadja mind a dicséretet, mind a kritikát;
- érzéketlen a szociális normák, a hagyományok iránt;
- kiszámítottnak, rezzenéstelennek tűnik;
- munkáját megfelelően ellátja, de a többiek számára színtelen, humortalan;
- érdeklődését, tehetségét inkább az intellektuális, mint az érzelmi problémák kötik le, ezért a magányos tevékenységeket részesíti előnyben.
A szkizoid személyiségzavar megállapításához az alábbiak közül legalább négy feltétel teljesülése szükséges:
- nem vágyik közeli kapcsolatokra,
- magányos tevékenységeket választ,
- kismértékű a szexuális érdeklődése,
- kevés tevékenységet élvez,
- rokonait leszámítva nincsenek barátai,
- mások dicséretével vagy kritikájával kapcsolatban közönyös;
- érzelmi hidegség, sivárság jellemzi.
A szkizotip személyiségzavar főbb tünetei
A szkizotip személyiségzavarral élő személy magatartását a személyközti kapcsolatokban jelentkező hiányosságok (társas deficit), a szoros kapcsolatok által kiváltott kellemetlenségérzés, viselkedésbeli különcség jellemzi:
- beszéde furcsa, elvontsága miatt sokszor érthetetlen;
- öltözködése szokatlan, meglepő;
- képtelen az öröm megélésére;
- vágyik ugyan a társas kapcsolatra, ugyanakkor fél a megalázástól és elutasítástól, ezért védekező célzattal elszigetelődik;
- gondolkodását illúziók, babonák, telepatikus képességekkel kapcsolatos tévhitek uralják, sejtelmes megfogalmazásai sokféleképpen értelmezhetők;
- ha zárt világát szokatlan behatások érik, zavarttá és céltalanná válik, és paranoid gondolkodásra, furcsa kommunikációra vált át.
A szkizotip személyiségzavar és a szkizofrénia tünetei gyakran nagymértékben hasonlítanak egymásra.
A szkizotip személyiségzavar megállapításához az alábbiak közül legalább öt feltétel teljesülése szükséges:
- vonatkoztatásos gondolatok (független eseményeket vonatkoztat magára),
- mágikus gondolkodás, babonaság,
- illúziók, szokatlan észlelési élmények,
- homályos beszéd, átvitt értelemben történő kifejezésmód,
- gyanakvás,
- nem megfelelő érzelmi megnyilvánulások,
- szokatlan viselkedés vagy megjelenés,
- közvetlen rokonain kívül nincsenek barátai,
- társas helyzetekben szorongás, amely paranoid gondolatokkal függ össze.
A szkizoid személyiségzavarban szenvedő gyermekek beszédkészsége, iskolai teljesítménye és motoros készségei intelligenciaszintjüktől függetlenül az átlagosnál lassabban fejlődnek.
Mikor forduljon orvoshoz?
Ha a fentebb felsorolt jellemzők bármelyike alapján magára ismer, és ez jelentős szenvedést, boldogtalanságot, örömtelenséget okoz, forduljon pszichiáter szakorvoshoz, és kérje a segítségét. A megfelelő szakember felkeresésében kérheti háziorvosa segítségét is, vagy közvetlenül felkeresheti a területileg illetékes pszichiátriai szakrendelést.
A szkizoid és szkizotip személyiségzavarok okai
A szkizoid személyiségzavar kialakulásának egyik magyarázata (tárgykapcsolat-elmélet) szerint a gyermekkori szülői el nem fogadás, bántalmazás áll a háttérben. Az elszenvedett gyermekkori sérelmek következtében az egyén felnőttkorára képtelenné válik a szeretetre és a szeretet elfogadására, és a visszautasítástól való félelmében elkerüli a társas kapcsolatokat.
Egy másik megközelítés (self-elmélet) szerint a szkizoid személyiségzavarban szenvedő személy „én-zavart” él meg, azért képtelen másokhoz kötődni, mert önmaga kilétével sincs tisztában. Ezzel szemben a kognitív elméletek szerint a gondolkodás szegényessége és üressége okozza, hogy az egyén képtelen a környezet valósághű érzékelésére. Azért nem válaszol az érzelemkeltő ingerekre, mert nem érti a másoktól érkező érzelmi üzeneteket.
A szkizotip személyiségzavar kapcsolatba hozható a családon belüli kommunikáció szegényességével és a szülők pszichés zavaraival. Mivel a szkizotip személyiségzavar előfordulása az átlagnépességnél gyakoribb az érintettek rokonai között, egyes biológiai tényezők – például a dopaminhormon kiugróan magas aktivitási szintje és az agykamrák megnagyobbodása – genetikailag meghatározottak lehetnek, és hajlamosíthatnak a szkizotip személyiségzavar kialakulására.
A szkizoid és szkizotip személyiségzavarok szövődményei
Mind a szkizoid, mind a szkizotip személyiségzavarban szenvedő személyek hajlamosak drogok és pszichoaktív anyagok, valamint az alkohol káros mértékű használatára. Mindkét személyiségzavar alkoholfüggőséghez, a drogok és pszichoaktív szerek okozta függőséghez vagy depresszió kialakulásához vezethet.
A szkizoid és szkizotip személyiségzavarok diagnosztizálása
A szkizoid, illetve a szkizotip személyiségzavar kórisméjének felállításához általában többszöri, részletes pszichiátriai vizsgálat, a gondolkodás alaki és tartalmi vizsgálata, az érzelmi élet vizsgálata, a személyiségjellemzők számbavétele, a magatartás és viselkedés megfigyelése, az alkalmazkodási képesség vizsgálata, valamint a családtagokra, ismerősökre is kiterjesztett kórelőzmény felvétele szükséges. A szkizotip személyiségzavar diagnosztizálásakor kiemelten fontos az egyéb pszichés zavaroktól – főként a szkizofréniától – történő elkülönítés.
A kórisme megerősítését speciális interjú és kérdőív segíti. Az önkitöltős kérdőív az egyes személyiségzavarokra leginkább jellemző vonásokat veszi számba. Előfordulhat, hogy a beteg – felismerve a számára előnytelen személyiségjegyeket – megpróbálja hamis válaszadással manipulálni az eredményt. Azonban a szakember az ilyen irányú törekvéseket általában felismeri. Az eredmények befolyásolásának kísérlete megerősítik a személyiségzavar gyanúját.
A szkizoid és szkizotip személyiségzavarok kezelése
A legtöbb szkizoid személyiségzavarral élő ember nem igényel külső segítséget, kivéve, ha depresszió, szenvedélybetegség vagy egyéb probléma miatt fordul szakemberhez. Ilyenkor az érintett elviseli ugyan a támogató kezelést, de igen nehéz kapcsolatot fejleszteni vele. Általában nem lát rá a saját problémájára, ezért közömbösen viszonyul a pszichoterápiához.
Mivel a személyiségzavarok nagy része koragyermekkori eredetű, és ezért mélyen beágyazódott viselkedést és magatartásmódot jelentenek már kisgyermekkortól kezdődően, pszichoterápiás kezeléssel nem könnyen érhető el személyiségbeli változás. Kognitív viselkedésterápiával fokozatosan javítható a szociális készség, és fokozható a bevonhatóság. Hatásos lehet a csoportterápia is abban az esetben, ha bensőséges és biztonságos keretet nyújt a társas kapcsolat megteremtéséhez.
Szkizotip személyiségzavarnál jótékony hatású lehet a támogató terápiás kapcsolat a gondolkodásbeli eltérések korrekciójában és az én-határok tisztázásában. A strukturált kognitív viselkedésterápia javítja az egyén szociális készségét. A kezelés célja az elszigetelődés megszüntetése, a magányosság enyhítése, a túlingerlés elkerülése és a személyes érzések tudatosítására való képesség kialakítása.
A kognitív terápiák segítségével a beteg képessé válhat különös gondolatai és észlelései objektív elemzésére, a nem megfelelő gondolatok figyelmen kívül hagyására. Az érintett személy elsajátíthatja, hogy a homályos kifejezésmódról hogyan térhet át gondolatai megfelelő megfogalmazására. A különböző foglalkozások rávezethetik az egyént az elidegenedett érzések és viselkedések kontrolljára.
Mit tehet személyiségzavarok esetén?
A személyiségzavarban szenvedőknek általában nincs betegségtudatuk, nehezen ismerik be, hogy segítségre szorulnak. Többnyire csak akkor fordulnak orvoshoz, ha a személyiségzavarra ráépülő egyéb pszichiátriai zavar, illetve betegség – többnyire a depresszió – miatt rákényszerülnek. Ezért a környezetében élő barátok és családtagok segítségére is szükség lehet abban, hogy a betegségbelátás és a szakszerű segítségkérés időben megtörténjen.
Mégis, amennyiben családtagján a szkizoid vagy szkizotip személyiségzavar fentebb részletezett tüneteit vagy azok valamelyikét észleli, igyekezzen mielőbb pszichológust vagy pszichiátert bevonni a probléma megoldásába. Ha a személyiségzavar jeleit mutató hozzátartozója nem hajlandó tudomást venni a problémáról, és elzárkózik a kezelésbe vonástól, kérje szakember tanácsát arra vonatkozóan, hogy milyen módon motiválhatná az érintett személyt a segítség elfogadása irányában.
A személyiségzavarok megelőzése
Mivel a személyiségzavarok kialakulásának hátterében csak kisebb hányadban húzódnak meg örökletes tényezők, kialakulásuk megelőzésében fontos szerepe lehet a csecsemő- és gyermekkorban biztosított szeretetteli, támogató szülői odafordulásnak és az érzelmi biztonságnak.
